Fiatalok, a világban élnek, mégis domonkosok!

Férjemmel néhány éve tettünk fogadalmat, hogy Szent Domonkos Rendjének világi közösségeinek szabályai szerint éljünk. Néhány barátunk és rokonunk számára ez a döntés értelmetlen és érthetetlen volt. A szüleinket meg kellett nyugtatnunk, hogy döntésünkkel nem fosztjuk meg őket attól a reménytől, hogy legyen még unokájuk, mivel ők a Rendhez automatikusan a cölibátust kötötték. Még hívő barátaink is meglepődtek, mondván túl fiatalok vagyunk mi ehhez – a lengyel világi közösség ugyanis általában idős emberekből áll.

Zbigniew Nosowski, a Világiak Pápai Tanácsának pártfogója és egykori tanácsadója, egyszer azt kérdezte tőlünk: „Miért szükséges számotokra az önazonosságot és szellemi teljességet keresni a Rendben, amikor a II. Vatikáni Zsinat a világiak egyházi hivatását a szentség szintjére emelte”. A korábbiakkal ellentétben, ma már egyértelmű, hogy a világi emberek úgy tudnak kiteljesedni, ha belemerítkeznek a körülöttük lévő világba. Miért van tehát most szükségünk a Rendre?

Régen nem is lehetett jobb életutat elképzelni, mint a felszentelt férfiakat és nőket másolni. Azonban ma azzal, hogy a rendhez tartozunk, egyáltalán nem szeretnénk felszentelt szervezetesnek, nővérnek vagy apácának tettetni magunkat. Világi hivatásunkban egészen kiteljesedünk, ami lehetővé teszi számunkra, hogy megvalósítsuk vágyainkat és teljesen átadhassuk szívünket Istennek.

Mindezt éppen karácsony nyolcada alatt írom családunk karácsonyi jászlával szemben. Ott Isten megtestesült a mindennapi életünkben. Ebben az évben különleges módon érintett meg az Ő kinyilatkoztatásának alázatossága – Mária fáradtságának természetessége, aki talán még mindig a szülés hatásaitól szenved, az édesanyját felébresztő újszülött sírása, a piszkos pelenkák, József aggódása az újszülött gyermekéért és feleségéért – olyan aggódás ez, amelyet jól ismerek a férjem kedves arcáról. Jézus itt van, ebben a nekünk ajándékozott hagyományos, egyszerű szeretetben, így a mindennapi élet nehézségeiben, felelősségében és diszkrét szépségében.

A Domonkos szerzetesek, nővérek és apácák élete különbözik a világi domonkosok életétől. Mivel Szent Domonkos szellemisége és karizmája egyetemes, mindannyian különféle aspektusait tudjuk megélni. Én feleségként, anyaként és tanárként (ez a hivatásom ugyanis) élem meg a domonkos életemet. Világi emberként különleges küldetésünk van ma az Ige hirdetésében. Itt az idő, hogy felhagyjunk azzal, hogy felosztjuk a világot szentekre és bűnösökre, hívőkre és nem hívőkre stb., Ideje, hogy elforduljunk a megosztottságtól, és inkább az elhívást, az egymáshoz való közelséget hangsúlyozzuk a mai Zakeusoknak.

Egy fazék leveshez hozzáadott só csak akkor befolyásolhatja annak ízét, ha feloldódik benne. Teljes mértékben részt kell vennünk a világban, nem szabad úgy tenni, mintha különbözőek vagy elszeparáltak lennénk, mert nem kell, hogy azok legyünk. Életemet világi domonkosként élve, az apostoli megjelenésem egy ízléses ruhából és sminkből áll. Amennyiben az igazságot kell hirdetnem, akkor ez a nőiesség igazságára vonatkozik, amelyet szeretnék kinyilvánítani.

 Dokumentumaink azt javasolják, hogy a világi prédikáció két forrásból, a tanulásból és a szemlélődésből származzon. A tanulás lehetővé teszi számunkra, hogy betöltsük korunk társadalmi igényeit, amelynek joga van arra, hogy végre egyszerűen és hozzáértő módon halljon egy munkatárstól, egy szomszédtól vagy egy testvértől arról, hogy miért nem helyes a fogamzásgátlás. Ezt a példát azért írom le, mert a Rend szabályzata szerint a világi domonkosoknak az élet és a család méltósága a szíve ügye kell, hogy legyen. A szemlélődés Isten gyengédségének csatornájává teszi szívünket a testvéreink iránt. Lehetővé válhat Isten szeretetének terjedése az emberek között az imádságos szív által. Rendkívül fontos számomra, hogy a Rend nem helyettesíti világi életünket, csak gazdagítja azt.

A harmadrendi testvérekkel hetente egyszer találkozunk. Mindannyiunknak saját életünk van, melyen keresztül megmutatjuk a domonkosi életünket. Nagyon fontos, hogy amikor találkozunk, megosztjuk közös imáinkat. A családomban, miután második gyermekünk születése előtt elhunyt, aggódtunk, hogy lehet e még gyermekünk. Aztán a harmadrendi testvéreink, valamint a püspökök, a nővérek és az apácák mind imádkoztak értünk – különösképpen a „Szent Domonkos övével” ellátott imákat. A Szent Domonkos öv egy imádság azokért a nőknek, akik gyermeket szeretnének vagy várandósak és aggódnak terhességük biztonsága miatt; az ima egy fehér szalagból készült övön van, amelyre az ima kezdőszavai “O spem miram …” vannak felírva. Nagyon népszerű ima Lengyelországban. Nem sokkal ezután megszületett a lányunk. Most pedig már a következő gyermekünk születését várjuk.

A harmadrendi testvériségünk Szászországi Boldog Jordán és Diána elkötelezettje, és 2004 óta csatlakoztunk a szczecini Domonkos Kolostorhoz. Különleges harmadrendünk van, mivel főleg fiatalokból áll (8 fiatal házaspár, 2 édesanya, 4 egyedülálló és 4 idősebb). Összejöveteleink során még inkább összekovácsol bennünket a közösen végzett Lectio Divina, a misén való közös áldozás és a Szentségimádás. Ugyanazon a plébánián dolgozunk és közösen munkálkodunk a legtöbb domonkos kezdeményezésben. Segítünk a Hit Iskolájában, a domonkos ünnepségeken, a plébániai újság szerkesztésében, a VERITAS alapítvány munkájában, a liturgikus zenei szolgálatban és a fiatalok, diákok pasztorálásában.

Míg sokunk számára az apostoli szolgálatot a lelkipásztori munka jelenti, addig mások – – hűségesen nevelik gyermekeiket, azaz domonkos szellemiségében és hűséges közbenjárásban végzik hivatásukat. Mindig az egyéni tisztelet és szabadság teszi lehetővé, hogy minden ember felismerje azt, miben tud tevékenyen közreműködni. Magától értetődő, hogy a hivatásunk a mindennapi hivatásunk a világban, a családban és annak környezetében nyilvánul meg. Ez az a hely, ahol Istennel kell élnünk.

Małgorzata Wałejko

(A cikk a www.op.org honlapról származik.)

(Szent Domonkos övével kapcsolatos imáról a debreceni kolostorunkban, Tokodi László O.P. atyánál lehet érdeklődni.)