Jubileum megnyitása Sopronban

Vízkereszt napján, január 6-án ünnepélyes keretek között nyitotta meg soproni közösségünk azt a jubileumi évet, amelyet Szent Domonkos Atyánk halálának és a Magyar Domonkos Rendtartomány alapításának 800. évfordulója alkalmából hirdette meg rendi közösségünk.

A hálaadó szentmisét Kostecki Andrzej tartományi vikárius mutatta be a közösség tagjainak részvételével a városi képviselők és hívek közösségének jelenlétében. Az elöljáró a szentmise elején a Domonkos Családnak  átnyújtotta a jubileumi gyertyát, amely a Krisztusba vetett hit világosságát jelképezi. A vendég szónok Vízkeresztről és a jubileumról szóló beszédét rövidített formában itt közöljük:

 

Kedves jubiláló Testvérek! Krisztusban kedves Hívek!

Jeruzsálem lakói megrémülnek a három Bölcs kérdésére. Annyit vártak a Messiásra, most viszont nem örülnek, sőt félnek. A jeruzsálemi papok is jól tudták, hogy a Messiás hol fog születni. De semmit sem tesznek. Nem indulnak Krisztus keresésére. A városban megmaradnak.

És mi, mit tennénk, hogyha a Bölcsek hozzánk jönnének? Ha minket is megkérdeznének: „hol van az Újszülött Jézus?”  Ez fontos kérdés, mert lehet, hogy mi, a 21. század emberei, egy erős és hatalmas Istent keresünk. Olyan Istent, aki rendet tesz a világban, megszüntet minden rosszat, vagy eleget tesz minden kívánságunknak, minden kérésünknek. És gyakran nem akarjuk Istent úgy elfogadni, ahogy közeledik hozzánk; tanácstalanul, szegényen, apró dolgokban elrejtőzve…

Mit tanítanak ma és itt ezek a Napkeleti Bölcsek azoknak, akik jobban szeretnének hinni Istenben, vagy meg szeretnék Őt találni az egyszerű, hétköznapi eseményekben, de nem tudják, hogy kezdjenek hozzá? Szerintem nagyon egyszerűen tanítanak. Azt mondják: nézzetek ránk! Ahhoz, hogy megtaláljuk Istent, nem elég várakozni és gondolkozni, hanem keresni kell Őt. El kell mozdulnunk arról a helyről, ami néha nagyon kényelmes, és egy pillanatra ott kell hagyni minden intéznivalónkat. Nem kell félni az úttól, még akkor sem, ha nem tudjuk hová vezet át. És nem szabad megtorpanni, akkor sem, ha egy pillanatra kialszik a csillagunk, amelyik vezet minket és sötétségben megyünk.

Ma két jubileumról van szó… De ilyen jubileum nemcsak a múltba való visszatérés, mikor a szegény magyar prédikátorokra emlékezünk, akik gyalog, saruban, kezükben a Szentírással járták be a világot, állandóan Istennel vagy Istenről beszélve, vagyis imádkozva és az evangéliumot hirdetve. A jubileum felhívja a figyelmet a jelenre is, mert arra kér bennünket, hogy vizsgáljuk meg lelkiismeretünket a hivatásunkhoz való hűség szemszögéből: hirdetni mindenkinek és minden módon… Jubileum arra kér, hogy tekintsünk életünkre – akár a személyes, akár a kolostori, vagy a vikariátus életére – annak a hivatásnak a fényében, amelyet először szent Domonkos kapott: hirdetni az evangéliumot az embereknek, és üzenete miatt az evangélium szolgálatára szentelni életünket.

A Bölcseket, a remény csillaga vezette. Az, ami útnak indította őket, nagyobb volt a tudásuknál, az ajándékoknál, amiket magukkal vittek – mivel nagyobb volt, ezért indultak el, bár nem tudták, hová mennek. Mivé lesz a Rendünk holnap? Nem tudom, de kétségtelenül a prédikátorok rendje lesz, szabad és örömteli prédikátorok rendje. A tegnaphoz és a mához hasonlóan az a vágy fogja vezérelni, hogy megélhesse és hirdethesse – mindenkor – azt az egységet, amelyben az első apostoli közösség élt Jézussal, hogy mindenki mint egy örömhírt meghallja Isten Országának ígéretét.

Szent Domonkos homlokán lévő csillag a betlehemi csillagra emlékeztet minket, amely azon a helyen jelent meg, ahol az Ige, az Isten szövetségre lépett az emberekkel, közösségbe került velük. Ez az Igének ugyanaz a fénye, amely azért jön el, hogy minden domonkos közösség szívében éljen. Ez a „megérkezés” olyan, mint egy belső tűz, amelytől lángra gyúlva elindulunk, hogy tovább adjuk azt másoknak…
Ma biztos vagyok benne, hogy Isten számunkra is küld egy szép csillagot, amely elvezet bennünket a mai Betlehembe, elvezet bennünket Jézushoz.

Jubileumi évünk során számos programot tervez közösségünk a járványhelyzet függvényében. A Sopron Média képes tudosítást adott az eseményről.

Isten áldása, Szűz Mária, Rendünk Pártfogója és Szent Domonkos Atyánk közbenjárása kísérje közösségünk életét!