Szent Domonkos öve egy pamutból készült megszentelt szalag, egy a katolikus egyházban használt szentelmények közül, amelynek feladata, hogy emlékeztessen Szent Domonkos oltalmára (azaz nem talizmánként működik, és nincs mágikus hatása – a hit, az Isten akaratára való nyitottság, a kitartó és bizalomteljes imádság szolgálnak a csoda alapjául, előkészítik és megnyitják a szívet az AJÁNDÉK befogadására.

Az „öv” története Szent Domonkos Sorianó városában található csodatévő kegyképével kapcsolatos. Az övön az „Ó, csodás reménység” kezdetű, Szent Domonkos közbenjárását kérő imádság első szavai találhatók.

Az „öv” valóban övként használatos, tehát a derekat öleli át. Manapság néhányan a egész nap magukkal hordják, vagy csak az imádság idejére övezik fel magukat vele, leggyakrabban azonban mindig magukon hordják, ahogy a hagyományban is szerepel.

Guzmán Szent Domonkos sorianói kegyképe

A Sorianóban található kolostor a kezdetektől fogva szigorúbb rendi fegyelemben élő kolostorként működött. A kolostorban négy domonkos szerzetes élt: három pap és egy segítő testvér, ez a minimális létszám szükséges egy kánonilag jóváhagyható kolostor megalapításához. Az imaórákat éjszaka is végezték, ahogy a nagyobb kolostorokban általában.

1530-ban, 20 évvel az alapítás után, a kis kolostorban Domenico Galiano atya volt a prior, és vele lakott még Stefano Natale da Soriano atya, Tommaso da Gerocarne atya, Lorenzo da Grotteria segítő testvér és Natal Sorbilli egy fiatal harmadrendi.

Ebben az évben szeptember 14-ről 15-re virradó éjszaka, körülbelül három órával napfelkelte előtt Lorenzo testvér, amikor az imára harangozott, bement a templomba, hogy előkészítsen mindent a reggeli imádsághoz. Abban a pillanatban, amikor elkezdte meggyújtani a főoltár gyertyáit, a halvány fénynél három nemes hölgy jelenlétére lett figyelmes. A testvér nagyon meglepődött, hogy ebben az órában a bezárt ajtók ellenére nőket lát a templomban. A legnemesebb kinézetű hölgy azonban nem hagyott időt számára a gondolkodásra. Hozzá közeledve megkérdezte:

• Ki a védőszentje ennek a templomnak?
• Szent Domonkos – bizonytalanul és gyanakodva válaszolt a szerzetes.
• Van itt valamilyen képe a szentnek? – folytatta a hölgy.
• Nincs, csupán ez! – mutatott a testvér az apszis kövér freskójára.
• Jól van, akkor vegyétek ezt. Vigyétek el az elöljáróhoz és mondjátok meg neki, hogy a főoltár felett helyezze el.

Így szólva, a nemes hölgy a testvér kezébe adott egy tekercset és eltávozott a másik két hölggyel a templom sötétjébe.

Lorenzo testvér elfutott a priorhoz, és elmondta neki, mi történt, majd átadta neki a tekercset. Észrevéve a testvér nagy izgalmát, a két másik atya is odafutott, hogy megtudják, mi történt. Galiano atya széthajtotta a tekercset, amelyen Szent Domonkosnak a szépen megfestett képe volt található. Meglepetten és elragadtatva szaladtak a domonkos testvérek a templomba a három hölgyet keresve. A főoltáron még égő gyertyák finoman megvilágították a templom főhajóját, de az teljesen csendes és üres volt. Mindenütt keresték őket, de mindhiába. Körültekintően ellenőrizték az összes zárat az ajtókon, és mindegyiket gondosan bezárva és érintetlenül találták. A templomon kívül érdeklődtek tehát a hölgyek után, de ott sem látott és hallott róluk senki. Az istenfélő szerzetesek nem tudták, milyen módon kérjék a mennyet, hogy magyarázatot találjanak a titokzatos eseményre, és hogy nem-e lettek megtévesztve valamilyen ördögi sugallat által.

A következő éjszaka Szent Katalin megjelent az egyik domonkos atyának és felfedte neki, hogy a három hölgy, akiket Lorenzo testvér látott, a Boldogságos Szűz Mária, Szent Mária Magdolna, és ő maga, Alexandriai Szent Katalin. A krónikák nem nevezik meg az atyát, akinek e látomása volt, de a szerzők egyetértenek abban, hogy Galiano atya volt, mivel nagyon tisztelte Szent Katalint.

