Évközi 27.vasárnap

Ter 2,18-24 * Zsid 2,9-11 * Mk 10,2-16

Márk evangéliuma nagyon furcsa, mivel sok olyan dolgot találunk meg benne, amelyet sehol máshol a Bibliában. Az, ahogy Szent Márk bemutatja Jézust, annyira egyszerű, annyira emberi, és éppen ezért annyira hozzánk közel álló, hogy ezzel együtt megrökönyödést, meg nem értést, sőt akár megbotránkozást is kivált belőlünk, mert annyira nem tudjuk összekötni mindezt az istenivel. Jézus két természete, az isteni és emberi természete olyan mély egységet alkot személyében, amely számunkra érthetetlen, és ez váltja ki belőlünk a feszültséget, de nem csak belőlünk, mert ez a fajta reakció megfigyelhető a Márk evangélium többi szereplőjénél is, főképp Jézus tizenkét apostolánál.

Az Újszövetségben van egy szó, amelyet csupán kétszer találunk meg benne, és mindkétszer Szent Márk evangéliumában. Ez a szó a görög enagkalizomai, amely annyit jelent, mint karjába vesz, átkarol, átölel, ölébe vesz, ölében tart (Mk 9,36; 10,16). Szent Márk gyermekeket átölelő Jézusa a lehető legbensőségesebb kapcsolatban van a gyermekekkel, olyan közel kerül hozzájuk, mint egy szülő.

Úgy gondolom azonban, egyáltalán nem véletlen, hogy Jézusnak ez a gyermekek felé kifejeződő gyengéd szeretete, a házasságról szóló tanítás után kerül bemutatásra. Jézus Isten eredeti tervére mutat rá, amikor a férfi és a nő kizárólagos életszövetségét az „egy test” egységeként említi, amely a házasság pillanatától „kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét”. A férfi és a nő házasságának, azaz egyesítő szeretetének konkrét megtestesülése kettejük közös gyermeke, aki a szülők két testéből lett egy test. Isten ölelése fejeződik ki a férfi és az nő ölelkezésében, mert ez az ölelés olyan szorosan ölel, hogy egységet hoz létre. Isten forró, mindent átölelő szeretete az, amely megnyilvánult Jézusban, és ő az, aki ezt a szeretetet oly érzelemdúsan fejezi ki a gyermekek felé, akiket Isten sokkal jobban szeret, mint akármelyik szülő. Isten ölelése azonban számunkra a legközelebbi személyek: a családtagok és a barátok által válik kézzelfoghatóvá. Ne féljünk az öleléstől! Ne hagyjuk, hogy a mai gyanakvó kultúra, mely rögtön szexuális zaklatásként értékelné ölelésünket, elriasszon a szeretet, az Isten szeretetének e gyönyörű kifejezésétől. Mutassuk meg egymásnak, hogy Isten mennyire szeret minket!

Tokodi László OP (Debrecen)