Király, de nem tulajdonos

Krisztus Király ünnepe, november 25.

Dán 7,13-14 * Jel 1,5-8 * Jn 18,33b-37

Legyen szó királyságról vagy parlamenti rendszerről, abszolút uralomról vagy demokráciáról, a hatalom azért hatalom, hogy képviselje és megvalósítsa annak az akaratát, akinek a kezében van. A történelem számtalanszor megmutatta, hogy ebben az alapvető kérdésben milyen gyakran hibázik a társadalom, és elcsúszik az egyensúly vagy a diktatúra vagy a káosz felé. Az ember rosszul él a hatalommal, ha oda kerül, de ha nem, akkor sem egészséges a viszonya hozzá. Ennek gyökerénél természetesen bűnös mivoltunkat találjuk, rosszra hajló akaratunkat, amelyet az önzés és a belőle fakadó félelem irányít.

De ha már rosszra hajló akaratunk felmerül, meg kellene vizsgálnunk azt a másik tulajdonságunkat is, amelyet, ahogy a katekizmusban tanultuk, megfertőz a bűn, vagyis az értelmünket. Értelmünk elhomályosult. Ezért is különösen jelentős Jézusnak ez a kijelentése Pilátus előtt saját királyságáról, amelyet az igazság szolgálataként határoz meg: ő azért jött a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Szokatlan megközelítés ez, nem valószínű, hogy valamelyik földi ország alkotmányában is lenne erre utalás.

Hitünk szerint Jézus maga az Igazság. Vagyis a kérdést nem úgy kell kezelnünk, hogy az igazságot mint kijelentések halmazát szemléljük, hanem úgy, hogy az egyes tételek ebből a teljes igazságból, Jézusból fakadnak, s az őbenne való hitben lesznek összefüggéseik. Mi, hívő emberek, birtokolhatjuk ezeket a tételeket, de a teljes igazságot nem, legalábbis nem abban az értelemben, hogy mindent megláthatunk itt a földön, hiszen a teljes Jézust sem láthatjuk itt a földön.Mindent megkapunk azonban, ami szükséges, és onnan kezdve, hogy Jézus emberi formában mutatta meg nekünk Istent, aránylag könnyű dolgunk is van.

Itt azonban meg kell jegyeznünk valamit. Jézusnak ez a kijelentése az igazságról egy olyan kijelentésnek tűnik, mintha ez az igazság őrajta kívül álló dolog lenne: jön tanúságot tenni valamiről. Ha ő maga az igazság, akkor ez nem érvényes. Nem. Továbbra is állíthatjuk, hogy ő az igazság. Azonban ő, még ha király is, ember. Ha ember, akkor az Istennel való kapcsolatban nyeri el definícióját. Az Istennel való kapcsolat egyik legalapvetőbb tulajdonsága azonban a felülről fogadás képessége, vagyis Isten is olyan és az intelligenciánkat is olyannak alkotta, hogy az információk találkozni tudnak, de nekünk, fizikai törvényszerűségeink miatt is, szükségünk is van ezekre a felülről jövő információkra. Jézus tehát emberként (ráadásul királyként) ezt a kifelé, felfelé figyelést valósítja meg, amikor az igazság szolgálatáról beszél. Király, de van felette Isten. Király, de nem tulajdonos.

Az emberi hatalomnak szinte mindig az a bűne, hogy nem hajlandó erre a kifelé, felfelé hallgatásra, amely nélkül az emberi intelligencia magára marad, és ez nemcsak annak tekintetében okoz felmérhetetlen károkat, hogy a hatalommal való visszaélés miatt emberek tömegei szenvednek, hanem úgy is, hogy nem ismerve fel az igazságot (amely felülről jön) hamis elvek felé csúszik el, szintén az emberek szenvedését okozva.

 

Barna Máté OP (Sopron)