Hagyj el mindent!

Évközi 28. vasárnapra

Bölcs 7,7-11 * Zsid 4,12-13 * Mk 10,17-30

Amikor Jézus indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Máté evangéliumában úgy hangzik a kérdés: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” Ez a kérdés nagyon fontos, sőt alapvető mert az egész keresztény életet összefoglalja. Ez az ember, aki Máté evangélista szerint fiatal és gazdag, Jézust mesternek tartja, jó mesternek is. Neki kérdése van. Kérdőjel van!

Ez már nagyon fontos, mert akinek nincs kérdése, nem tud tovább menni. Nem tud, mert már tudja, vagy nem is látja, hogy lehet tovább kérdezni, tovább keresni, tovább menni. Aki őszintén kérdez, elfogadja, hogy nem tud és hogy másvalakitől kell várnia a választ. Sok kérdőjel van az életünkben, fontos tudni, hogy kitől lehet jó és igaz választ kapni. A választ ilyen valakitől várjuk, akiről tudjuk, hogy mester és hogy tekintélye van. Ez az ember felismeri, hogy Krisztus az a mester, aki választ adhat és ad is! Ez már nagyon fontos, mert a legnagyobb és alapvető kísértés abban áll, hogy az ember nem akarja felismerni, hogy nem ő a mérték, hogy szüksége van másvalakire, nemcsak azért, hogy mehessen a örök életre, hanem azért is, hogy tudja, az örök életre hogyan lehet menni, hogy milyen úton kell járnia, mi az út.

Az is nagyon érdekes és fontos, hogy a kérdés nem a célra vonatkozik, hanem az útra. A kérdés nem az: „Mi az élet célja?”, hanem: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Szóval a cél világos! Mindenkinek a célja az örök élet. – Az, hogy mindenki tudja-e és elfogadja-e, más kérdés. – És az örök életen kívül nincsigazi cél, azaz nincs ilyen cél, amely az embert boldoggá teheti. Az ember teljesen szabadon megtagadhatja a célját, de akkor is még mindig igaz lesz, hogy az igazi célja az örök élet. Az ember úgy élhet, mintha az életének a célja nem a boldogság lenne, de az igazi cél a boldogság. Egyébként mindenki boldog akar lenni, de nem mindenki tesz a boldogságért ugyanabban a dolgokban! De azt tudni, hogy az élet célja az örök élet, nem elegendő. Azt is fontos és lényeges tudni, hogy az örök életre hogyan lehet menni, szóval, hogy mit kell tennünk, hogy elnyerjük az örök életet. Az ember első szabadsága abban áll, hogy az örök életet mint célja elfogadja. A második szabadsága abban, hogy választja az utat. Persze az út
mindig Krisztus, mert ő maga az út, de sok mód van, amelyen Krisztust lehet követni. Mindenkinek van saját útja… de mindig Krisztussal és Krisztus által, mert nincs üdvösség Krisztus nélkül. „Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”

A keresztény ember csak akkor tényleg keresztény, amikor az egész életet megfordítja a célja felé, azaz az Atyaisten felé Krisztus által.

A fiatal ember kérdésében a keresztény életnek minden fontos eleme ott van – és nem csak a keresztény életnek, hanem minden emberi életnek minden fontos eleme. Már mondtam, kérdőjel van. A fiatal kérdezett, de tudta, hogy kitől lehet megkapni az igaz és jó választ. A kérdés nem a célra vonatkozik, hanem az útra. De nem minden út jó, akkor is ha jó a cél: a cél nem szentesíti az eszközt. Ezért a Máté evangélium szerint úgy hangzik a kérdés: „Mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?”

Mi Jézus válasza? Mert jó a kérdés, de fontosabb a válasz! Egyébként azért kérdezünk, hogy a választ megkapjuk. „Miért mondasz engem jónak? Senki nem jó, csak az Isten.” Mit jelent ez? Mit jelent Krisztus válasza? Szerintem elsősorban azt, csak Istenben található az igazi cél, mert csak ő jó, szóval csak ő tudja boldoggá tenni az embert. Aztán azt is jelenti, hogy csak Isten tud válaszolni. Végül azt is jelenti, hogy Krisztus azért ad választ, mert ő valójában Isten és nem csak ember. Utána Krisztus említi a törvényt. A törvény jó, mert segíti az embert arra, hogy megtalálja az utat Isten felé, azaz a boldogság, vagyis az örök élet felé. De a törvény csak megmutatja az utat. Ez jó, fontos is és lényeges… de nem elegendő. A fiatal ember a törvényt megtartotta, de Jézus azt mondja „Valami hiányzik még belőled.”

„Valami hiányzik még belőled!” Itt vagyunk a templomban, szoktunk imádkozni, próbálunk tényleg úgy élni mint keresztény emberek. Vajon biztos, hogy semmi nem hiányzik? „Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így lesz kincsed az égben.” A törvényt megtartani fontos és lényeges, de nem elegendő. A célunkat csak akkor nyerhetjük el, ha Krisztust követjük, szóval, ha úgy élünk, hogy semmi nem akadályoz minket abban, hogy valóban Krisztus követjük. Az akadály abban áll, hogy a első helyet az életünkben nem Krisztusnak adjuk, hanem valami másnak. „Menj, add el, amid van!” Krisztus legyen a kincsed. Tulajdonképpen ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindent és mindenkit elutasítunk! „Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt.” Aki Istent szereti és Krisztus követi, azaz aki tényleg meghallgatja Krisztus válaszát és komolyan veszi, az a felebarátait jobban is szereti. Amikor Jézus azt mondja, hogy testvéreinket, anyánkat, apánkat, gyermekeket… kell elhagynunk, nem azt akarta mondani, hogy nem fontos őket szeretni és hogy szabad lenne őket elutasítani. Hanem csak az, hogy az első hely az életünkben és a szívünkben a Krisztusé. De pontosan azért sokkal jobban szeretünk mindenkit – testvéreinket, anyánkat, apánkat, gyermekeket… A keresztény élet, pontosan azért mert Krisztus követjük, képessé tesz minket többet és jobban szeretni.

Lehet, hogy akkor nekünk is ez lesz a kérdésünk: „Hát akkor ki üdvözülhet?” „Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem.”

Jézus ránk néz és szól: „Nektek lehetetlen, de Istennek nem.” Azért támaszkodjatok Istenre és az Istentől kapott Szentlélekre! Mi jót kell tennünk? Elsősorban azt, hogy Krisztusban higgyünk. Azt, hogy napról napra Krisztus kövessük.

Azt, hogy imádkozzunk és konkrétan az evangélium szerint éljünk. Azt, hogy apróságokban a felebarátainkat – férjet, feleséget, szülőket, gyerekeket, embertársakat, testvéreket – szeressük és konkrétan segítsük.

Jean-Yves Brachet OP (Sopron)