A domonkos életforma

BARÁTOM, MIT KERESEL?

„Ha más indokok vezettek ide:

a béke megtalálása, erkölcsi elismertség, az emberek vezetésének ambíciója, a közösségben elfogadásra találás –

akkor nincs itt mit keresned.

Egy évnyi elszigeteltség, önmegtagadás, imádság és elmélkedés kiégeti az előbbiekhez hasonló motivációkat.

Csak egy maradhat meg, az, amely a kimeríthetetlen Forrásból ered”.

 

egy domonkos novícius feljegyzéseiből

 

A kutya és a fáklya

Boldog Jankának volt egy prófétikus álma: látott egy kutyát fáklyával a szájában, amely a földgömböt futotta körbe, tüzet gyújtva rajta. Az álom azt jövendölte, hogy születendő gyermeke olyan ember lesz, aki által a földön Isten szeretetének tüze gyullad lángra. Ez a tűz az Evangélium hirdetői által az egész világra ráragyogtatott igazság fényét is jelezte. Nagy Szent Gergely vezette be a kereszténységbe a kutya alakját, mint a prédikátorok szimbólumát.

A pápa álma

Egy éjjel III. Ince pápának a következő látomása volt: a Lateráni Szent János bazilika falai elkezdtek repedezni és katasztrófa fenyegette a templomot. Amikor ezt nézte, szemből Szent Domonkos futott oda és a vállaival megmentette az épületet az összeomlástól. A Szentatya e történések hatására jóváhagyta a Szent Ágoston regulájára épülő új rendet, mert ezt a regulát választotta a Szentlélekre hallgatva Szent Domonkos. Mivel emlékezett arra, hogy biztosabban állnak az olyan épületek, amelyek tartós alapokra támaszkodnak, valamint az ősi és királyi utak biztonságosabbak az új ösvényeknél, Jeremiás szavainak megfelelően: „Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: Melyik volt a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát.” (Jer 6, 16)

A KARIZMA

„Szeressétek egymást, tartsatok ki az alázatban, szerezzétek meg az önkéntes szegénységet”.

Szent Domonkos atyánk végrendeletéből

Szemlélődni és hirdetni

1217. augusztus 15-én Szent Domonkos szétküldte a testvéreit. A Szentlélek segítségül hívása után elmondta testvéreinek a vágyát. Mivel csak néhányan voltak, szétváltak egymástól a viszontlátás reménye nélkül, megkérdezvén maguktól: „Mit fogunk csinálni Párizsban, Bolognában vagy Rómában? Válaszul a következőt hallották: „Hirdetni, tanulni és kolostorokat alapítani”.

Szent Domonkos szerint Isten igéjét teljes lényünkkel kell hirdetnünk. Ezt a hozzáállást megerősíti a rendben nagyon népszerű jelmondat, amely kifejezi a domonkos lelkiség lényegét: contemplare et contemplata aliis tradere – először szemlélődni, majd utána azt adni másoknak, amit magunk a szemlélődés ideje alatt kaptunk.

A domonkos lelkiség gyökereinél található a tudat, hogy az Evangélium hirdetése és az Egyház fejlődése nem önmagában a cél. Az ember iránti tisztelet, az együttérzés az ő lelki szegénysége iránt, valamint az üdvösségével való törődés a legjellemzőbb tulajdonságai az apostoli magatartásnak.

Különleges helyet foglal el a domonkos lelkiségben a tudomány és az igazság lelkületében végzett tanulás. Az igazság keresése a szerzetes legfőbb feladatai közé tartozik, és egy meghatározott célhoz kell vezetnie. A rend legrégibb konstitúciói mondják, hogy „tanulmányainknak mindenekelőtt és teljes hévvel oda kell vezetnie, hogy felebarátaink lelkének hasznára lehessünk”.

A domonkos életet alkotó elemek között a legfontosabb a közös élet, a liturgia végzése, a személyes ima, a szerzetesi fogadalmak megvalósítása, az igazság szüntelen elmélyítése és az apostoli szolgálat – ezen elemek szintézise, egymással szoros összefüggésben alkotja a rendnek megfelelő életformát – ez a mi karizmánk.

