A szentmisével kezdődő fesztiválra eljöttek a világi domonkos közösségek tagjai, barátaik, hozzátartozóik, valamint a domonkos atyák és a domonkos nővérek szinte teljes közössége. A rendezvényen részt vett a kölni Szent Albert tartomány elöljárója, David Kammler.

Spányi Antal Szent Domonkos életpéldájára építette szentbeszédét: A szentek elöl jártak az égi szózat befogadásában, életüknek az ehhez a szózathoz való igazításában. Elsőrendű volt számukra, hogy Krisztust követik, amelyet mindenkinél odaadóbb, elmélyültebb, átlelkesültebb módon tettek. Koruk gyermekei voltak, és azt is megértették, hogy az adott helyzetben mire van szüksége az embereknek Krisztus szeretetéből, s ezt a szeletet igyekeztek nyújtani a tanítás teljességéből. Domonkos is azért alapította meg a rendi közösséget, mert tudta, a világnak baja van, s a „gyógyszert Isten az embereken keresztül akarja és tudja adni. Imádkozott, hogy legyenek sokan, akik Isten örömhírét hirdetik, akik kiállnak a kinyilatkoztatott igazság mellett, ami minden emberi cselekedetnek, gondolkodásnak alapja kell hogy legyen. Buzgósága volt a záloga annak, hogy a közösség alapításának engedélyét meg is kapta.

Szent Domonkos tudta, hogy meg kell érteni, tanulni-, és át kell látni azt, amit Isten ránk bízott. Tudta, az emberek hallgatnak arra, ami tetszetős, de kevésbé fogékonyak arra, hogy elmélyedjenek az igazság kutatásában. Ezért arra törekedett, hogy szavai ereje a teológia igazságaiba, az Istentől kapott tudásba ágyazódjon be. Számára két útja volt a tanulásnak. Az egyik a könyvekben való elmélyülés, ezért nagyon fontos volt számára kódexgyűjteménye, melyről azonban azonnal lemondott, amikor egy éhínség idején a szegények javára értékesíteni kellett azokat.

A másik forrás a tanulásban az imádság volt, ahogy XVI. Benedek fogalmazott, Domonkos az ima embere volt. Számára az ima nem a nap egy eseményét jelentette, egész élete imádság volt. Így a csendes, elmélyedésben töltött imában telt éjjele, és imádkozott jártában-keltében, látva a teremtett világ szépségét, az Isten kegyelmi ajándékait az emberek életében, de a bűnöket, tudatlanságot, gonoszságot is.

Domonkos Krisztus nyomában járó ember volt. Tudjuk, Krisztus követése soha senkinek nem könnyű, Domonkosnak sem volt az. Mindenkinek megvan a maga próbatétele, csak így lehet hiteles a krisztuskövetés. Domonkos az imából merített erőt, miközben az emberekre figyelt, meghallgatta őket, tanácsot adott, érvelt és tanított. Nappal. Éjjel pedig virrasztott, böjtölt, imádkozott. A csendben kereste az Istent, be tudta fogadni Isten szavát. Így élt, s egész élete Isten szavára való figyelés, az utána való szomjazás volt.

Fontos látnunk ezt ma, egy zűrzavaros világban – hangsúlyozta a szónok –, ahol ezer dolog izgatja fantáziánkat. Információk sokasága vesz körül, tudni akarjuk, mi történik a világ távoli pontjain, miközben nem tudjuk, mi van a mellettünk élő emberrel.

Domonkos irgalmas, érzékeny szívű ember volt, tudta az ember baját, s az arra való orvosságot, az életre vezető igazságot. Tudta, hogy ezt kell adnia. Nem fárasztotta a munka, szívesen járta a világot, nem keserítette el, ha nem volt meg szavainak az az ereje, hogy az emberek elfogadják az igazságot. Ellenkezőleg, azt a vidéket kereste, ahol a legkevesebb siker kecsegtette, úgy érezte, ott van a legnagyobb szükség az igazság közvetítésére.

A rendalapító hosszan imádkozott, vezekelt minden útja előtt, tudta, hogy a gonosz lélek akadályokat gördít elé, így gúnyolódást, meg nem értést, ellenségeskedést, mindazt, ami az embert elkeseríti. Ezek a nehézségek könnyen kedvét szegik a kevésbé állhatatos embernek, eltérítik útjától. Domonkos Isten kegyelme által képes volt megnyitni az emberek lelkét, képes volt átalakítani a szíveket. Lelki erőssége – sokszor nagy küzdelem árán – meghozta az eredményt.

Spányi Antal arra mutatott rá, amit Domonkos egykor felismert, mint az emberek baját gyógyító orvosságot, arra van ma is szüksége az embernek: a belső csendre, hogy Isten szavára tudjunk figyelni, hogy napunk minden percében Isten jelenlétében éljünk. Küldetésünk van a világban és a körülöttünk élő emberekhez – hangsúlyozta a megyéspüspök. Felelősséget hordozunk, hogy a világnak abban a szegletében, ahol az életünk zajlik, amit Isten ránk is bízott, rendet teremtsünk, engedjük, hogy Isten általunk alakítsa. És kell a lelki erősség is, hogy az Istentől adott és általunk elfogadott kegyelem hatékonnyá váljon. Túl sok a gyenge ember a világban, akik hamar feladják, könnyen legyintenek, úgysem megy, hiába az egész. Nekünk a lelki erősségben ki kell tartanunk, és ki kell tartanunk Isten kegyelmében, és a küldetésben, amit Domonkos életpéldájával elindított, s amely 800 éven keresztül annyi gyümölcsöt hozott, annyi sebet gyógyított. Ez a mi dolgunk, akik ma figyelmünket Szent Domonkos életére, tanítására fordítjuk, akik ígéretet tettünk Szent Domonkos életpéldája követésére. De a szent öröksége mindannyiunké is. Adja az Úr, hogy ezt az örökséget ne csak őrizzük, hanem éljük, és legyen általunk a világ jobbítására – buzdított beszédét zárva Spányi Antal.

