Hivatások Világnapja van. Húsvét negyedik vasárnapja a jó Pásztor vasárnapja. Ma papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk, ezért egy példás életű magyar domonkos szerzetest és püspököt Badalik Bertalant szólaltatjuk meg.

Életéről itt, a Magyar Idők lapján olvashattok bővebben.

1949. augusztus 30-án foglalta el a veszprémi püspöki széket. Még székfoglalója napján körlevélben fordult a nagy egyházmegyében 3 megye területén lévő községekben és városokban élő híveihez:

„Mint kilencvenötödik püspök lépek be nagynevű, közvetlen elődöm után az ősi veszprémi egyházmegye püspökeinek sorába. Abban a szent meggyőződésben üdvözöllek benneteket, a veszprémi egyházmegye híveit, hogy titeket az Úristen jósága adott nekem, viszont engem is a Gondviselés rendelt főpásztorotoknak.

Közösen köszönjük meg XII. Pius Szentatyánknak jóságos rendelkezését. Köszönetünk abban a szent, megmásíthatatlan elhatározásban fejeződjék ki, hogy Vele elválaszthatatlan egységben akarunk maradni, a legnagyobb áldozatok árán is. Elhatározásunkat csak akkor tudjuk megtartani, ha hitből élünk.

Ezt a katolikus hitet és az ebből sarjadó hitéletet kell nekem a főpásztornak lelketekben védeni, fokozni és ahol szükség van rá, Isten kegyelméből életre kelteni. Ez azonban nem csak az én és papjaim feladata és kötelessége. Ebben a munkában minden hívőnek közre kell működnie. Ennek az apostoli munkának kell folynia a templomban, a templomon kívül, de különösen a családban, amely a keresztény hitnek végső mentsvára. Ó bár tudatában lenne minden családanya és családapa eme félelmetes feladatának.

Ha a püspök és pap, egyházközség és hitbuzgalmi intézmények, szülők és gyermekek, egyszóval minden hívő összefog apostoli munkában, ennek a hitnek és hitéletnek védelmében, akkor teljesítjük kötelességünket s az alap a legfontosabb, a lelkek ügye biztosítva van.

Mivel azonban a hit, ami nélkül Istennek nem tetszhetünk, Isten kegyelme, azért az apostoli munka mellett szüntelenül, közösen, bizalommal kell imádkoznunk Jézus nevében. Ám ez nem elég! Minden napot Istennel kell kezdenünk és Istennel végeznünk. Mily boldog lennék, ha egyházmegyém híveivel úgy tudnám megszerettetni a szentolvasót, a szent evangéliumnak ezt a rövid foglalatát, hogy esténként minden családban közösen mondanának el a szentolvasóból egy tizedet és elmélkednének a megfelelő titokról.

Tudom nagy és nehéz feladat aminek teljesítésére a szentatya rendelt hozzátok. Én azonban bizalommal, reménykedő lélekkel kezdem meg főpásztori működésemet. Bizalomra gerjeszt a tudat, hogy a Gondviselés küld, Nagyasszonyunk és nemzetünk szentjei esedeznek érettünk. És hogy kedves híveim közül sokan apostolkodnak majd és sokan imádkoznak velem és érettem”.

Urunk, Jézus Krisztus adj nekünk, a Prédikátorok Rendjének új és szent hivatásokat!