Demokrácia

1220. május 17-én Szent Domonkos tanúságot téve rendjének demokratikus működésére való törekvéséről, a következő szavakkal nyitotta meg a rendi nagykáptalant Bolognában: „El kell távolítani engem a hivatalomból, mivel nem vagyok elég aktív, és nincs rám szükség ezen a helyen”. A testvérek nem fogadták el Szent Domonkos lemondását, aki elhatározta, hogy ezen idő alatt a káptalané lesz a legfőbb hatalom. Ez az alapelv mind a mai napig érvényben van a rendben. A második nagykáptalan alatt Szent Domonkos kihirdette, hogy a rendi szabályok nem köteleznek bűn terhe alatt. Tisztelte a testvéreiben a szabadságot és elvárta tőlük, hogy felelősségteljesen és a Szentlélek indíttatásának megfelelően fognak viselkedni, és nem a bűntől való félelem miatt.

IMÁDSÁG

Ahhoz, hogy valaki prédikátorrá váljon, sem a pusztában élő remetének, sem a misztika mesterének, sőt még szentnek sem kell lennie. Mindenekelőtt viszont az imádság emberévé kell válnia.

Boldog Humbertus de Romanis, a Prédikáror Rend mestere

Elbűvölve az Istentől és az embertől

„Egy egyszerű ember is vonzó tud lenni, hát még Jézus!” – tanította Joachim Badeni lengyel domonkos atya, aki szentség hírében halt meg. „De az embertől és Istentől való elbűvöltség közti különbség azon alapszik, hogy az emberi elragadtatás sokszor megkötözötté tesz bennünket, az isteni viszont soha, épp ellenkezőleg: visszaadja a szabadságunkat”.

A domonkos szerzetes egy ablak, amely Istenre nyíló látványt nyújt. Nincs jelentősége, hogy az ablak arannyal, fával vagy műanyaggal van keretezve, a fontos az ablaküveg tisztasága, amelyet leginkább az imádság tisztít meg. Az imádságnak köszönhetően a prédikátor a rá irányuló tekinteteket nem tartja önmagán, hanem igehirdetésével önmagán kívülre vezeti, az Isten felé.

Ezért a rend jelmondata a „Contemplare et contemplata aliis tradere” (Szemlélődni, és a szemlélt igazságot továbbadni), amely emlékeztet, hogy az igehirdetésünk a szemlélődésből származik. E nélkül a domonkos szerzetes kiszárad és a végén üressé válik, szavai pedig elveszítik erejüket.

Szent Domonkos még akkor sem szigetelődött el az emberektől, amikor egyedül imádkozott. Az imádságban megmutatkozott a vágya minden lélek üdvözítésére. Mindenkiért közbenjárt: fiatalokért és idősekért, férfiakért és nőkért, az Egyházhoz hűekért és az eretnekekért, a közelben lakókért és a távoli népekért. Imádkozott a sötétségben rekedt minden lélekért is, „a pokolban lévő kárhozottakkal egyetemben, akik fölött keserű könnyeket hullatott”. Kiáltása, amely az éjszaka közepén nem egyszer elért a hálóteremig (dormitórium) felébresztette a testvéreket.

Liturgia

A domonkosokra jellemző a szép liturgia is. Minden domonkos kolostorban nagy hangsúlyt fektetnek a testvérek az eucharisztia ünneplésének méltóságára, amelyhez nélkülözhetetlenül hozzá tartozik a rendi karizmával átitatott homília is, amelyen keresztül Isten megtestesült Igéje formája át a szíveket, hiszen „a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által” (Róm 10, 17). A rendnek külön rítusa is van, amelyet mind a mai napig használhat a szentmiseáldozat bemutatásakor.

Ezen felül a Prédikátor Testvéreket megkülönbözteti a domonkos Mária-kultusz. A Szent Domonkos látomásáról szóló legenda elbeszéli, hogy Szűz Mária jelent meg neki palástjával védelmezve rendjének minden testvérét és nővérét.

SZŰZ MÁRIA OLTALMA

Nyugodtan a Boldogságos Szűzhöz kell fordulnunk, mivel az ő kötelessége gondoskodni a mi ügyeinkről. Ezenfelül nagyobb reményt vetünk annak támogatásába, akinek szíves segítségét már rengetegszer tapasztaltuk. Ő éppen ilyen, amelyről a megszámlálhatatlan eset tanúskodik. Hiszen ki fordult Hozzá, és nem kapott segítséget?

Boldog Humbertus de Romanis, a Prédikáror Rend mestere

Az Ő édesanyjának köpenye alatt

Egy régi, domonkos legenda beszéli el, hogy amikor Domonkos eljutott a mennybe, látta, hogy minden szerzetesrendből állnak Isten előtt, a saját rendjéből azonban nem látott senkit. Ekkor keservesen sírni kezdett, és távolabb állva, nem mert közelebb lépni az Úrhoz és Édesanyjához.

