Antonio Pierozzi Firenzében született 1389-ben. 1405-ben vette fel a Rendbe Boldog Dominici János. Pappá szentelése (1413) után 1418-tól kezdve elöljáróként irányította és vezette a tökéletességre a testvéreket Cortonában, Fieso-léban, Nápolyban és Rómában, ahol a Rota ügyhallgatója és nagyhírű kánonjogtudós lett.

1436-44-ig a Cosimo de Medici által 1435-ben építtetett híres firenzei kolostor elöljárója volt, ugyanabban az időben, amikor Boldog Fra Angelico az isteni titkokat szemléltető képeket festette ott. Európában ekkor virágzott a humanizmus tudománya, 1443-ban megnyílt az első nyilvános könyvtár is. Mint a szigorúbb fegyelmű domonkosok olaszországi általános vikáriusa (ezt a tisztséget 1437-től töltötte be) 1438-ban részt vett a firenzei zsinaton. Bölcsességét elismerve IV. Jenő pápa 1446-ban firenzei érsekké nevezte ki. Ebben a szolgálatában jó pásztor gyanánt rászorulókat támogató társaságot alapított. Ezáltal a mai szociális gondozás előfutára lett. Mindenét a szegényeknek adta. A papság szigorú, de mérsékletet tanúsító megújítója volt, lelkipásztor, hitoktató, elsősorban prédikátor. Tudást és szeretetet tükröző írott művei közül a legismertebb, a Summa moralis tanúsítja, hogy egészen kiváló mestere volt az erkölcstannak. 1459. május 2-án halt meg. VI. Adorján pápa 1523. máj. 31-én szentté avatta.

Könyörgés

Istenünk, te Szent Antonin püspököt csodálatossá tetted a jótanács ajándékával. Közbenjárására add meg, hogy ennek az életnek a sötétségében a mennyei világosság fényénél ismerjük fel, hogy mit kell cselekednünk. 

(forrás: világi domonkosok)