Lajos előkelő és jámbor szülőktől született Valenciában, Spanyolország Tarracon körüli részén 1526. január 1-jén. Tizenhat éves fiatalemberként apja akarata ellenére eltávozott hazulról, hogy a Szent Jakab kolostorba menjen, de visszavitték, és nem engedték belépni a Domonkos Rendbe. Ekkor aztán titokban odajárva hallgatta az atyákat. Végre 1544. augusztus 26-án beöltözhetett, bár szülei ezt még mindig ellenezték. Lelke minden erejével arra törekedett, hogy megvalósítsa az ideális prédikáló testvér alakját. Valóban a Rend eszményképe lett és a nevelésére bízott novíciusok példaképe. Szigorú életmódját a hit terjesztésére irányuló apostoli buzgósággal egyesítve 1562-ben elérte, hogy Amerika legtávolabbi, ma Kolumbiának nevezett részébe küldjék. Hét éven keresztül nagy energiával dolgozott az őslakosok megtérítésén, akik csodás módon megértették őt, jóllehet a saját nyelvén beszélt hozzájuk. Közülük sokakat elvezetett az Evangélium világosságára és beavatta őket az európai kultúrába. Bartolomé de Las Casas (spanyol domonkos testvér) buzdítására erélyesen fellépett az őslakosok védelmében a „hódító-birtokosok” („Conquistadores-encomenderos”) elnyomása ellen. 1569-ben hazájába visszatérve teljesen a keresztény élet és a szerzetesi megújulás apostoli szolgálatának szentelte magát. Rendkívül komolyan törekedett az életszentségre. Valenciában hunyt el 1581. október 9-én. X. Kelemen pápa 1671. április 12-én a szentek sorába iktatta. Holtteste a polgárháború alatt 1936-ban elégett.
Könyörgés
Mindenható, irgalmas Istenünk, te kiárasztottad Bertán Szent Lajos szívébe a neved iránti tiszteletet. Gyújts lángra szívünket isteni tüzeddel, hogy hűségesen szolgáljunk Téged szeretetben és istenfélelemben. Krisztus, a mi Urunk által.
(forrás: világi domonkosok)