Egy korábbi blogbejegyzésem a 2016-os krakkói Ifjúsági Világtalálkozóról (IVT) szólt, melyre idén júliusban került sor. Ennek fényében és a hatalmas pozitív visszajelzések miatt gondoltak a szervezők (vagyis az én domonkos csapatom, mely egy a rengetek magyarországi csapat közül) egy kis utóbulira, vagyis találkozásra néhány hónap elteltével. De végülis ez nem éppen így igaz, mert itt ezen a találkozón nem csak a krakkós barátaink vettek részt, hanem egybekötötték a Domonkos Ifjúsági Találkozóval is. Szóval volt ott krakkós és nem krakkós fiatal is, de mindenesetre fiatalok, életvidámak és Istenhívők.

 

     Eme ,,kettő az egyben'' találkozó 2016.október 21-23. között került megrendezésre a budakeszi Szent László közösségi házban. Itt volt a gyülekező péntek este hattól, persze a megérkezések egy kicsit individuálisabbak voltak az eltérő távolságok miatt. Valaki hamarább, valaki később érkezett, valaki csak másnap, de ez a jó hangulaton mit sem változtatott. Rögtön egy kis vacsorával indítottunk, majd a közös programot este kilenckor kezdtük el egy énekes imával, mely a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó himnusza is volt egyben. Nagyon jó érzés volt ezzel elindítani a hétvégét! Ezekután néhány szervezési és technikai instrukciót kaptunk, majd kezdődhetett az ismerkedés. De nem akárhogyan! Üljünk körbe, dobjuk be a jobb papucsunkat középre és vigyünk el egy ismeretlen jobblábas papucsot- hangzott János testvér hangja. És itt kezdődött a móka: mindenki szépen mutatkozzon be, ki, honnan, miért, milyen elvárásokkal érkezett. Ez alatt megimserkedhettünk mindenkivel, legalábbis ami az alapinformációkat illeti. Volt itt fiatal északtól délig, kelettől nyugatig, határon innen és határon túlról is- és ez ebben a szép! Közben szépen kikörvonalazódott, hogy domonkosokból sincs hiány közöttük. Itt volt velünk Krisztina, Angelika, Zsófia, Filoména, Anna, Mária, Marianna és Lujza nővér, Laci atya és Péter testvér, valamint a már említett kármelita barátunk, azaz János tetsvér. Ők voltak a szervezőbrigád részesei és a találkozó lelki támaszai. Visszatérve az ismerkedéshez, miután ennek vége lett, ideje volt szétszóródni, beszélgetni, sőt lent a dalolászás is elkezdődött. Még jó, hogy Balu hozott gitárt, mert így Flóra és Mártika kapott egy kis zenei kíséretet csodaszép hangjukhoz. A fél 12-kor lefekszünk ötlet pedig nem nagyon vált be, még egy kicsit, még egy kicsit… na jó, fél egy, mehetünk aludni!
      ,,Jézus köszöntlek, itt a reggel a nap benéz az ablakon át! '' – igen, ez valamelyik nővér a gitárjával, de még nem lehet reggel, hány óra? Fél nyolc!! ÁÁÁH, na jó, de egy kis lustizás még belefér- hallatszott fejemben az a bizonyos hang. Igen, az ébresztő a szokásos módon kezdődött a szokásos dalocskával. Itt volt az ideje rendbeszedni magunkat, összehajtani hálózsákunkat, ugyanis ez a terem fog otthon adni az egész napos programoknak. Kezdtük is a reggelivel, melyet a mi kis manólányaink már reggel előkészítettek, manófiúink pedig nagy szeretettel behoztak asztalostul a fél órája még hálószobaként szolgáló helyiségbe. Közös ima, fáradt arckifejezések, éhes gyomrok, gyors kezek- ezek voltak a reggel jellemzői. Valakik most csatlakoztak hozzánk, üdv néktek! És felfrissülve kezdhettük is a napi programot. Először is János testvér és Laci atya előadását hallgathattuk meg, melyben megtudhattuk, hogy van egy testvérünk, egy bátyánk, kinek neve Jézus, akinek atyja a mi atyánk is. Soha ne feledjük el, hogy nem vagyunk egyedül! Végighallgatva az előadást sokunknak átjött az üzenete. És hogy ez meg is maradjon az agyunkban, fel kellett egy kis oxigénnal dúsítani. Kizavartak hát az udvarra, és kezdődhetett a kergetőcske!
       Egy kis rágcsaszünet után jöhetett a következő blokk, ezúttal Filoména és Lujza nővér előadása megfűszerezve Karinthy Frigyes: Lógok a szeren remekművével Latinovits Zoltán előadásában. Felhívták ezzel figyelmünket saját értékeinkre, egyáltalán értékesek vagyunk? Erre és ilyenfajta kérdésekre kerestük a választ…. Remélem többen meg is találták…

