Benned bízom, Jézus, szép Reményem,
Téged áldjon, dicsérjen az ének!
Örök fényem, Igazság és Élet,
az úton mindig Te vezess!

A jubileumi himnusz dallamával negyvenöten indultunk útnak a 2025-ös szentévi zarándoklatra Olaszországba. A zártkörű domonkos zarándoklaton a rendalapító Szent Domonkoshoz kapcsolódó szakrális helyeket látogattuk meg. Az útvonal tervezésében együttműködtünk a VIA SACRA utazási iroda munkatársaival. Lelkivezetőnknek, Bejczi Tibor OP atyának nagy része volt abban, hogy zarándoklatunk valóban “via sacra” legyen. Idegenvezetőnk, Faragó Szilvia pedig nagy hely- és tárgyismerettel rendelkezvén fáradhatatlan lelkesedéssel mutatta be nekünk a múlt és a jelen Itáliáját.

Szeptember 8–14. között hét napon át kiszakadtunk a mindennapok rutinjából, és imában, emlékezésben, valamint a szent helyek szépségében elmélyülve erősödött hitünk és reményünk.

A kedves hazai tájat elhagyva elénk tárultak Szlovénia hegyvidékei, végtelen erdői, gondosan megművelt mezői. Izgatottan vártuk azonban, hogy elérjük a várva várt célországot, Olaszországot.

Elsőként Bolognába utaztunk, ahol a Szent Domonkos-bazilikában, a rendalapító Szent Domonkos atyánk ereklyéit őrző márványoltáron mutatta be Tibor atya az első szentmisénket. Az oltárt több nagy művész, köztük Michelangelo alkotásai díszítik, és carrarai márványból készült. A rendházban – amely egyben teológiai főiskola is – Francesco domonkos atya vezetésével megtekinthettük a hatalmas könyvtárat a hozzátartozó díszteremmel, majd beléphettünk a kicsiny cellába is, ahol Szent Domonkos visszaadta életét Teremtőjének. Utolsó kérése az volt, hogy a testvérek lába alatt nyugodhasson, azzal a vigasztalással, hogy ahová megy, onnan még nagyobb segítségükre lehet.

Montepulciano világhíres borairól, például a Vino Nobiléről is ismert, de a hatalmas, többszáz éves borpincében tartott borkóstoló csak kísérő élmény volt ahhoz az alapvető ajándékhoz, amelyet a Szent Ágnes (1268–1317) domonkos apáca templomában bemutatott szentmise jelentett. Szent Ágnest mélyen tisztelte Sienai Szent Katalin, Itália védőszentje és Európa társvédőszentje, aki gyakran ellátogatott romlatlan földi maradványaihoz.

Ezután utunk az örök városba, Rómába vezetett, ahol három napot töltöttünk. Fáradalmainkat a szépen felújított Szent István Magyar Zarándokházban pihenhettük ki.

Az Aventinus dombon magasodó Santa Sabina-bazilika a legnagyobb és sokak szerint a legszebb római őskeresztény bazilika, 422–432 között épült. A hozzá tartozó rendházban működik a Domonkos Rend kúriája, központja. A rendalapító maga is élt a rendházban. Az általa hozott és ültetett narancsfa – amely a hagyomány szerint az első volt Itáliában – még mindig zöldell a kolostorkertben.

Vezetőnk Cristobal Torres Iglesias OP atya, a világi domonkosok promotora volt, akit májusban Magyarországon is köszönthettünk. Cristobal atya nagy szeretettel fogadta a csoportot, és művészi lelkesedése lenyűgözött bennünket a bazilika páratlan, több évszázados kincseinek bemutatásakor. A bazilika Szűz Mária-kápolnája előtt énekelve együtt imádkoztuk a domonkos Salve Regina-t, a Domonkos Család minden tagját, Egyházunkat és Magyarországot is Istenanyánk oltalmába ajánlva.

Rómában az építészeti remekművek és páratlan művészeti alkotások csodálatra és elcsendesedésre indítottak. A Szent Kelemen-bazilikában, Róma egyik legősibb templomában – amelyet az ír domonkosok látnak el – elénk tárult egy csodálatos mozaik, amely Krisztus keresztjét az élet fájaként mutatja be. A Lateráni Szent János-bazilika szent kapuin imádkozva, énekelve haladtunk át. Imáinkat nem zavarták a nagy számban jelenlévő és folyamatosan érkező zarándokcsoportok.

Ahogy Isten szeretettel néz ránk,
új nap virrad reménysugarával.
Föld és ég is megújul ma benne,
így ad nékünk új életet Lelke.

A Santa Maria Sopra Minerva templomba, ahol Sienai Szent Katalin testereklyéjét és Fra Angelico domonkos reneszánsz festő sírját őrzik, s ahol szentmisét terveztünk ünnepelni, azonban nem jutottunk el. Olyan hatalmas felhőszakadás ért minket, amilyet Rómában ritkán tapasztalnak. Gondolatban a szomjazó magyar földekre, a tikkadt Alföldre gondoltunk. . Szomorúságunkat azonban enyhítette a vigasztaló tudat, hogy zarándoklatunk utolsó szentmiséjét Sienában ünnepelhetjük.

Utunk negyedik napján az Angyalvártól induló Via della Conciliazione elkerített zarándoksávjában, a szervezők által biztosított nagy fakereszttel indultunk a Szent Péter-bazilika felé, imádkozva és énekelve. A sok csoport bizonyos távolságban, fegyelmezetten, elmélyülve követte egymást. A járókelők tisztelettel figyelték a zarándokokat. A Szent Péter-bazilika szent kapuján megrendülten haladtunk át. A templom azonban zsúfolásig tele volt, szinte az egész világ jelen volt. Lassan jutottunk el a leghíresebb oltárokig, festményekig, szobrokig. Évszázadok spirituális és művészi kincsei, műalkotásokba sűrített teológia, gyönyörű mozaikok és Egyházunk nagy szentjei indítottak imára és hálaadásra. Megállt az idő, más dimenzióba kerültünk.

