A XII. század végén Jacko-nak (Jakabnak), a XIV. században Jácintnak nevezték. A breslavi egyházmegyében, Kamiénban született. A krakkói egyház kanonokjaként Rómában, 1220-ban lépett be a Rendbe. 1221-ben Szent Domonkos arra a feladatra jelölte ki a morvaországi Henrik testvérrel együtt, hogy Lengyelországban terjessze a Rendet. 1222-ben már megalakult a domonkosok zárdája Krakkóban. 1225-ben a breslavi Gellért testvér, Lengyelország első tartományfőnöke öt irányba szétszórta a krakkói testvéreket. Jacko zárdát alapított Gdańsk-ban, Pomerániában, azután Chinelli-ben (Kielben). Itt élt 1229-től 1233-ig, jellemének ragyogásával és a Szűzanya iránti jámbor áhítatával kitűnve.

Sokat dolgozott az azon a vidéken élő ortodoxok és katolikusok között. Kevéssel azelőtt hagyta el a várost, hogy Vladimir Rurikovic fejedelem kiűzte a testvéreket. Ezekről az utazásokról fennmaradt emléke annak a csodának, hogy száraz lábbal kelt át a Visztula folyón, palástjukat a vízre terítve, társaival együtt, akik az Oltáriszentséget és a Szent Szűz szobrát vitték. A krakkói zárdában halt meg 1257. augusztus 15-én. VII. Kelemen 1527-ben boldoggá avatta és VIII. Kelemen 1594 április 17-én a szentek sorába iktatta.

Mindenható, örök Isten, te szent Jácintot arra hívtad meg, hogy igéd állandó hirdetésével különböző népeket és nemzeteket újítson meg és erősítsen meg a hitben. Kérünk, közbenjárására növeld bennünk a hitet, hogy erőt nyerjünk dicsőségednek és az emberek üdvösségének szolgálatára. Amen

(Kép: www.swjacek-gliwice.pl)