Szent Domonkos rendje az alapításának 800. évfordulóját ünnepli, s a jubileumi év januári kiemelt eseményeként január 30-án Barna Máté atya volt a vendégünk, aki mélyen átgondolt és átimádkozott, néha ’hangosan gondolkodó’ módon beszélt nekünk rendjük alappilléreiről, majd az alapító szent imamódjairól. Néhány gondolatot szeretnék felidézni előadásából.
A rend alapkonstitúciója megfogalmazza, hogy hogyan képzeljük el magunkat az Egyházban. Fő célunk: az apostolok küldetésében való részesedés és életmódjuk követése. A domonkosok közös életének alapja a kereszténység közösségi mivolta, hiszen Jézus közösséget alapított. Amikor meghívta tanítványait, arra kérte őket, hogy vele és mellette legyenek, s lessék el tőle az igehirdető életét. A többi majd azután következett. Hitbeli első meggyőződésünk az Istennek adottság kell, hogy legyen. Az Egyház legfőbb pásztorainak is első dolga tanítványnak lenni.
Ezután Máté atya a közösségi életforma néhány eleméről beszélt, melyek segítik az igehirdetést.
– A domonkosok életének közös szervezése azt jelenti, hogy az egész rend dönti el, hogy mit és hogyan akarnak csinálni. A rendtársak engedelmeskednek a megválasztott vezetőnek, de ő is engedelmesen hajtja végre a káptalan döntéseit. A közös gondolkodás, a közösség csiszolódása alakítja a prédikáció színvonalát.
– Istenhez és a szerzetesi fogadalomhoz való hűség a másik fontos elem. Szent Domonkos elsősorban igehirdető társakat akart maga köré gyűjteni, és úgy gondolta, hogy ehhez a szerzetesi életforma a legalkalmasabb, mert lelki szabadság és koldusság kell az igehirdetéshez. A szerzetesi fogadalom azt jelenti, hogy feladom azokat a dolgokat, melyek emberi voltom biztonságát adják: ne legyen pénzem, ne szeressen senki, mert az igehirdető csak koldusként léphet fel, aki maga is kikoldulja Istentől azt, amit hirdet.
–A liturgia és az imádság. Ahhoz, hogy kikoldulhassuk Isten szavát, sok mindennek kell történnie. Nem elég megtanulni dolgokat, hanem annak át kell bennünk folynia az imában. Ezért kiváló a rózsafüzér imádkozása, mert ezzel átimádkozzuk hitünk titkait, s így azok belső világunk részévé válnak. De hogy megmaradjon hitünk objektivitása, nagyon fontos a közösen végzett zsolozsma és a liturgia közös ünneplése. A liturgia előidézi Krisztus egész húsvétját és megünnepli a hitet, amit hirdetni akar.
– Mi a stúdium? Nemcsak az ismeretek komoly fegyelemmel és kitartással történő elsajátítása, hanem az új eszmék és a hitletétemény ütköztetése, a válasz keresése a disputa segítségével a pro és kontra válaszok között, s ily módon eljutni az igazság, a veritas felismeréséhez és az emberek által feltett nehéz kérdések megválaszolásához. Timothy Radcliffe domonkos szerzetes, a rend egyik korábbi generálisa írta egy levelében, hogy a tanulás folyamata azt szolgálja, hogy az Istenről alkotott bálványainkat lerombolja. Pl. azt, hogy Isten nem ver meg, hiszen a jelenlévő rossz nem tőle származik, tehát ne féljünk tőle. Aquinói Szent Tamás pedig arra buzdít, hogy adjuk meg mindennek az Istentől jövő fényt, és segítsük az embert a nehéz kérdések megválaszolásában.
– A szerzetesi fegyelem első pontja a stúdiumhoz való ragaszkodás. A domonkos kolostor feladata, hogy a szerzetes ott tanuljon kitartóan, ott készüljön fel arra, hogy majd a kolostort elhagyva végezze igehirdető munkáját. Mindez nemcsak Isten dicsőségét és saját megszentelődésüket szolgálja, hanem az emberek üdvösségét is.
Szent Domonkos úgy imádkozott, hogy szavait, amit hangosan mondott, általában értették, csak annál a módnál nem, amikor felfelé nyújtotta a karját – ma karizmatikusnak mondanánk. Le sem írt semmit: a szó elszáll, de az a fontos, hogy az evangélium hirdetése, a szó legyen kimondva – ez volt alapelve.
A középkor nem adott módszert az imamódokra. A Szentlélekkel közösségben lévő imádkozó dicséretét, hálaadását, kéréseit természetes, a lélekből fakadó testmozdulatok kísérték. Ezek egyébként más kultúrákban is jelen voltak és lehetnek. Szent Domonkos számára a bűnbánat és a hódolat jele a leborulás volt; máskor felemelt karjai olyannak tűntek, mintha Isten igéjét olvasná. Ha nagy dolgokért imádkozott, széttárta karjait. Neki az ima azt jelentette, hogy elengedjen mindent a világból, és csak Isten legyen jelen, s ekkor – Máté atya szavaival – ’kijajgat’ belőlünk a Szentlélek (ld. Róm 8,26). Végül is ez vezethet el az Isten ajándékaként kapott kontemplációhoz, amikor felülről, Isten szemével tudom szemlélni a világot. Szent Domonkosról társai feljegyezték, hogy imája után mindig prófétai módon nyilvánult meg a prédikációban, de a társaival kapcsolatos ügyek intézésekor is. Saját maga számára a leghatásosabb imák a járás, vándorlás alatti imái voltak, mert a vándorlással a lelkét vitte akár prédikálásra, akár akkor, ha egy új közösség alapítására indult. Ez számunkra is zarándoklétünk alapja kell, hogy kegyen.
Hogyan vonatkozik mindez a plébánia közösségére? Ha nem is akarnak a hívek Szent Domonkos módjára prédikálni, de minden hívő embernek hirdetnie kell az evangéliumot, mert Isten végtelen bizalmat helyez belénk.
A délután programja a rózsafüzér imádkozásával folytatódott. Az esti szentmisét is Máté atya celebrálta. Az ünnepi alkalom kapcsán a szentmise keretében Sirokiné Suller Teréz testvérünk letette örökfogadalmát a Világi Domonkosok Közössége tagjaként. A programot az esti dicséret közös éneklésével zártuk.
(Havas Lászlóné)