Vince a spanyolországi Valenciában született 1350-ben. 17 éves korában lépett be a Domonkos Rendbe. A lelkiéletet nagyon komolyan vette és szigorú fegyelemmel élte meg. Ennek szép tanújelét hagyta az utókorra „A lelkiélet” című értekezésében. Először filozófiai és teológiai tárgyakat tanított. Közben 1380 és 1390 között Petrus de Luna bíboros legátus és I. János aragóniai király parancsára a polgári és egyházi ügyek összhangba hozásával kapcsolatban is teljesített feladatokat. Emellett az igehirdetésbe is bekapcsolódott, először az avignoni pápánál, majd Dél-Franciaországban és Olaszországban. 1399-ben teljesen a vándorprédikálás szolgálatának szentelte magát mint „Krisztus követe”, a tőle kapott különleges küldetése alapján, amint ő maga tanúskodik erről XIII. Benedek ellenpápához írt levelében.
A szakadás által szétdarabolt Egyház békéjéért és egységéért nagy aggódással, igen komolyan dolgozott, elhagyva az ellenpápát, akit előzőleg jóhiszeműen követett. A Szentlélek ajándékaival eltelve és apostoli felhatalmazásokkal ellátva bejárta jóformán egész Nyugat-Európát. Karizmatikus igehirdető vált belőle a lelkek nagy-nagy javára. A franciaországi Vannes-ban halt meg 1419. április 5-én. 1455. július 29-én III. Kallixtusz pápa a szentek sorába iktatta.
Istenünk, te Szent Vince áldozópapot az evangéliumi igehirdetés szolgálatába állítottad. Add meg, kérünk, hogy boldogan láthassuk uralkodni a mennyben, akit ő, mint eljövendő bíránkat hirdetett a földön. Aki él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.