Május 8-án, mi domonkosok Szűz Máriát, mint Rendünk Pártfogóját köszöntjük.

„Szent Domonkos Csodái” szerint, amelyeket boldog Cecília, (aki személyesen ismerte szent Domonkost) mesél el, egy alkalommal Szent Domonkos elragadtatott lélekben Isten elé, és látta Urunkat és jobbján a Szent Szüzet:

„Szent Domonkosnak úgy tűnt, hogy Asszonyunk egy világos zafírkék köpenyt visel. Amikor szent Domonkos körülnézett, mindenféle rendből való szerzeteseket és önmagát látta Isten trónja körül. Ekkor elkezdett keservesen sírni és visszahúzódott, nem mert ugyanis közel kerülni az Úrhoz és Anyjához. Ekkor Asszonyunk jelzett neki, hogy jöjjön közelebb. De ő nem mert, amíg maga a mi Urunk nem hívta őt. Ekkor Szent Domonkos leborult előttük és keservesen sírt. Urunk kérte, hogy álljon fel és amikor ezt megtette, megkérdezte tőle: Milyen sírsz ilyen keservesen? Azért sírok, mert mindenféle szerzetesrendet látok itt, de az enyémnek nyoma sincs. Az Úr azt mondta neki, Szeretnéd látni a Rendedet? Igen, Uram.- válaszolta. Ekkor Urunk kezét Asszonyunk vállára téve ezt mondta Domonkosnak: A te Szerzetedet Anyámra bíztam. Ekkor újból megkérdezte: Még mindig akarod látni a Rendedet?, és Domonkos ismét válaszolta: Igen, Uram. Ekkor a Szent Szűz kitárta köppenyét, amely takarta és kiterjesztette Szent Domonkos előtt, akinek az olyan szélesnek tűnt, mintha az egész eget beborítaná, és alatta a testvérek sokaságát látta. Ekkor leborult Szent Domonkos és hálát adott Istennek, és égi édesanyjának, Szűz Máriának.”

Könyörögjünk!

Igaz, és irgalmas Istenünk, te a Prédikátorok Rendjét a Boldogságos Szűz Mária egyedülálló oltalmára bíztad. Kegyelmedből örömünk és reménységünk ő az élet útján. Vándorútunk végén mutassa meg nekünk irgalommal telve Fiadat, Jézust, Urunkat és Istenünket, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön-örökké. Amen.

(Forrás: Dominican Friars)