A makkosmáriai fesztivált a Szent Domonkos Világi Közösségei szervezték. Mára országszerte tizenhárom ilyen működik különböző városokban, mintegy száz embert egyesítve az elkötelezettségben: a világban élve, lelki-erkölcsi értelemben követik Szent Domonkos szellemiségét. Munoz di Zamora általános rendfőnök 1285-ben adta ki a az első szabályzatot, mely működésük irányadója volt. Ma tevékenységük vezérmotívuma a tenni akarás azért, hogy minden körülöttük élő ember megismerje és megszeresse a Teremtőt. Ennek fő eszköze a szó: minden domonkos életében központi szerepe van az Istenről és az Istennel folytatott kommunikációnak. A folyamatos szakirányú képzés és önképzés biztosítja, hogy friss ismeretekkel rendelkezzenek. A beszéd azonban önmagában kevés lenne hiteles élet nélkül,  a domonkosok azt vallják, hogy életükkel is tanúságot kell tenniük arról, amit hisznek. Ennek a mindennapi ima az alapja. Így közösségi életük része az ima, a tanulás. Együtt fejlesztik tudásukat, hogy meg tudjanak felelni a 21. századi ember kérdéseire, felhasználva minden lehetőséget a legegyszerűbbtől a legmodernebb kommunikációs eszközökig – mutatta be a közösséget Murányi Nikolett, az egyik budapesti közösség alapító tagja és Szabó Mihály, a Szent Domonkos Világi Közössége elnöke.

Az első ízben megrendezett domonkos fesztivál vendége volt Balczó András többszörös olimpiai- és világbajnok. A tizenkét gyermekes, Budakeszin élő, a domonkos közösségekkel jó kapcsolatot ápoló egykori öttusázó tanúságtételében visszatekintett sportolói pályafutására, annak útját bemutatva, hogyan talált rá a hitre, és az hogyan mélyült el benne. Elmondta, egész sportolói életében a nyerés vágya hajtotta, azt gondolta, akkor éli meg a boldogságot, ha nyer, ha mindig nyer, s úgy érezte, Isten nem hiányzik az életéből, semmi hátránya nincs abból, hogy nem hisz benne.

Öt világbajnokságról hozta el az aranyérmet. „Fenn voltam a csúcson, s az a vágyott teljes boldogság nem volt sehol. Rádöbbentem, a siker nem adja meg a vágyott állapotot.” Ezzel azonban elveszett az a motor, ami az emberfeletti erőfeszítéssel végzett edzést motiválta – mondta Balczó András. „A nagy akarás elmúlt, megijedtem, mert a müncheni Olimpián szerettem volna nyerni, 34 éves voltam már, tudtam, több lehetőségem nincs. Az Olimpián, amire a víváshoz értem, úgy látszott, ha az jól megy, meglesz az arany. Hajtott az is, hogy otthonról sokan drukkolnak nekem. Szerettem volna, ha csak öt percre is, örömet szerezni a szurkolóknak. Nyomott a felelősség. Karnyújtásnyira az aranytól, eluralkodott bennem a feszültség. Tudtam, mekkora a veszteni valóm, ilyen állapotban pedig hajlamos elvérezni az ember. Éreztem, gurul elfelé az arany, elszégyelltem magam: ennyire függök az aranytól? Megszületett bennem a lemondás, elengedtem a görcsöt. Ekkor derű és a szabadság érzete töltött el, a szeretet állapotszerűen volt bennem. Egész életemben ezt kerestem, a sikerben nem találtam, de Isten megszánt, s bennem kezdett cselekedni. A bukás előérzetében nyertem el azt az állapotot, hogy nem vagyok függőségben” – fogalmazta meg az életét megváltoztató felismerést.

A tanúságtételt követően folytatódtak a szabadtéri programok. Lehetőség nyílt beszélgetni domonkos atyákkal és nővérekkel, ezt sokan igénybe is vették. Délután a Budakeszin régóta otthonos és kedvelt, nemzetközi elismertségnek is örvendő Nemadomfel együttes tartott szabadtéri koncertet. A nővérek a gyerekeknek nyújtottak programot.

A rendezvényt szervező Szent Domonkos Világi Közösségei képviseletében Kőrösiné Merkl Hilda mutatta be a domonkos rend 800 éves jubileuma jegyében megvalósuló kezdeményezésüket. Makkosmária, az Anygalok királynéja-kegytemplom és környzete adta a helyszínt. Fesztiválra hívtunk, egy ma közkedvelt találkozási formát választottunk. 

Hangsúlyozzuk ezzel a rendezvény nyitottságát. Ma széles körben népszerű fesztiválra járni, ezt a nagy szabadságot adó találkozási lehetőséget, aminek jelentésében is benne van, hogy ünnepelni jövünk össze, igyekeztünk a domonkos lelkiség tartalmaival megtölteni – mondta a szervező, aki negyven éve tagja annak az együtt imádkozó, apostolkodó közösségnek, amelyből 1989-ben megalakult a domonkos harmadrend.

(forrás: Magyar Kurír)