A rózsafüzér a katolikus hívek legkedveltebb és legismertebb imádsága. Szerzője a hagyomány szerint Szent Domonkos, aki a 13. század elején élt és mint apostoli férfi és rendalapító, az Egyház kiváló szentjei között foglal helyet.

Szent Domonkos Dél-Franciaországban sokáig fáradozott az eretnekek megtérítésén. Miután minden buzgólkodása mellett nem bírt nagyobb eredményeket felmutatni, bánatában a Boldogságos Szűzhöz fordult – akinek amúgy is nagy tisztelője volt – s kérte, tanítsa meg, hogyan harcoljon sikeresebben a már nagyon elharapódzott bűn és tévely ellen. Hagyomány szerint a Boldogságos Szűz ekkor Szent Domonkost arra az imával és prédikálással váltakozó hithirdetésre tanította, amelyből a rózsafüzér-ima mai alakja kifejlődött.

A rózsafüzér szóbéli és elmélkedő imádság összetételéből áll. Elmélkedő részét a 20 titok képezi, amely az Úr Jézus és isteni Anyjának életét, szenvedését és mennyei megdicsőülését foglalja magában. E titok szemlélése közben 1 Miatyánkot és 10 Üdvözlégyet mondunk, hozzácsatolva a Szentháromság imádást: Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.

A rózsafüzér szakaszait a titokkal megfelelőleg a tíz Üdvözlégynek, tizednek nevezzük. Az első öt titkot, amely Jézus megtestesülésére és gyermekségére vonatkozik, örvendetes rózsafüzérnek hívjuk. „A gyermekségtől és a názáreti élettől továbbhaladva Jézus nyilvános működése felé, a szemlélődés azokhoz a titkokhoz vezet, melyeket külön névvel a világosság titkainak nevezhetünk.” (Rosarium Virginis Mariae 21.) A következő 5 titkot, amely Jézus kínszenvedését öleli fel magában, fájdalmasnak, s végül az utolsó, Jézus és Mária megdicsőülésére vonatkozó titkokat dicsőséges rózsafüzérnek nevezzük.

A rózsafüzér mind szóbeli, mind elmélkedő része a legszentebb elemekből áll. A Miatyánkra maga az Úr tanította apostolait, az Üdvözlégy szintén isteni eredetű; szent Erzsébet ugyancsak Szentléleknek sugallatából magasztalta Máriát áldottnak, s végül az Egyház is a Szentlélek vezetése alatt könyörög a Boldogságos Szűzhöz: Asszonyunk, Szűz Mária stb.

A szent Rózsafüzérnek van elmélkedő része is. Találhatnánk-e méltóbb tárgyat megszívlelésre, mint Jézus életét s azzal kapcsolatban a Boldogságos Szűz Máriáét? Nem csoda, ha épp emiatt az Egyház „legszentebb Rózsafüzérnek” nevezi ezt az imát és áldással s oly sok búcsúval látja el. Innen van, hogy a jámbor keresztények nagy becsben tartják rózsafüzérjüket s azt szent talizmánként lehetőleg mindig magukkal hordozzák. A rózsafüzér ezt meg is érdemli. Ki ne tudná, hogy a Boldogságos Szűz Lourdes-ban rózsafüzérrel a kezében jelent meg Bernadettnek és ismételten felszólította őt, hogy imádkozza a rózsafüzért s intse arra az ott összesereglett népet. Hasonlóan a portugál gyermekeket Fatimában. Ennél szebb megtisztelés és jobb ajánlás nem érhette a rózsafüzért.

A rózsafüzér épp ezért minden katolikus hívőnek, képzettnek és egyszerűnek, gazdagnak és szegénynek, férfinak és nőnek, felnőttnek és gyermeknek kedves imája. A rózsafüzért annál kedveltebbnek, szebbnek találjuk, minél jobban gyakoroljuk.

(forrás: Rózsafüzér Társulat kézikönyve, 1948.)