Ekkor Mária jelt adott neki, hogy lépjen Hozzá. Nem mert azonban, hanem csak akkor, amikor az Úr is hívta őt. Odament tehát Boldog Domonkos és keservesen sírva arcra borult előttük. Az Úr kérte, hogy álljon fel. Amikor felállt, az Úrnő megkérdezte tőle: „Miért sírsz ilyen keservesen”? Ő pedig így válaszolt: „Sírok, mert minden rendből látok itt embereket, de a saját Rendemből nincs itt senki”. Ekkor az Úr szólalt meg: „Meg akarod látni, hogy hol van a Rended”? Erre Domonkos remegve felelte: „Igen, Uram!”.

Az Úr pedig, rátéve kezét a Boldogságos Szűz palástjára, így szólt Domonkoshoz: „A Rendedet Édesanyámra bíztam”! És hozzátette: „Meg akarod látni”? Domonkos pedig így felelt: „Igen, Uram”! Ekkor a Boldogságos Szűz kigombolta palástját és Boldog Domonkos elé terítette. A palást olyan hatalmas volt, hogy úgy tűnt az egész mennyei hazát magába foglalja, és alatta meglátta a megszámlálhatatlanul sok testvérét és nővérét. Boldog Domonkos ekkor újra arcra borult, hálálkodva Istennek és a Boldogságos Szűzanyának. Ebben a pillanatban a látomás eltűnt. A Szent Atya gyorsan magához tért, és rögtön csengetett a Laudesre.

A Szűz Máriához kötődő szeretet a domonkos hívatás jele. A domonkos rendben minden Máriával kezdődik és vele végződik” – mondta egyszer egy domonkos atya. A lelkiségünk máriás jellegét hangsúlyozza a bőrövünkhöz erősített rózsafüzér, amelyet a hagyomány szerint Szent Domonkos a Boldogságos Szűzanyától kapott. A domonkos tradícióban a kezdetektől világos volt, hogy Szűz Mária Krisztusba öltözteti a rend tagjait. A Máriának való odaadottság kifejeződik a fogadalomtételkor is, amelynek keretében minden testvér kijelenti: „engedelmességet ígérek Istennek, a Boldogságos Szűz Máriának, Szent Domonkosnak…”. Ezért mindig, amikor a testvérek valamilyen nehézséggel kerültek szembe, az első, amit tettek, hogy az Istenanya palástja alá menekültek.

Szűz Mária gondoskodása olyan hatékony, hogy ismert a mondás: : litaniis ordinis praedicatorium libera nos, Domine „a Prédikátorok Rendje litániájától, ments meg, Uram, minket”.

Aquinói Szent Tamás idejében a pápa meg akarta szüntetni a rendet, és a testvérek elkezdték imádkozni a domonkos litániát. Egy év múlva a pápa meghalt. Ez időtől kezdve a bíborosok és a főpapok mondogatják: „Óvakodjatok a prédikátor testvérek litániájától, mert furcsa dolgokat művel”.

Asszonyunk, tarts meg engem a Te jelenlétedben,

adj nekem kegyelmet a prédikátorrá váláshoz,

önmagam és mások üdvözítéséhez.

Egy domonkos testvér imája Szűz Máriához a XIII. századból

A PRÉDIKÁLÁS ÉS A LELKEK ÜDVÖSSÉGE

A testvérek egyedül a fő üzenetet kötelesek hirdetni, verbo et exemplo, szóval és életük példájával, mindenben úgy viselkedve, mint „az Evangélium emberei”.

Bevezetés az első rendi konstitúciókhoz

A legtöbbet követelő hivatás

A Szent Domonkos által alapított Prédikátor Testvérek Rendje a kezdetektől különösképpen az igehirdetés és a lelkek üdvössége érdekében jött létre. Így a minden egyes domonkos testvért az a vágy éltet, hogy hirdesse az Igét mindenhol, mindenkinek és minden módon. A mi életmódunk kell hogy alakítson minket mint olyan prédikátorokat, akik a világ végéig végzik igehirdetői hivatásukat. Az Ige által megérintett emberekként, vágyunk arra, hogy másoknak is átadjuk Őt, tudva, hogy a prédikálás legfőbb célja az emberek Istenhez való vezetése. Éppen ezért mindegyikünknek meg kell találnia azt a saját utat és módot, ahogy az Örömhírt képesek vagyunk hirdetni.

