Azért vagyok, hogy szeress

Az értelmileg sérült emberek Egyházban betöltött helyéről beszélgettek a krakkói domonkos kolostorban. A konferencián többek között részt vett és felszólalt Kostecki Andrzej, magyar tartományi vikárius is. 

Andrzej atya évek óta lelki vezető a Bárka, valamint a Hit és Fény közösségben. – A szenvedő, sérült emberek sosem intellektuális módon ismerik meg Istent, de képesek a megismerésre. Valóban szereznek ismeretet, de másként: a szív szintjén. Az ő értelmük és kommunikációs módjuk a világgal a szív intelligenciája. A szívükkel szereznek ismeretet, és ennek hála hitük egy konkrét dolog, egy közel álló Személlyel való kapcsolat. – mondta Andrzej atya. Kijelentette, hogy az értelmileg sérült embereket nem kell szentté avatni, sem felmagasztalni, mert ők nem angyalok, de mindannyian meghívást kapnak a szentség útjára. Megemlékezett Nahlik Karolról, Śledziejowice-ben a Bárka közösség ismert tagjáról, aki szerelmesleveleket írt Istenhez. – Ez annak az embernek a hite, aki szeret. Képesek gyönyörködni Istenben. Ott, ahol jelen van az értelem gyengesége, megjelenik a szív ereje. – állította Andrzej atya.

A domonkos szerzetes beszélt továbbá az értelmileg sérült személyeknek a szentségi életben való részvételükről. Mi alapján tilthatjuk meg valakinek, hogy Jézus eljöjjön hozzá? Az Úr Jézus olyan emberek kezébe adta magát, amilyenek voltak – érvelt. Kiemelte, hogy ezek a személyek vágynak találkozni Jézussal, habár különféle módon kommunikálják azt. Azonban mindannyian méltók és képesek arra, hogy részt vegyenek a szentségekben.

Beszélt arról is, hogyan élik meg a sérült emberek a gyónás szentségét. Aláhúzta, hogy van fogalmuk a jóról és a rosszról, és arról, hogy tudnak fájdalmat okozni. – Szeretnek kiengesztelődni Istennel és a felebaráttal. A gyónás után örömmel, kedvesen távoznak és azonnal mennek másokhoz megbocsátani és bocsánatot kérni – mondta a szerzetes. Hozzátette azt is, hogy imádságuk mindig hiteles, mert ők nem vesznek fel álarcot, hanem ösztönösen fejezik ki azt, amit éreznek. – A sérült emberek minket evangelizálnak, és evangelizálják  a világot. Azt üzenik: “Azért vagyok, hogy szeress”, és a velük való találkozás tudatosítja bennünk, hogy Isten csak a szeretetről fog számon kérni minket. – zárta beszédét a domonkos atya.

(forrás: gosc.pl)