ELŐSZÓ

Szent Domonkos Rendje megalakulásának 800. évfordulóját ünnepelte a 2015. november és 2017. január közti időszakban. A Szent Domonkos által alapított rendet 1216. december 22-én kelt bullájával erősítette meg III. Honóriusz pápa. A rend e jeles évfordulójának ünnepi megnyitója 2015. november 7-én, a Domonkos-rend minden szentjének liturgikus ünnepén volt világszerte, a zárására pedig 2017. január 21-én került sor, mely nap annak emlékezete, hogy III. Honóriusz pápa 800 éve e napon erősítette meg a szerzeteseket prédikátori minőségükben. Címerpajzsukon szereplő jelmondatuk kifejezi küldetésüket: Istent dicsérni, áldást mondani, az Igét hirdetni az igazság jegyében.

A debreceni Szent László Domonkos Plébánián is számos rendezvény, megemlékezés, ünnepi alkalom volt a jubileumi évben. 2016. május 20-án került sor egy tudományos konferenciára az MTA Területi Bizottságának székházában a debreceni Szent László Domonkos Plébánia és az MTA Területi Bizottság Vallástudományi és Teológiai Munkabizottsága szervezésében. Jelen kötet a konferencián elhangzott előadások szerkesztett, bővített változatát tartalmazza.

A konferenciát köszöntve Hodossy-Takács Előd, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense, az MTA Területi Bizottsága főtitkára a Krisztusban való egységre buzdított Péter 1. levele alapján. Bosák Nándor nyugalmazott püspök köszöntő szavában a prédikáló rend mai világunkban betöltendő szerepéről szólt. Górski Jacek OP plébános-házfőnök elmondta, hogy rendjüknek az alapítás óta ugyanaz a küldetése: hirdetni az evangéliumot, védeni az igazságot, oktatni és prédikálni. Barna Máté OP vikárius a rend sajátos vonásait emelte ki.

A kötetben olvasható Orosz István akadémikus a rend tudós szentjéről, Nagy Szent Albertről tartott előadása, melyben kiemelten elemzi a szent kevéssé ismert természettudományos munkásságát. Maróth Miklós akadémikus Aquinói Szent Tamás fő műve, a Summa Theologiae görög és főleg arab nyelvű forrásaival foglalkozik. Deák Hedvig OP egyetemi tanár az Árpád-házi Szent Margit korában szerveződött domonkos női kolostorok helyzetéről értekezik. Az utolsó Árpád-házi hercegnő, Boldog Erzsébet domonkos szerzetesnő kevéssé ismert életét Földvári Katalin tudományos munkatárs mutatja be Puskely Mária Árpádházi Boldog Erzsébet című könyve alapján.

Gazdag tartalmú tanulmányt olvashatunk Lupescu Makó Mária adjunktustól a középkori Erdély domonkos kolostorairól, a domonkosok ottani jelenlétéről. Barna Gábor professzor Árpád-házi Szent Margit alakjának 20. századi különféle értelmezéseit és a szentté avatási folyamat alakulását mutatja be.

Slíz Mariann adjunktus azt vizsgálja, hogy Szent Domonkos és Szent Margit hogyan szerepelt a magyarországi névadási szokásokban. Végül Nagy Ilona docens a Szent Margit-legendának saját maga és Boda István Károly docens által készített digitális honlapját mutatja be, melyben sokrétű, nyelvészeti szempontú összevetést találunk a magyar nyelvű legenda és latin forrásai között, gazdag kultúrtörténeti, filológiai apparátussal kiegészítve.

A konferenciát bezáró Szabadi István docens (DE, a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárának igazgatója, az MTA Debreceni Területi Bizottsága Vallástudományi és Teológiai Munkabizottságának elnöke) mint a konferencia társrendezője kifejtette: megnyerő és példaértékű a Domonkos-rend tagjainak nyitottsága arra, hogy mások, a tudományokkal foglalkozó egyének gondolatainak helyet adjanak. Egyben az ökumenikus közös gondolkodásnak is szép példáját látta e rendezvényben.

Havas Lászlóné, a konferencia szervezője
ny. nyelvtanár, Debreceni Egyetem
Szent László Plébánia, Debrecen

 

DOMONKOS TARTOMÁNYFŐNÖKI MEGNYITÓ

Hölgyeim és Uraim!

