Igen vagy nem?

Évközi 33. vasárnap, november 18.

Dán 12,1-3 * Zsid 10,11-14.18 * Mk 13,24-32

Kisgyermekek nagyon tudnak félni a mesékben szereplő borzalmas dolgoktól, de ugyanakkor kívánják is újra hallgatni a gonosz boszorkány szörnyű hatalmáról vagy a kis madarakat halállal fenyegető bagoly huhogásáról szóló történeteket. Valahogy hasonlóan keresi a felnőtt ember is az idegeit borzoló iszonyatot, persze inkább a képernyő előtti karosszék biztonságos távolságából. Ennek megfelelően gyakori témái a sci-fi irodalomnak a természeti katasztrófák, égitestek összeütközése, a Föld megsemmisülése és ilyesmik.

A földi élet elmúlásának gondolata azonban nem csak ilyen, kíváncsiságot csiklandozó formában merül fel, hanem a komolyan gondolkodó embernek is szembe kell néznie a kérdéssel: határtalan ideig tart-e a földi élet? Mi lesz, hogyan lesz a befejeződése?

Az egyházi év egyik utolsó vasárnapján erre a kérdésre halljuk Isten szavát a felolvasott szentírási olvasmányokból. Dániel próféta könyvében tárgyilagosan közli, hogy lesznek szörnyű események a történelem végén. Nagy szorongattatás, amilyen még nem volt soha. De minthogy könyvét isteni irányítással, Isten sugalmazására írta, nem merül bele az emberi kíváncsiság szempontjaiba. A lényegről beszél, ami messzebb mutat a földi gondolkodás síkjánál. Van kibontakozás, lesz örök élet. Sokan, azaz mind, akik a föld porában alszanak, fel fognak támadni. Sorsuk örök élet, csillagfényű ragyogás, ha Isten népéhez tartoztak, igazságra tanítottak másokat, vagy pedig gyalázat, örök kárhozat, ha a rosszat választották, nem keresték a jót.

Jézus még határozottabban beszélt a végső dolgokról. Ő sem az emberi szempontból érdekes részleteket tárgyalta. Mondta ugyan nagy vonalakban, hogy lesznek borzalmas események, természeti katasztrófák. A világmindenséget összetartó erők megrendülnek. Ez persze, hogy mozgatta az emberek fantáziáját. Kerek számú évfordulók körül, ezredfordulón, világvégét váró hangulatban erőnek erejével igyekeztek ilyesmit belemagyarázni csillagászati, meteorológiai vagy társadalmi jelenségekbe. A mai modern tudományról valamit hallott ember szívesen tanakodna arról, hogy a világ erőinek megrendülése most a gyenge vagy az erős, a mágneses vagy az elektromos kölcsönhatásokat fogja érinteni. Mi lesz a sötét tömeg szerepe? Anyag és antianyag találkozása? És így tovább… Jézus azonban semmi ilyesmire nem tért ki. Ő a lényeget akarja szívünkbe és emlékezetünkbe vésni, és ez egészen más dimenzióba tartozik, mint a természeti vagy társadalmi jelenségek. Ő maga jön el személyesen hatalma dicsőségének fényében, és ítéletet tart minden ember fölött. Összegyűjti választottait: örök életet ad – de nem automatikusan mindenkinek! Nem adja meg azoknak, akik nem akarnak választottai közé tartozni, akik nem akarják az ő hívását elfogadni.

Ez mindannyiunk személyes döntésén alapul. Igen vagy nem? Isten végtelen szeretetét választom Jézus Krisztusban, vagy bármi mást (rendszerint saját magamat), mindenek fölé helyezve? Ha keresztények vagyunk, egyértelmű, hogy Istent, Jézus Krisztust választjuk. Ezzel a választással kell készülnünk Jézus második, dicsőséges eljövetelére, amelyről azonban nem tudjuk, hogy mikor lesz. Ezért helyesebb úgy mondanunk, hogy nem is annyira készülünk, mint inkább készen kell lennünk. Már most, nem csak majd valamikor…

Nem lehetetlen készen lennünk! Nem magunknak kell jóvátennünk bűneinket. Jézus Krisztus már helyreállította az erkölcsi világrendet. Elégtételt adott egyszeri, de örök értékű áldozatával, amint a zsidókhoz írt levél tanítja. Nekünk csak őhozzá kell csatlakoznunk. De ezt komolyan meg kell tennünk, mindig ébren tartott, feledésbe merülni nem engedett elhatározással. Alázatos szívvel, bízva irgalmában. És a Boldogságos Szűz közbenjáró anyai segítségében.

Leszkovszky Pál OP (Debrecen)