A szemlélődő élet az apostolival való összekötése kétségtelenül a legtöbbet követelő hivatás. A domonkosok egész életüket úgy építik fel, hogy mások számára legyenek hasznosak, ezért egy bizonyos feszültség társul ehhez, de ahogy a domonkos történész Simon Tugwell frappáns módon megfogalmazza: „Éppen a mások szükségleteire való összpontosítás az, amely a domonkosokból ilyen különleges és sokat követelő rendet alakít ki”.

A KÖZÖS ÉLET

„Szent Domonkos a saját hajócskáját ezzel a három kötéllel erősítette meg: az engedelmességgel, a tisztasággal és az igazi szegénységgel. Egészen királyivá tette azzal, hogy a szabályok megtartása nem halálos bűn terhe alatt kötelezett. Én, az igaz világosság világosítottam meg ebben. Gondviselésem a kevésbé tökéleteseket is figyelembe vett, mert nem mindenki egyenlőképpen tökéletes ebben az életben. Így a tökéletesek és a kevésbé tökéletesek is jól érzik magukat ebben a hajóban. Domonkos egyetért az Igazságommal, nem akarva a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen (vö. Ez 33,11). A Rendje is szelíd, vidám és jó illatú: mint egy gyönyörűséges kert.”

Sziénai Szent Katalin O.P.: Dialógus

A prédikálás a közösség műve

Egy domonkos szerzetes életében nagyon fontos helyet tölt be a közösség. A közös ebéd vagy vacsora után összegyűlünk, hogy szabadon megosszuk egymással az éppen aktuális tevékenységeinkben minket ért impulzusokat. Mindenféle számunkra fontos ügyről beszélgetünk egymással – és itt a hangsúly az együtt töltött időn, a beszélgetésen van.

A közösség nem csak a szeretetben való növekedés helye, de a kiengesztelődésé is. Ismert a rendünkben a noviciátus idejének egy különböző kövekkel megtöltött zsákhoz való hasonlítása. Amikor ugyanis a zsákot határozottan és hosszan rázzuk, a kövek simábbá válnak és jobban illeszkednek egymáshoz.

Szent Domonkos kettesével küldte szét a testvéreket, mivel tudatában volt, hogy ily módon elkerülhető egy embernek a népszerűsége, és az egoizmusunknak is határt szab a közös szolgálat.

Nem vagyunk szólisták. A testvérré válás azt jelenti, hogy egymásból merítünk erőt. Ez az erő tesz minket szabaddá, de nem magunknak, hanem magunktól. Timothy Radcliffe OP domonkos generális állítja, hogy mindenekelőtt azért válunk erőssé, mert bízunk egymásban. A testvérek támogatása a nehéz helyzetekben a szerzetesi élet legszebb pillanatai közé tartozik. „Könnyedén teremthettem volna oly módon az embereket, hogy mindegyiküknek mindene meglegyen”, mondja Isten a Dialógusban Sziénai Szent Katalinnak, „de inkább adtam különböző ajándékokat az egyes embereknek, hogy mindannyiuknak szüksége legyen egymásra”.

A kezdetektől hangsúlyozták a domonkos testvérek, hogy a prédikációs szolgálatuk közös feladat. Az első közösségek így is hívták magukat: „szent prédikálás”. Ez azt jelenti, hogy az egész közösség, minden egyes testvér, tekintet nélkül arra, milyen szolgálatot teljesít a kolostorban, részt vesz az Isten Szavát hirdetők munkájában. Ebben részesül a domonkos család többi tagja is.

AZ IGAZSÁG KERESŐI

„Isten szeret minden létezőt.”

Aquinói Szent Tamás

Veritas

A domonkos élet következő fontos eleme a tanulás. A rend szellemét az igazság keresése alakítja, amelynek szolgálatában áll mind a szemlélődés, mind a tanulás. A rend jelszava: Veritas, azaz Igazság. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetünk a tanulmányokra. A XIII század elejétől gyakorlatilag minden kolostor iskola is volt egyben, méghozzá igen magas színvonalat képviselve.

Egy domonkos atya a régi időből az utókorra hagyott egy elég rémisztő véleményt: „Ahhoz, hogy jó domonkos legyen valaki, legalább 15 órát kell tanulnia naponta”. A XX. században ezen az alapelven szerencsére enyhített az 1995-ben elhunyt híres domonkos logikus és filozófia professzor, Józef Maria Bocheński atya, aki azt mondta, hogy a 15 óra szerinte túlzás – elég csupán 12.

