Vidám közösségben Istennel, egymással: domonkos ifjúsági találkozó
Október 16. és 18. között plébániánkon került megrendezésre a 11. Nagy Magyar Domonkos Ifjúsági Találkozó. Mi, akik a domonkos atyák és nővérek által vezetett ifjúsági hittanos csoportokba járunk, minden ősszel összegyűlünk, hogy együtt töltsünk néhány napot, feltöltődjük, merítsünk egymás hitéből és egyszerűen csak jól érezzük magunkat.
Kereken 10 éve, 2005-ben indították útjára a domonkosok ezt a találkozót (amely az idén azért a 11., mert egyik évben dupláztunk), ahová most Budakesziről és Hódmezővásárhelyről érkeztek fiatalok hozzánk, Debrecenbe. A téma ebben az évben a következő szentírási idézet köré épült: „Nála maradtak” Jn 1,39. A program idén is rendkívül gazdag volt. Közösen filmeztünk, előadásokat hallgattunk, kiscsoportban beszélgettünk, közösen vettünk részt a szentmisén és együtt imádkoztuk a zsolozsmát. Tokodi Laci atya és Lujza nővér előadásai bőséges útravalóval indítottak bennünket útnak a világba, haza, vissza barátaink, ismerőseink körébe. Krisztina nővér pedig vezetett imádságot tartott nekünk a templomban. Számomra a találkozók egyik legjobban várt programja a tanúságtételek, ahol kortársaink élettörténetüket osztják meg velünk. Idén Szabó Veronika és Kocsis Kristóf tettek előttünk tanúságot és számoltak be arról, hogy ki számukra Isten, hogyan találkoztak vele először életükben és hogyan ápolják azóta ezt a kapcsolatot. Ajándék volt számomra az is, hogy vasárnap az ünnepi szentmisét Barna Máté atya celebrálta, s velünk maradt még néhány órára.
Idén először „Ki mit tud?”-ot is tartottunk. Így eshetett meg az, hogy aki szombat este a templom mellett elhaladt, gyönyörű zongoradarabokat és kobozon (erdélyi hangszer) kísért vidám hangulatú népdaléneklést és táncos lépések hangjait hallhatta.
Számomra a közös játék is nagyon jó emlék marad. A Megszentelt Élet éve alkalmából egy különleges játékot is játszottunk: egy-egy állításról el kellett döntenünk, hogy melyik jelen levő szerzetesre igaz. Hát voltak meglepetések és hangos nevetések!
Magammal hoztam a találkozóról a „Közösséget”. Olyan jó volt, hogy találkozhattunk azokkal, akiket már évek óta ismerünk találkozókról, lelkigyakorlatokról és új ismerősökre is szert tehettünk! A „Közösséget” szándékosan írtam nagybetűvel, mert a találkozó alatt végig érezhető volt, hogy nemcsak mi, fiatalok és szerzetesek találkoztunk, hanem Istennel is találkoztunk egymáson keresztül.
A program hetében rengeteg sütit, lekvárt, zöldséget és gyümölcsöt kaptunk. Köszönet és hála azoknak, akik felajánlásaikkal segítették, hogy ez a találkozó megvalósulhasson!
Molnár Anita