Előadást hallgatva

        Ebéd után,még teli gyomorral, János testvér vezetésével feldobtuk a hangulatot néhány JÉZUS ÉL! kiáltással- hátha felébred az embersokaság egy kis mozgásra. De úgy éreztem sikerült a lankadt hangulatot javítani és János testvér előadásával folytathattuk a napot. Ezt követték a fakultációk, mely kiscsoportos foglalkozásokat jelentett. Az egyikben János testvér és Laci atya világosítottta fel a fiúkat, ki tudja milyen témában, ugyanis lányoknak a belépés tilos volt. De mindegy is, ezt hagyjuk rájuk. Egy másik csoportban Márta nővér elmélkedések közepette ecsetet és festéket adott a képzőművészek kezébe, amely művekből egy szép kiállítást is készítettek később. A következő fakultáció Angelika nővér vezetésével valósult meg, ahol a Biblia rejtelmeibe vezette be a csoportot- némi útbaigazítással. Filoména nővér a nagyteremben beszélgetett néhányunkkal folytatva a délelőtti témát: Értékes vagy. Megpróbáltuk egy teszt segítségével megtudni, mit tartunk magunkban értékesnek, és min lehetne talán egy kicsit változtatni, ugyanis mindnyájan érétkesek vagyunk.
 

1-2-3-4 JÉZUS ÉÉÉÉL!!!!

         Sajnos a fakultációk nem tartottak sokáig, de a program ment tovább. A szentmise előtti utolsó programpont Laci atya szívhezszóló tanúségtétele volt. Talán ilyen csönd, mind beszéde alatt, még nem volt ebben a teremben a hétvégen (kivéve éjszaka, bár a hálózsákok susogása akkor is gyakran megzavarta az éjszaka csendjét). 

Angelika nővér biblikus fakultációja

Laci atya tanúságtétele

     Délután 5 órakor átballagtunk a szomszédba, a templomba szetmisére. Laci atya celebrálta, miközben Mártika, Flóra és a köréjük gyűlt kiscsapat énekes-zenés kísérettel ékesítetté a hangulatot.
Utána vissza a központba! Jöhetett a vacsora és valakik számára a búcsúzkodás. Sajnáltuk, hogy elmegy egy kis csapat, de ahogy hallottuk, az úton hazafelé egyáltalán nem unatkoztak! Visszatérve tehát vacsora utána több programból is választhattunk: kötetle n beszélgetés, játékok, Taizé imádság és éneklés, szentgyónás, szentségimádás.  Nem tudom a többiek hogy voltak vele, de én talán minden programon résztvettem ebben a sorrendben. A játékokról külön oldalakat lehetne írni, de említésképp volt benne kő-papír-olló, futkározás, memória, mindehhez kellett a jó hallás, figyelem és fegyelem és rengetek nevetés. A Taizé imádságok alatt felcsendültek a legszebb dalok, imák. Az alvás a tegnapival összehasonlítva talán nem is volt annyira hosszú, főleg akik a szentségimádást és a szentgyónyást vezettek (ugye? 🙂 ). De hát minek aludni, alszunk majd máskor!

Kezdődhet a játék!

     Elérkezett a vasárnap. Egyrészt az öröm, másrészt a bánat ünnepe. Szeretjük a vasárnapot, mert ilyenkor ellátogathatunk az Úr hazába, ismét. De a csapat szaámára egy kissé szomorú volt, hiszen el kellett válni. Alig kezdtük el, már fejeztük is be ezt a hétvégét. Reggel a ,,szokásos,, étkezés és csacsogások után elindultunk a templomba a 11 órai szentmisére, amelyet Kristóf atya, a helyi plébános tartott. Felhívta figyelmünket nemzeti ünnepünkre (október 23.), az 56-s szabaságharc mai jelentésére. A szentmise után még egy csoportképre beálltunk a templom hatalmas lépcsőire és megörökítettük a hétvége szép pillanatait (sajnos néhányan már nem lehettek a képen, de lélkeben ott voltak). Ezekután visszassétáltunk a közösségi házba, és összeültünk egy kis utolsó csevegésre. Körbeülve feladatul kaptuk elmondani legkedvesebb élményünket a hétvégével kapcsolatban. Elhangzott minden, ami csak pozitív lehetett. Jó volt, akár mások által is visszaemlékezni a kellemes pillanatokra, tanácsokra, előadásokra. Ezt a hangulatos körkérdést énekléssel, zenéléssel, tánccal, köszöntéssel zártuk le- méltóképpen a fantasztikus hétvégére. És ha hivatalosan vége is volt, de azért még maradt néhány dolog hátra: először is az ebéd, másodszorra pedig János testvér kitalálta, hogy nézzük meg közösen Hóber Orsi IVT-ről készített videóját. Együtt nevettük végig azt a csodás húsz percet! Aztán már sajnos lassan kezdett mindenki visszaszállingózni otthonába, akár az ország másik felébe, vagy a határon túlra, vagy csak a szomszédba.

A Csapat- DOMONKOSOK- OLLÉ!

         Imával, Istennel, Jézussal, vidámsággal, barátokkal, jó hangulattal teli hétvégét zártunk. Jó volt veletek, köszönöm Istenem!
Budakeszi, 2016.október 23., vége a hétvégének. Viszlát legközelebb.
 

 

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Fotók: Schnider Angelika OP, Gordon Márk

(Forrás:http://magyarokcsehorszagban.blogspot.co.at/)