Az intellektuális életben, valamint az észnek a hittel és az imádsággal való összhangba hozatalában a domonkosok vezetője és védőszentje a nagy filozófus, egyháztanító és az egyik legkiemelkedőbb keresztény teológus: Aquinói Szent Tamás (1224-1274). Amikor Szent Tamás Nagy Szent Albert vezetése alatt tanulmányokat folytatott, a szerzetestársai „csendes ökörnek” nevezték, de Szent Albert, aki már megismerte Szent Tamás óriási intellektuális képességeit, hallva ezt a gúnynevet a következőt mondta: „Ha ez az ökör egyszer elbőgi magát, az egész világ hallani fogja a hangját”.

A Szentírásra, az egyházi hagyományra és az Isten által adományozott emberi észre támaszkodva, valamint bátran használva a filozófia eredményeit Szent Tamás megalkotott egy filozófiai-teológiai rendszert, amelynek kifejező volta, világossága és bölcsessége mind a mai napig aktuális. Imponáló az igazsághoz való közeledésében a lelkiismeretessége és alázata. A skolasztikus rendszernek megfelelően Szent Tamás legtöbb műve vita formájában maradt ránk, amelyekben mindig összegyűjti a legelterjedtebb és legnehezebben megválaszolható ellenérveket, és bemutatja a legteljesebb listájukat, majd csak ezután veri vissza, válaszolja meg őket lépésről-lépésre.

Tamás szemléletében nagyon jellegzetes a igaz keresztény optimizmus az emberi természetre vonatkozóan. Éppen ezért az ő erkölcsteológiája az erényeken alapszik, vagyis a pozitív és jó lelki képességeken, amelyeket az ember az Isten segítségével ki tud magában alakítani.

Aquinói Szent Tamás a keresés, a pontosság mestere, akit elbűvölt az igazság, amely után még az ellenségeinél is kutatott. Képes volt az igazság legkisebb darabkáját is megmenteni, és megtalálni számára a megfelelő helyet.

A Teológia Foglalata (Summa Theologiae), Szent Tamás főműve a tréntói zsinat ideje alatt az oltáron feküdt, és még Loyolai Szent Ignác is azt parancsolta rendtestvéreinek, hogy kitartóan tanulmányozzák írásait. XIII. Leó 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette.

A tomizmus volt, és még mindig megmaradt a középkortól kezdve a katolikus teológia alapjának, mert „Aquinói Szent Tamás gondolkodásának maradandó újdonsága” – ahogy II. János Pál pápa fogalmaz a Fides et ratio enciklikájában – minden korban felfedezhető.

DOMONKOS SZENTEK ÉS BOLDOGOK

Nyolc évszázad alatt a Prédikátorok Rendje 318 szentet és boldogot adott az Egyháznak

Köztük vannak:

– 115 vértanú pap
– 54 pap
– 34 világi vértanú
– 28 szerzetes vértanú

– 27 szűz
– 17 női vértanú
– 10 püspök
– 9 vértanú püspök
– 6 özvegy
– 5 vértanú teológus hallgató
– 3 pápa
– 3 egyháztanító
– 3 szerzetes testvér
– 3 novícius vértanú
– 2 édesanya
– 1 tanuló

DOMONKOSOK A NAGYVILÁGBAN

A Prédikátorok Rendje 37 provinciával rendelkezik, és a domonkosok a világ 83 országában teljesítenek szolgálatot

Néhány a domonkosok által vezetett intézmény

– Francia Bibliai és Archeológiai Iskola Jeruzsálemben (École biblique et archéologique française de Jérusalem)
– Béke Központ Pakisztánban (Dominican Peace Center, Pakistán, Lahore)
– Domonkos Kelet-Tudományi Intézet (Dominican Institute of Oriental Studies (IDEO), Egyiptom, Kairó)
– A fribourgi egyetem teológiai kara, ún. „Albertinum” (Svájc)
– Comissio Leonina (Franciaország, Párizs)
– Történeti Intézet (Olaszország, Róma)
– Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem, ún. „Angelicum” (Olaszország, Róma)
– A bogotai Szent Tamás Egyetem (Kolumbia)
– Aquinói Szent Tamás Egyetem (Fülöp-szigetek, Manila)
– Vallásközi Párbeszéd- és Kutatóközpont (Indonézia)

– Bartolome de Las Casas Központ (Kuba)
– Bartolome de Las Casas Tanulmányi Központ (Guatemala)
– Domonkos Keresztény-Iszlám Történeti Intézet (Németország, Hamburg)