Húsvét 2020

Üres sír – üres templom 
(Gondolatok 2020 húsvétjára)

A húsvéti elbeszélésekre általában jellemző az, hogy a feltámadás tanúi először az üres sír titkával szembesülnek és csak azután találkoznak a feltámadt Krisztussal. A feltámadásról sokat beszélt az Úr földi életében a tanítványoknak, ők mégis nehezen fogadják el azt, hogy Jézus beváltja korábban megtett ígéretét, és legyőzi a halált. Lényegesek ugyan a személyes találkozások és a későbbi tanúságtételek is, az első mozzanat mégis az üres sír marad. Az isteni pedagógia számol azzal, hogy az ember nem képes rögtön minden igazságot egyszerre felfogni. Az ember lépésről lépésre haladva jut el a feltámadás hitének fontosságára, és még inkább arra, hogy erre az örömhírre merje alapozni egész életét. Jézus sírjához voltaképp bárki eljuthat, és a látottak alapján mindenki próbálhatja leszűrni a saját következtetéseit.
Az üres sír felé is el kell azonban indulni, és ez az, amire tanít minket a húsvétvasárnapi evangéliumban Péter és János tanítványok különös versenyfutása. Két nagyon különböző személyiségről van szó, mindkettőnek nagyon fontos az, hogy az asszonyok elbeszélése igaznak bizonyuljon. A hitnek a futása ez, amelyben a szeretett tanítvány, a szemlélődő ember Péter apostolt, vagyis a cselekvő embert megelőzi. Végül mégis előre engedi János Pétert a sírnál. Nem egyszerűen udvariássági gesztus ez, hanem Péter elsőbbségének elismerése. Péter nagyon megbántotta Jézust nagycsütörtöki tagadásával és megfutamodásával, de a feltámadt Mester irgalmasságából talpra fog kelni, és éppen Péter által indul el később a feltámadásról szóló igehirdetés és az Egyház küldetése pünkösd ünnepén.
Az üres sír rejtélye mindnyájunkat gondolkodásra késztet, de önmagában nem bizonyítéka a hitnek. A feltámadás hitéhez szükségünk van a szeretett tanítvány csendes, elmélkedő igyekezetére és Péter lelkesedésére is, aki éppen a húsvét kegyelméből fog új erőre támadni. Megsokszorozza majd Péter erejét az a tudat is, hogy Jézus, akit oly nagyon megbántott, feltámadt a halálból, tehát elnyerheti tőle bűnei bocsánatát. Nem tárgyi bizonyítékokon kell tehát töprengenünk, hanem a hit és a szeretet húsvéti élményéhez kell eljutnunk. „Látta és hitt.” Lelki szemeinkkel mi is szemléljük Jézus sírját és így villan be az összefüggés Jézus ígéretei és a ma ünnepelt titok között. Az üres sír az a szükséges emberi tapasztalat, amely nélkül nincs igazán keresztény húsvét. Jézus feltámadása által a halál elveszíti azt a hatalmát, amit sokan véglegesnek gondoltak és gondolnak ma is.
Nemcsak Jézus sírja üres ma, 2020 húsvétján, hanem sokak számára üresnek hatnak a templomaink is. A soproni Domonkos Templom ezen a mai szép ünnepen nyitva van ugyan, és fel is van díszítve, még sincsen benne liturgia. Emberemlékezet óta nem volt példa ilyesmire. Az ismert járványhelyzet miatt az idei húsvét mindenki számára különleges. Véget ért a nagyböjt, de a járvány miatt ránk kényszerített „karantén” jelenleg is tart. Akár templomaink csendje is nyomasztóan nehezedne ránk, ha nem tudnánk, hogy Jézus nem hagyott el minket, sőt jobban velünk van, mint valaha.
Húsvét egy szenvedő, lesújtott és kétségbeesett világ számára jelenti a végső reménységet. Figyelmeztetést kapunk arra, hogy tanuljuk meg jobban felfedezni Isten láthatatlan kezét, amely a keresztfán és a sír mélyén sem hagyta el Jézust. Isten nem büntetni akar, hanem segíteni akar minket abban, hogy az igazi célt, az igazi boldogságot keressük, és ne ebben a világban akarjunk gyökeret verni. Az üres sír és az „üres” templom nagyon is különböző jelei ma megdöbbentő módon találkoznak és egy irányba mutatnak. Segítsenek minket e jelek abban, hogy mindjobban Krisztus halálára és feltámadására építsük életünket, és hogy megújult lelkülettel szolgáljuk e nehéz időkben is Istent és embertársainkat! Ámen.

Szabó Sándor Bertalan OP

Áldott, békés, boldog húsvéti ünnepet kívánnak a domonkos testvérek!