A vászonnak, amelyen a kép volt, sok másolata keletkezett, de hol a tapasztalat hiánya, hol az eredeti kép ismeretlen volta miatt, a másolatok általában annyira tökéletlenek voltak, hogy az a feltételezés alakult ki többekben, hogy a sorianói kép művészeti szempontból csúnya. Mások éppen ellenkezőleg, azt állították, hogy a Szent ábrázolásából titokzatos fény sugárzik, amely elvakít, és a művész képtelen befejezni a festményt. Az igazság talán a kettő között található. A maga teljességében a kép jó alkotásnak tűnik. Ha anatómiailag több hibát tartalmaz is, az arcvonása mégis olyan megragadó és mennyei, hogy hihetünk azoknak a festőknek, akik nem tudták elkészíteni a vászon másolatát.

Ha az Anyaszentegyház oly nagyon óvatos és bölcs a hivatalos megnyilatkozásaiban, annál inkább óvatos és bölcs a reformátorok tévedései és rágalmai után, ezért ha az Anyaszentegyház nem félt megerősíteni, és a legnagyobb kiváltságokkal ellátni sorianói Szent Domonkos képének tiszteletét, elégségesnek kellene lennie ennek, hogy meggyőzze a kételkedő keresztényeket, és lefegyverezze azokat, akik a képek tiszteletében csak érzelgős és túlzott vallásosságot látnak. Az Anyaszentegyház felismerte Isten kezét a sorianói eseményekben, a hívek pedig bizonyosan  ennek a csalhatatlan Tanítónak, amilyen az Egyház, hangja után mentek.

Az eszközök, amelyeket az irgalom felhasznál időnként naivnak vagy gyerekesnek tűnhetnek, de Isten ahogyan ezt jól tudjuk, a gyengéket választja ki, hogy megszégyenítse az erőseket, és a mi gyarlóságainkat mindenható erejével átalakítja az ő csodáivá. Az imádságon – és minden jócselekedeten, amely a mi jó Urunk kegyelmeit szeretné kiesdeni –, és a legkülönbözőbb kifejezésmódokon kívül, amelyeket a hitérzék alakított ki a keresztények fájdalmas lelkében, Szent Domonkos tiszteletében nagy haszonnal alkalmazták. Ilyen a Szent képmása előtt állandóan égő lámpásban található olaj. Néha ugyanolyan kegyelmeket kaptak a hívek bármely képmásolat előtt meggyújtott lámpának az olaja által. Használtak azonban úgynevezett Misura-t is: a híres sorianói Kegykép szélességének és hosszúságának megfelelő méretű megszentelt öveket. Az is megtörtént, hogy valaki kegyelmeket kapott Szent Domonkos képének bármely másolatát érintve, vagy másvalaki által, aki a Szent Domonkos csodáiról szóló könyvvel érintette meg mások beteg testrészeit.

Más kegyhelyekhez hasonlóan, Sorianóban is, a mennyei kép megjelenése óta, létezik a Sacre Misura (Szent Méretek) kultusza, amely lelki és testi csodákban gyümölcsözik. A Misura-k olyan szalagok vagy anyagdarabok (pamut vagy lenvászon), amelyek a kegykép szélességének és hosszúságának megfelelő méretre lettek vágva, és utána Szent Domonkos kegyképéhez lettek érintve. A kezdetekkor a Misura-k elsősorban az áldott állapotban lévő nők körében voltak használatosak, de idővel minden egyes hívő, aki kegyelmeket kért, elkezdte hordani. Az így kapott hitelesített kegyelmeknek nagyon nagy a számuk. Aki felövezte magát sorianói Szent Domonkos Misura-jával, minden testi és lelki veszélytől védve érezte magát. Haldoklók eseteiről is vannak történetek, akikre az övet ráhelyezték, és ők azonnal meggyógyultak.

Egy másik hatékony eszköz, amelyet Szent Domonkos használt, hogy sok kegyelemmel ajándékozza meg a híveket, a sorianói kegykép előtt szüntelenül égő lámpás olaja. Kis ampullákba öntötték szét, vagy egyszerűen az olajba belemártott vatta darabokat használtak, és ez által is rengetek csodálatos imameghallgatás történt. Az, ami ebben a leghihetetlenebb, hogy ugyanolyan hatása volt mindazon olajoknak, amelyek a sorianói kegykép másolatai előtt égő lámpásokban voltak. A híres bollandisták (németalföldi, ill. belga jezsuiták hagiográfus kutatócsoportja) két Belgiumban történt csodáról adtak hírt, amelyek kánoni eljárással lettek hitelesítve a helyi püspökök által. Az első Antwerpenben történt 1632. december 23-án Catherine Praet-tel, aki béna volt, de csodálatosan meggyógyult. A második 1634. november 1-én ment végbe, amikor is Caterine Van der Vaert mellrákból gyógyult meg.

