Katalin 1522-ben született nemesi családból. A keresztségben az Alexandra nevet kapta. Édesanyját négyéves korában elvesztette. Már gyermekkorában nagy szeretet lángolt benne a megfeszített Krisztus iránt. 12 éves korában belépett a domonkos nővérek Szent Vincéről nevezett kolostorába Pratóban és a Katalin nevet ott vette fel. A Szentlélek tüzétől lángra gyúlva, szüntelenül az Úr dicsőségét keresve, sokat tett a szerzetesi élet megújításáért Savonarola útmutatása szerint, akit hálásan tisztelt.
Szívében égő vággyal szemlélve Krisztus szenvedését, kiérdemelte, hogy misztikus úton saját testében is elevenen átélje azt. Kétszer volt elöljárónő, rendkívüli okossággal és jósággal kormányozta a közösséget. A mennyei Jegyes ajándékaival elárasztva és az isteni szeretetre támaszkodva, a lelkiélet tudományának csodálatos tanújeleit hagyta az utókorra. Különösen érdemes megemlíteni azokat a leveleit, amelyeket kiváló és szent kortársaihoz írt, például Néri Szent Fülöphöz, Borromeo Szent Károlyhoz, de’ Pazzi Szent Mária Magdolnához. Pratóban halt meg 1590. február 2-án. XIV. Benedek pápa 1746. június 29-én a szentek sorába iktatta.
Istenünk, te azt akartad, hogy Szent Katalin szűz a Fiad szenvedésére irányuló szemlélődés fényében tündököljön. Közbenjárására add meg nekünk, hogy ezt a misztériumot ugyanolyan áhítattal tiszteljük és így nyerjük el gyümölcsét is.