Ürömre öröm

Évközi 30. vasárnap, október 28.

Jer 31,7-9 * Zsid 5,1-6 * Mk 10,46-52

Jeremiás az öröm és ujjongás vigasztalásával prófétál a babiloni fogságba hurcolt népének. A számkivetésből való visszatérés reményét közvetíti feléjük, ezzel erősíti őket. Az üzenet átadásából kitűnik, hogy Atyaként nyilvánul meg Isten, aki gondoskodik övéiről, s nem hagyja magára népét, még ha meg is fenyítette.

A Zsidóknak írt levélből való szakasz Jézus papságát mutatja be. Először a főpap szerepére mutat rá általánosságban, hogy a népből való, s így tud áldozatot bemutatni nem csak a nép, de esendő ember lévén saját bűneiért is. S egyben így tud könyörületes is lenni, ismerve saját hibáit. Ezután Áron főpapságának példáján szemlélteti, hogy senki sem teheti önmagát főpappá, egyedül Isten kiválasztásával kaphatja csak meg ezt a tisztséget. Jézus vonatkozásában megjegyzendő, hogy neki nem volt szükséges saját bűneiért áldozatot bemutatni, hiszen bűntelen volt, de ugyanakkor valóságos emberként megtehette ezt az egész népért, helyesebben egy személyben mindenki helyett. Áron, ha közvetve is, de ősatyja Ábrahám által tizedet adott Melkizedeknek. A Melkizedek szerinti papság időtlen, s így magasabban áll az ároni papságnál. Így Jézus papsága, akinek Melkizedek rendje szerinti papsága időtlen, az ároni papság felett áll. „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” (Zsolt 110, 4)

Emlékezhetünk, hogy Jerikó falai Isten akarata szerint a kiválasztott nép bevonulása során leomlottak. Az átok alá esett helyet csak gyermek élete árán lehet újjáépíteni. Ami be is következett. Azon a vidéken most egy jobb csodának lehetünk átélői.

Ezúttal a történet középpontjába egy vakon született ember kerül, akit Márk evangéliuma néven is nevez: Tímeus fia, Bartímeus. Bartímeus az út szélén ül és koldul. Amikor Jézus tanítványai és nagy sokaság kíséretében Jerikót elhagyja (a párhuzamos részeknél Máté evangéliumában szintén, míg Lukácsnál odamentében), Bartímeus ezt meghallva kiáltozni kezd Jézushoz: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Hiába csitítja a tömeg, ő nem hagyja magát leinteni, annál hangosabban kiált. Teljes joggal. Ki tudja, nem az egyetlen esélye-e, hogy találkozzon a Messiással – mert ezt fejezi ki – és Tőle valami igen fontosat kérhessen személyesen. Jézus meghallja, magához hívatja, és megkérdi, mit is szeretne, nem mintha nem lenne nyilvánvaló, de szükséges, hogy maga kimondhassa Neki óhaját. „Mester, hogy lássak!” – válaszolt a vak, aki biztosan duplán is lenézett lehetett. Hiszen egyrészt egy „átkos helyen” élt, másrészt pedig betegsége azt a tudatot kelthette, hogy vélt bűnei miatt sújtja Isten. (Igaz, hogy Jézus ezt cáfolta más helyen, de ez volt az általános vélekedés). Benne azonban rendíthetetlen bizalom volt. Nem foglalkozott a sztereotípiákkal, sem a tömeg véleményével, sem pedig annak lekezelésével. Megszokhatta már, megedzette az élet. Ezt csak az tudja igazán, gondolom, aki maga is legalább élete egy részében látásában korlátozva volt, vagy teljesen meg lett fosztva, akár saját, akár más hibájából, akár „egyszerűen” így született és tetszik vagy sem, ezzel kell valahogy együtt élnie. Ő pedig sosem láthatott eddig. Végre személyesen találkozhatott most a Mesterrel. Ki tudja, nem pont ezért „kellett”ott kéregetnie akkor, hogy épp az Úrral találkozhasson?

(Több csodát átélő beteg, vagy hozzátartozója mondta a közben már Szentté avatott II. János Pálról, hogy mikor egy-egy apostoli látogatása során mintha fürkészett volna tekintetével, hogy kihez is „kell” mennie a tömegben, majd egy konkrét emberhez odament és miután megérintette, az meggyógyult. Ám ő nem engedte, hogy ezekről a „különös” esetekről környezetében még életében beszéljenek.)

Jézus válasza pedig: „Menj, a hited  meggyógyított téged.” Micsoda öröm lehetett ez Bartímeus számára, hiszen ahogy Márk evangéliumának ezen szakasza zárul: „Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.” Ezúttal is falak, korlátok omlanak le, de más értelemben. Egy új világ nyílt meg előtte hite által. Ezt Jézus követése is jelzi, s a belőle bizonnyal előtörő ujjongó öröm, hogy a Mesterrel, a Messiással lehet, hogy végre láthatja is Őt.

Dezse Péter OP (Debrecen)