Az evangéliumi gondolkodás és élet

Évközi 29. vasárnap

Iz 53,10-11 * Zsid 4,14-16 * Mk 10,35-45

Isten szava ma elénk állítja Jakab és János apostol legbensőbb vágyát. Odalépnek Jézushoz és merészen arra kérik, engedje, hogy jobb és bal felől ülhessenek országában, vagyis, hogy mindig a legközelebb legyenek hozzá. Maga Jézus az, aki bátorítja őket, hogy kérjenek: Mit tegyek nektek – kérdezi őket. Minden imában Isten az, aki előbb figyel ránk, várja és hallja kérésünket. Jézus figyelmesen hallgat minket, de határozottan figyelmeztet is, ha nem vagyunk tudatában kérésünk következményeinek: Nem tudjátok, hogy mit kértek. Mi gyakran saját igényeink szerint kérünk. Ismerjük önmagunk vágyait és ehhez szeretnénk alakítani a világot, sőt magát Istent is. Jézus azonban többet lát, mint mi, emberek. Ő elsősorban az Atya akaratát látja és kívánja önmaga és minden ember számára. Számunkra ugyanis az a legjobb, amit Isten akar.

Isten legfőbb akarata minden ember örök boldogsága. Ezért helyet készít nekünk országában. Van tehát valami, amit Isten mindennap személy szerint, csak nekünk őriz, senki másnak. Ahhoz, hogy eljussunk oda és megkapjuk saját helyünket, előbb tennünk kell érte: kiinni a próbatételek kelyhét, felvenni a tanúságtétel keresztjét. Erősítsük tehát magunkban a bátorságot, hogy elfogadjuk és végigjárjuk az evangéliumi utat a földön, amely elvezet Isten örök országába. Ezen az úton naponta egymás szolgálatát gyakoroljuk, amely ellentétes a világban népszerű önkényes uralkodás lelkületével. Érdemes tehát rátekintenünk mindennapi találkozásainkra. Milyen lelkülettel fordulunkk az emberek felé otthon, a munkahelyen, és minden találkozásinkban?

Kérjünk Jézustól szüntelen, hogy hálásak legyünk a csak nekünk fenntartott helyért Isten örök dicsőségében, és hogy tudjunk tenni ezért a kiváltságért, másokat szolgálva az evangélium lelkületében.

Bejczi Tibor OP (Sopron)