„Ne tiltsátok…!”

Évközi 26. vasárnapra.

Szám 11,25-29 * Jak 5,1-6 * Mk 9,38-43.45.47-48

Mexikóban jártam egy fél éve a Szeretetláng Mozgalom nemzetközi konferenciáján. Senkit sem ismertem addig közülük. Rózsával vártak minket a repülőtéren, az egyházmegyei missziós házban pedig a kolumbiaiak a szeretetláng himnusszal fogadtak (dél-Amerikai stílusban, lendületesen), megropogtatták a csontjainkat, hogy az európai kimértségünkből semmi ne maradjon. Soha nem láttam még őket evangéliumban, a felszabadult egyszerűségük lenyűgöző volt. Jézus is kilendít minket addigi begyakorolt, valójában behatárolt életünkből, amikor így szól tanítványaihoz: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.” Nemcsak katolikus egyházunknak van milliárdnál több tagja. Még mások is, majdnem milliárdnyian hisznek Jézusban. A Szentlélek működése bennük is hatékony lehet, a szellemek megkülönböztetése az ő indíttatásaikban is pozitív jegyeket hordozhat. Gondoljunk az Apostolok Cselekedetei elbeszélésben azokra, akik néhányan a kezdeti egyházban, Antiochiában a pogányokkal is szóba álltak, vagyis nemcsak saját hitbelijeikkel, a zsidókkal, hanem másokkal is. És az eredmény igazolta őket, sokan tértek meg a pogányok közül is.

Mexikóban alkalmam nyílt elmenni a rendkívüli Máriaképhez. 1531-ben Guadalupéban látták az indiánok a Szűzanya
csodálatos arcát Juan Diego köpenyén megfestődni, megjelenni. A csoda láttán 10 év alatt 9 millió indián keresztelkedett meg, és tért az emberáldozatokat követelő tollas sárkánytól Mária ajándékához, az új korszakot elhozó nagy ajándékhoz, a Megváltóhoz, ahogy a kép jegyeit az írástudatlan indiánok is megfejtették és hittel követték.

Fatimában a napcsoda alkalmával (1917. okt. 13.) az az újságíró is megtért, aki addig gúnyolódó, istentelen cikkeket írt Máriáról és a katolikus egyházról. Azoknak is el kellett fogadniuk az újonnan megtérőt, akik gúnyoros újságcikkei miatt korábban elhatárolták magukat tőle. Vele kapcsolatban is át kell gondolnunk Jézus szavait: „Ne tiltsátok meg neki”.

Mégis nagyon fontos az óvatosság. A lelkesedő első lépések a hitben még sok kívánnivalót rejtenek magukban, ezért a biztató, szerető figyelem mellett nem feledkezhetünk meg a teljesség ajándékáról, mert az első lépések után széleslátókörűvé nevelni a mi felelősségünk (katolikus: mindenkit lemosott Szent Vérével Krisztus, mindenkit magához hív).

Az első veszély: Krisztus igen, egyház nem, aminek röviden ez a jelentése: a lényeg, hogy higgy, mindegy, hogy milyen egyházhoz tartozol. Hányan csapódnak valahová, ahonnan nem eresztik őket el, módszereik nem krisztusiak. A második veszély, Krisztus nélkül is, egyház-, hitközség nélkül is hívő vagy, lényeg, hogy spirituális irányultságod legyen. Aminek aztán jegye az ezotéria: az új világ csillajegyekkel, szellemidézéssel, energiák segítségével, lélekvándorlással, agykontrollal, pszichotréningekkel, szellemi erők átadásával. Hányan kerültek emiatt pszichiátriára, vissza nem fordítható károsodásokkal, tönkrement élettel, hányan vesztették el teljes vagyonukat, vagy lettek öngyilkosok. Ezekre nem mondaná Jézus, „ne tiltsátok meg nekik”.

Az ősegyházban nemcsak az üldözéstől szenvedtek a hívők, hanem a tévedések is rongálták az összetartozás örömét, békéjét. Péter apostol elül a pogányok mellől, amikor megtért hittestvérei beállítanak. Szent Pál meg is feddi kétszínű magatartása miatt. Fontos, hogy erről mi is értesülünk, hiszen napjainkban is kontrollálnunk kell magatartásunkat és beosztásaink, hivatalaink ellátásánál jelentkeznek egyéni rosszul beidegzett szokásaink, félrevezethetnek ösztöneink, amire rá kell mutatni és botránkozás nélkül segíteni kell a hitben gyöngéket Jézus követése kellett kitartani, a bűnösöket pedig meginteni a bűn mértéke szerint. Egy varázsló pénzért akarja megvenni a gyógyítás karizmáját Szent Páltól azóta is simóniának nevezzük az ilyen bűnöket. Szent Pált féltékenykedő, még nem egészen megtérő hittársai adták fel Rómában. Az ősi bazilikák a szentek ereklyéivel a közbenjárás számos csodáját
ajándékozták a helyesen hívőknek, gyógyulásukat elfogadva újra revideálnunk kell magunkat: „ne tiltsátok meg nekik”.

A megtérés hosszú folyamat. A gyors kritika a természetfeletti iránti érzéket is elutasíthatja a keresőben, aki visszahúzódik, elkallódik, magára maradhat. A hivatalosság a tanítóhivatalra hivatkozva nem a bárányszagú pásztor magatartása, aki meghallgat, utánamegy az eltévelyedettnek, bekötözi sebeit, gondoskodik róla – ahogy Jézus példabeszédeiben tanít, ahogyan Ő maga volt az irgalmas szamaritanus, a jó pásztor, a világ világossága, az élő vízforrás… A „ne tiltsátok meg nekik” nem marad meg a „ne” kezdetű szólásoknál, elutasításoknál, hanem közösségépítésre szólít fel.

 

Mészáros Domonkos OP (Sopron)