A Santa Maria Maggiore-bazilikában imádkozhattunk Ferenc pápa sírjánál, amelyről soha nem hiányzik a fehér rózsa. A gyönyörű Havas Boldogasszony-bazilikát és benne a legfontosabb csodatévő Mária-ikont, a Salus Populi Romani ikont megcsodálva (melyet a hagyomány szerint Szent Lukács festett), és amely előtt Ferenc pápa minden útja előtt és után imádkozott, szívünk mélyén megértettük Ferenc pápa választását.

Másnap ragyogó napsütésben zarándokoltunk a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikába. Szép előterében, az egyiptomi gránitoszlopsor árnyékában, Szent Pál hatalmas szobra előtt készülhettünk a belépésre, majd csendben ültünk egymásra várva a bazilika megtekintése után, elgondolkodva a két apostolóriás életén és bátor vértanúhalálán. Ők és sok társuk egyszerre voltak tanítók és tanúk, Isten ajándékai az Őt követőknek, akikért és akiknek soha le nem róható hálával tartozik az egész keresztény világ.

Utunkat délután folytattuk Nápoly felé, a sztráda két oldalán magasodó csodálatos hegyek között. A hosszabb utazások alatt az imák, elmélkedések és a mindennapi rózsafüzér elimádkozása mellett filmeket is néztünk, például magáról a rózsafüzérről, Szent Pier Giorgio Frassati életéről és az Élő szó című, 2021-ben forgatott rendtörténeti filmünket. Útközben az egyik hegycsúcson megpillanthattuk Monte Cassino hatalmas bencés kolostorát, majd feltűnt a Vezúv, amely fölött felhősáv húzódott, mintha a kráteréből füst szállna fel.

Új-Pompeiben, a gyönyörű Rózsafüzér Királynője-bazilikában ünnepelhettük a szentmisét. Utunk során számtalan szép oltárképet és festményt láttunk, amelyek mind azt a jelenetet ábrázolják, amikor Szűz Mária ölében a gyermek Jézussal átnyújtja a rózsafüzért Szent Domonkosnak és más domonkos női szenteknek, leggyakrabban Sienai Szent Katalinnak. A Domonkos Rend lelkiségében különleges jelentősége van a rózsafüzér-imának.

Ebben a templomban találhatók Bartolo Longo, harmadrendi domonkos földi maradványai, akit 2025. október 4-én avat szentté a pápa. A szeptemberben szentté avatott Pier Giorgio Frassati után Bartolo Longo lesz a második világi domonkos, aki Szent Domonkos útját járva a szentek közösségébe kerül, erősítve a Domonkos Család minden tagját.

Másnap rövid városnézés után a zsúfolt, szinte sikátorszerű nápolyi utcákon jutottunk el a San Domenico Maggiore domonkos templomba, ahol – mivel kora délelőtt volt – szinte egyedül voltunk. A szentmise után megtekinthettük a kolostor egy részét, és bejutottunk Aquinói Szent Tamás, az „Angyali doktor” cellájába is. A szent csontereklyéjét, dokumentumokat és hozzá fűződő tárgyakat csodálhattunk meg, miközben halkan szólt az egyik legszebb, az Oltáriszentséget dicsőítő himnusza, az Adoro te devote (Imádlak és áldlak, Isten rejtelem…).

A templom sekrestyéjében különös látványban volt részünk: kb. tíz méter magasságban körben a falakon, helyenként két egymás feletti sorban szicíliai és francia királyok, köztük az Anjou családtagok bíborral borított koporsóit őrizték. A templomőrök és felügyelők különös szeretettel fordultak hozzánk, domonkos világi zarándokokhoz.

Vasárnap reggel indultunk orvietói szállásunkról utunk utolsó állomására, Sienába. A dombon álló Szent Domonkos-bazilikában naponta imádkozott és ünnepelte a szentmisét Sienai Szent Katalin, akinek fejereklyéje a központi kápolnában található. Itt csodálhattuk meg a róla készült egyetlen hiteles korabeli festményt, Andrea di Vanni alkotását is. A szentmisén más zarándokok is részt vettek. A szentmisében hálát adtunk a sok kegyelemért, élményért és ajándékért. Könyörögtünk Istenhez, domonkos szentjeinkhez, és a Szűzanya közbenjárását kértük családjainkért, a domonkos rendért és a XIV.Leo pápáért, aki aznap ünnepelte 70. születésnapját.

 

Szent Katalin szülőházának megtekintése után elbúcsúztunk Sienától, és elindultunk Magyarország felé. Közben különös kegyelemben volt részünk: telefonjainkon követhettük két fiatal domonkos jelöltünk beöltözési szertartását, amely ünnepi szentmise keretében zajlott az írországi Corkban. Szívünk csordultig tele volt hálával.

Ez a zarándoklat nemcsak földrajzi út volt, hanem lelki zarándoklat is: közelebb vitt bennünket Istenhez, a domonkos szentekhez, és egymáshoz is. Hálás szívvel tértünk haza, hogy tanúságot tegyünk mindarról, amit kaptunk.

Deo gratias!

Tekints fel és indulj el az úton!
Isten megtart, lépteidet óvja.
Nézd, ki értünk emberré lett egykor!
Vele járva örök élet vár ránk.

Kőrösiné Merkl Hilda – világi domonkos

Fotók: Facebook. Via Sacra