A jelen konferenciát megnyitni valaki olyannak illene, aki azokban a szakmai kérdésekben járatos, amiről a konferencia szól. Én magam nem vagyok tudós ember, amatőr vagyok a történelmi és egyéb tudományos kérdésekben. De mint domonkos szerzetes azt kell mondanom, hogy a mai előadássorozat témája az, ami a mi szerzetesrendünknek a múltját illeti, s nyilván szerzetesrendünk múltja valamennyire a jelene is, ahogy az előttem szóló Bosák Nándor püspök atya fogalmazott köszöntőjében. Így nagyon fontos az, hogy sikerüljön felmutatni ennek a konferenciának is azt a különlegességet, azt a sajátosságot, amit a domonkosság jelent, amit ez az élet-forma jelent.

Mi egy késő középkorban alapított szerzetesrend vagyunk, amely nagyon sok mindent másképp csinált, elsősorban az alapítónak, Szent Domonkosnak az intuíciói, fölismerései alapján. Azt gondolom, hogy Szent Domonkos egyik legjelentősebb felismerése az volt, hogy az ő számára a prédikáció, az igehirdetés, a hitről való tanúságtétel köz-ponti jelentőségű dologgá lett. Olyannyira, hogy képes volt megfordítani bizonyos logikákat, méghozzá olyan logikákat, amelyek addig szilárdnak és mozdíthatatlannak tűntek. Ő képes volt arra, hogy mindent mint eszközt állítson az igehirdetés, a prédikáció szolgálatába, még a szerzetesi életet is. Ez teljesen ellentmond a bencés hagyománynak, ahol maga a szerzetesi élet a cél, amíg Szent Domonkosnál a szerzetesi élet nem cél. Nem azért leszünk domonkossá, hogy a szerzetesi életforma által megvalósítsuk saját szentségünket, hanem a prédikáció által, amelynek a szerzetesi élet egy eszköze. Nagyon jó eszköze, mert nagyon nagy segítséget kínál ahhoz, hogy az ember egész valóját, egész magamagát oda tudja állítani e cél szolgálatába. Egy példát mondanék erre: a kezdeti konstitúciókban le van írva, hogy a kolostor maga ‒ szemben azzal, amit a hagyományos monasztikus szerzetesség esetében gondolunk ‒ arra való, hogy ott a testvérek felkészüljenek a prédikációra, hogy kipihenjék a prédikációt, vagy ott tartózkodjanak, ha betegek. Tehát önmagában nem arra van a kolostor, hogy a megszentelődésünket szolgálja (nyilván valamennyire fogja azt is), hanem hogy elősegítse, előmozdítsa azt, amiért a szerzetesrend létrejött. Egy kicsit merészen fogalmazva talán mondhatnánk azt is, hogy Szent Domonkos igazából nem szerzetesrendet akart alapítani, hanem egy hatékony csapatot arra, hogy hirdessék az evangéliumot az adott történelmi helyzetben, s onnan kezdve mindig és mindenütt.

Remélem, hogy az a fajta sokszínűség, amely ebből a pici elvből ered, és amely valóban ‒ ha a rend történetén végignézünk ‒, nagyon sokféle embert és sokféle szentet hozott gyümölcsül, ki fog domborodni majd ezen a konferencián is. Hiszem azt is, hogy ‒ éppen az igehirdetés miatt ‒ a mi szerzetesrendünknek van egy sajátos humanizmusa, amely nagyobb hangsúlyt fektet az emberi személyre, az emberi mivoltra, az emberi eszközök és tulajdonságok használatára a tanúságtételben és az igehirdetésben. Nyilván ebből a szempontból hihetetlenül fontos, hogy a szenteket, az életüket, a dolgaikat, a szentségüket szemléljük, bár tudjuk, hogy az Isten imádata nem köthető sem személyekhez, sem helyekhez, ahogy Jézus vall erről János evangéliumában: nem helyeket kell keresnünk, hanem lélekben és igazságban kell Istent imádnunk (l. Jn 4,24). De valljuk, hogy az emberi mivoltunk számára a megtestesülés, az Isten szentségének emberi formában való megteremtődése nagyon fontos. S a mi szerzetesrendünk ezt sem csak úgy tekinti, hogy ezzel mi elérjük a szentséget, hanem hogy ez eszköze, egy fontos eszköze annak, hogy erről a hitről, amit vallunk, tanúságot lehessen tenni, hogy ezt meg lehessen mutatni a világnak.

Ezekkel a szavakkal nyitom meg ezt a konferenciát, és mindannyiuknak jó munkát kívánok.

ft. Barna Ferenc Máté OP
általános vikárius
Szent Domonkos Rend Magyar Tartományfőnökség