(Részlet fr. Antonino Barilaro O.P.: SAN DOMENICO IN SORIANO című könyvéből)

Már Szent Domonkos csodás kegyképének megjelenésétől kezdve, a kép, valamint a vele kapcsolatos szentelmények segítségével, az emberek sok kegyelmet könyörögnek ki Istennél.

A régi krónikás könyvekben 70 esetet jegyeztek fel, amikor haldoklók vagy már a klinikai halál állapotában lévők nyerték vissza életüket, és süketek, vakok vagy születésüktől fogva nyomorékok gyógyultak meg. A halálos betegségekből meggyógyultak száma is számos. És ezek nem legendák – mivel már a XVII. században egy speciális, a csodás gyógyulásokat kivizsgáló bizottságot hívtak össze. A Kegyképnek köszönhetően, a XVII. század elején, csodás gyógyulásban részesült a halálos beteg Orazio Mattei, Gerace (ma Locri) püspöke. A súlyosan beteg, Mesinából való  Francesco Ferrera 1614-ben a kép előtt visszanyerte béna lábában az erőt és újra tudott beszélni. Szintén csodálatos módon nőtt össze a Szent Domonkos olajával megkent széthasadt koponyája a nápolyi Bernardino Grosso generálisnak. 1619-ben visszanyerte egészségét a gyermeke elvetélése miatt haldokló márkiné, Felice Caracciolo, mindemellett a halott kislánya is visszanyerte életét.

Az egyik legfontosabb csoda azonban 1620-ban történt. Egy márki a feleségével együtt gyermekáldásért, egy fiúgyermekért imádkozott Szent Domonkoshoz. Egy éjszaka, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe körül, Szent Domonkos a sorianói kolostor priorjának megjelent álmában, és megparancsolta neki, hogy az említett márkinak küldjön egy a kolostorban megszentelt gyertyát. A prior teljesítette a szent kérését, a márki pedig reménnyel és hálával telve fogadta a neki küldött ajándékot. Milyen nagy volt a meglepetése, amikor a következő év novemberében a felesége – minden nehézség nélkül, melyeket az ezt megelőző szülésekkor elszenvedett – kisfiút szült számára. Sőt mi több, két nappal a szülés után a szobába ahol a márkiné tartózkodott a picivel villám csapott be. Az elemi csapás szétrombolta az ablakot és a padló egy részét, nem tett viszont kárt a szobában lévő személyek egyikében sem.

Különleges kegyelemben részesült egy bizonyos lengyel is, Adam Krakowiński. Miközben Norvégiából Dániába utazott a tengeren egy nagyon veszélyes vihar lepte meg. A mélyen alvó tengerésznek Szent Domonkos egy addig soha sem látott képe jelent meg álmában. A férfi beszámolt erről a legénységnek, akik hittek a szent segítségében. A hajó szerencsésen partot ért, Krakowiński – pedig hallva a csodás képről – elzarándokolt Sorianóba, és tanúságot tett a csodáról, amelyet “Szent Domonkos spontán módon, az ő ismerete és segítségül hívása nélkül végbe vitt csodájának” nevezett.

Csodáktól lettek híresek a szent képének másolatai is – többek között az is, amelyet 1642-ben hozott a gródeki domonkos apácák krakkói kolostorába Jan Waxman atya, a krakkói domonkos atyák kolostorának priorja. Az első csodát maga a domonkos atyák priorja, Alanus Chodowski atya tapasztalta meg, a következőt pedig 1684-ben “az ördögtől gyötört” Regina Gniemczołka asszony. Bénulásból gyógyult a “hírneves özvegy Katarzyna Więckiewiczowa”, és egy szálkától fulladozó másik lakos is megmenekült.

A régi könyvekben arról is olvasunk, hogy: 1684. július 11-én hírneves Maryanna krakkói lakos elhozta a fiát, akit halva hozott a világra, Szent Domonkosnak ezen képe elé, és élve nyerte őt vissza, és elvitte megkereszteltetni, és a Domonkos nevet adták neki.

A csodákról szóló leírásokban találunk egy érdekes információt is: “Az erről a képről vett méreteket (misura)– várandós nőknek használatra engedélyezzük, hogy szerencsésen tudjanak szülni, és kegyelmeket tapasztaljanak meg Szent Domonkos közbenjárására, mint ezen ügy különleges patrónusaként.

Forrás: grodek.mniszki.dominikanie.pl