A Domonkos-rend 800 éves jubileuma alkalmából lelkiségi témával foglalkozó sorozatunkban Bejczi Tibor O.P. atya tartott előadást plébániánkon 2016. szeptember 10-én „Ardere et lucere! – Lángolj és világíts! Brágai Boldog Bertalan O.P. (1514-1590) püspök lelkisége tegnap és ma” címmel.

A portugáliai főpap abban a korban élt, amikor a keresztény Európa egysége meggyengült egyrészt a reformáció térhódítása és a törökök jelenléte miatt, másrészt a humanizmus, valamint az új földrészek felfedezése kapcsán megismert idegen kultúrák megismerésének következtében. Bertalan (Bartholomaeus a Martyribus O.P.) püspök élete kevéssé ismert – mondta vendégünk, pedig kora jelentős egyházi személyisége volt: nemcsak királyi nevelő és prédikátor, hanem többek között IV. Pius pápa és Borromeo Szent Károly személyes barátja is. 14 évesen lépett be a Domonkos-rendbe, 24 évesen már a teológia és filozófia professzora volt, és 44 évesen Brága – a legnagyobb portugál egyházmegye – püspöke lett. Ilyen minőségben nagyon sokat utazott, folyamatosan látogatta egyházmegyéjének csaknem 1200 plébániai és rendi templomát. A vizitációk alatt feljegyzést készített, s tapasztalataiból kiindulva a Tridenti zsinat III. ülésszakán (1562-1563) vázolta fel javaslatait a papi lelkiség és az egyházi adminisztráció reformjáról. Ezek egyrészt gyakorlati teendők ajánlásai voltak, másrészt pedig a papság lelki és tudásbeli megerősítését szolgálták. Legfontosabb gondolatait nemcsak a felszólalásairól készült anyagban, hanem a zsinat záródokumentumaiban is megtaláljuk.

Előadónk a továbbiakban az érsek két művéről beszélt, amelyek legjobban mutatják be papi lelkiségét. A Stimulus pastorum (Ösztönzés a lelkipásztorok számára) püspököknek szóló eligazítás a helyes papi életről. Hubert Jedin, 20. századi német egyháztörténész ezt a művet a 16. századi katolikus reform legéltetőbb és leghatásosabb püspöki tükrének nevezi. Benne új egységbe kapcsolódik össze a Jó pásztor evangéliumi képe, a keresztény szegénység ideálja és a jelenkor felszólítása. Bertalan a püspökök alapvető tulajdonságának a szentséget és a műveltséget tartotta. A szent egyháztanítók tanítása által a brágai püspök mindenekelőtt az isten- és az önismeretet akarta táplálni és tökéletesíteni. A mű tehát a pásztori szolgálatot a lelki oldalról világítja meg.

Boldog Bertalan másik jelentős műve – folytatta előadónk – a Compendium spiritualis doctrinae (A lelki élet tanításának foglalata), melyben különösebb rendszeresség nélkül a saját maga számára feljegyzett gondolatait, a lelki tanítások foglalatát írja le olvasmányaiból, elsősorban az egyházatyákból merítve. A dominikánus püspök feljegyzi többek között, hogy a keresztény tökéletesség bejárata egyedül Krisztus alázata, vagyis embersége, szenvedése és halála. Krisztus életének titkain való mindennapos elmélkedés és szemlélődés által kerülhető el, hogy az ember az elvont istenkeresésben tévútjára jusson, miközben a rendszeres imaélet megvédi az elöljárót, hogy a külső feladatokban túlvállalja magát. Másodsorban azt hangsúlyozza, hogy miként nem létezik igazi misztika aszkézis nélkül, éppúgy nem lehet felemelni a lelket – csak saját erőből – a Szentlélek kegyelme és adományai nélkül. Bertalan nemcsak kiváló tanár, de példamutató szerzetes volt. Szolgálatát mindig az evangélium fényében kívánta megvalósítani a 16. századi Európának egy nehéz társadalmi és egyházi helyzetében.

Érdemes megfigyelni Bertalan püspök jelmondatát – emelte ki az előadó. Annak első része (Ardere et lucere) vonatkozhat Keresztelő Szent Jánosra, aki Jézus szavai szerint égő és világító fáklya volt (vö. Jn 5,33-35). Az utolsó próféta a domonkos lelkiségben fontos példaképnek számít, mert János nemcsak a pusztában kiáltó szó, hanem egyben Jézus barátja is. Másrészt a püspöki jelmondat felidézheti Clairvaux-i Szent Bernátot is, a ciszterci rend alapítóját, akit Bertalan az egyik legnagyobb lelki mesternek tekintett, és írásaiból maga is sokat merített. A jelmondat másik része Pál apostolt idézi: „Ne hasonuljatok a világhoz” (Róm 12,2), s e gondolat így folytatódik: „…hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes”. Mint ahogy Pál apostolnak vagy Bertalan érsek korának, úgy a mi korunk keresztényeinek is intő felszólítás ez.

Az érsek boldoggá avatása évszázadokig váratott magára, végül 2001-ben történt ez meg, de a hírek szerint szentté avatását Ferenc pápa már elfogadta, csak annak pontos dátuma hiányzik még – tudtuk meg Bejczi Tibor atyától.

Az igen gazdag tartalmú előadás után a közösség rózsafüzért imádkozott Bejczi Tibor atya vezetésével és Brágai Boldog Bertalan gondolataiból vett elmélkedésekkel. Az ünnepi szentmisén arról szólt Bejczi Tibor atya, hogy Isten szüntelenül keresi az embert. Ezt is ünnepeljük a feltámadás titkában minden vasárnap. A feltámadás ugyanis előre hirdeti, hogy aki hagyja, arra rátalál az irgalmas Isten.

A Szentírásban olvasunk olyanokról, akik menekültek Isten elől: Ádám vagy Jónás, vagy akár a választott nép, aki inkább aranyborjút készített magának. Mi, keresztények is képesek vagyunk menekülni – idézte vendégünk Ferenc pápát, hívek, papok, még a pápa is. Tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan tudok én elbújni Isten elől? Isten szenvedélye a keresés, a megmentés. Az elveszett drachma és bárány példabeszéde inkább Isten erejét és szeretetét állítja elénk, mint az ember gyengeségét. És mit jelent, ha rám talál az Isten? A megtérés nem félelem, hanem a megtalálás feletti öröm, mint ahogy az elveszett drachma megtalálása után az asszony mindenkit összehív, hogy együtt örüljenek (vö. Lk 15,1-10). Isten tehát nem félelmet, hanem örömet akar kelteni az emberben. Boldog Bertalan püspök is tanításával és életpéldájával lehetővé tette az embereknek, hogy Isten közel lépjen hozzájuk, vagyis hogy Isten és ember az igazságban és a szeretetben egymásra találjon. A szentek tartják életben a világot. Adjuk oda magunkat Isten karjaiba, hogy az egymásra találás legyen számukra ez a szentmise – fejezte be gondolatait Tibor atya.

A „Domonkosok délutánja” eseménysorozat zárásaként közösen imádkoztuk az esti dicséretet, majd a plébánia híveivel találkozott vendégünk, akiket jól ismer, hiszen ő egyházközségünk káplánja és számos csoport lelkivezetője volt évekkel ezelőtt.

Havas Lászlóné

Szent László Plébánia – Debrecen