Kornél atya 1996. november 24-én érkezett Makkosmáriáról a debreceni Füredi úti Domonkos Plébániára mint plébános és házfőnök. Vadidegen város, ismeretlen emberek… Kornél atya nagyon szívesen vette, hogy azonnal segítettünk neki a plébánia életének, programjainak megismerésében. A közösség tagjait is igyekezett mielőbb számba venni. Mindig hangsúlyozta: a plébánián nem közönséget akar, hanem közösséget. A plébániához tartozók és azok, akik gondoltak arra, hogy csatlakozzanak hozzánk, önkéntes alapon egy cédulán jelentkezhettek. Az októberben induló plébániai Hírlevelünk karácsonyi számában Kornél atya ezt a köszöntőt írta: „Szeretettel köszöntjük mindazokat, akik a Szent László Plébánia területén laknak. Mindenkinek, a római katolikus híveknek, a görögkatolikusoknak és más vallású testvéreknek és mindazoknak, akik más véleményen vannak – tehát együttesen minden jóakaratú embernek Isten kegyelmével megáldott karácsonyi ünnepeket és békés, boldog, mindnyájunknak sok örömet hozó új esztendőt kíván az atyák és az egyházközségi képviselő-testület nevében Dióssi Kornél atya, plébános”. A hírlevelet a plébániai önkéntesek széthordták a környéken.
Plébánossága alatt káplánok voltak: Major Pius, Jacek Górski, Ireneusz Wysokiński és Andrzej Kostecki atyák.
Kornél atya a templom és rendház napi teendői és összefogása, rendben tartása mellett nagy gonddal készített elő sok rendezvényt, találkozóz. Így szívén viselte az ökumenikus imaórákat is templomunkban. A jubileumi 2000. évre készülve felnőtt hittant vezetett, 1997-ben „Kicsoda Jézus Krisztus” címmel, 1998-ban pedig a mennyei Atya volt a téma.
Nagy gondot fordított a gyermekekre, a ministránsokkal külön foglalkozott péntek délutánonként, s végén a gyermekek lazítottak is: logikai és egyéb társasjátékokkal edzették egymás agyát. A gyermekek családjaihoz is ellátogatott. Az elsőáldozók felkészítése mellett 2000 tavaszán minden hónap első szombatján a hittanosok szüleinek is tartott foglalkozást.
Mindig tudatos figyelemmel kísérte a világ és hazánk katolikus eseményeit, és mindig részt vett az Országos Lelkipásztori Napokon, melyre közösségünk néhány tagjával együtt indult. Paptársaival minden évben találkoztak a szentelésük évfordulóján. Egy alkalommal, 1999 nyarán, a mi plébániánkon gyűltek össze a paptársak.
Említsünk még meg néhány eseményt ezekből az évekből.
1997. november 9-én nyitotta meg Kornél atya a katalogizált plébániai könyvtárunkat, megáldva azt a 9 órai szentmise előtt. A könyvtár a hittanteremben lett elhelyezve. A könyvtáros csoport vezetője Szabó Beáta volt.
2000 júniusában a templombúcsú alkalmából ő áldotta meg az új nemzetiszínű zászlónkat, majd szeptember 24-én a Szent László-zászlónkat, mielőtt elvitték azt Rómába, hogy november 1-jén felvonuljon a Szent Péter téren sok-sok, szentet ábrázoló zászlóval együtt.
Plébánossága alatt, 1998. november 16-án a Fatimából érkező Magyarok Nagyasszonya szobrot fogadtuk templomunkban, a különféle imacsoportok tartottak imaórát Magyarországért könyörögve.
2000. február 8-a és 10-e között ő fogadta plébániánkon és a rendházban Timothy Radcliffe OP, a Szent Domonkos Rend generálisát, akit elkísért Wojciech Giertych OP, a rend közép- és kelet-európai felelőse. A vendégek a hívekkel a reggeli szentmisékben találkoztak. 10-én reggel köszöntek el, majd a Megtestesülés-templom alapjaihoz látogattak, mielőtt elhagyták az országot, hogy Munkácsra menjenek vizitációra.
Szívesen vitt minket zarándoklatokra Kornél atya. Így 1997. július 5-6-án vezetésével Győrbe zarándokoltunk a Szűz Anya fatimai megjelenésének 80. évfordulóján, amikor a Fatimai szobor másolatát ünnepélyesen elhelyezték a győri székesegyházban. Az ünnepségen jelen volt Fatima püspöke, valamint Christoph Schönborn OP, bécsi érsek és Kondor Lajos verbita szerzetes.
1997. október 4-5-én viszonoztuk ungvári testvéreink látogatását, és Kornél atya vezetésével Ungváron és Munkácson, Kornél atya korábbi szolgálati helyén töltöttünk két napot, ahol találkoztunk Majnek Antal püspök atyával is. Nagy felfedezés volt szemtől szemben megtapasztalni az ottaniak életkörülményeit. De jó volt azt is látni, hogy mekkora szeretettel vették körül Kornél atyát a kisiskolások, óvodások, a régi hívek. Túráztunk a nevickei várhoz, bejártuk az ungvári és a munkácsi várat is, és Kornél atya elvitt minket Mélyútra (Hluboke) egy akkoriban épült kis kápolnába, mely a Rózsafüzér királynéjának lett szentelve, az első, ahová 70 év után ki lehetett tenni a rózsafüzért. Ott imádkoztunk a kárpátaljaiak békességéért.
2000. június 12-én, Pünkösd másnapján szentévi zarándoklatra mentünk két autóbusszal Kornél atya vezetésével Mátraverebély-Szentkútra. Visszatérőben megnéztük a gyöngyöspatai templomot, melynek különleges oltára, a Jessze fája emlékezetes maradt mindannyiunk számára.
Volt még később is egy közös zarándoklatunk. 2011. július 3-án Szatmárnémetibe utaztunk Scheffler János püspök boldoggá avatási ünnepségére, s Kornél atya nagy örömmel csatlakozott hozzánk. Ez tisztelgésünk volt a mártír püspök emléke előtt, aki mint szatmárnémeti püspök és nagyváradi apostoli kormányzó 1942-ben letelepítette a domonkosokat Debrecenben.
Kornél atyának is jutott bőven az Újkert városrész keresztény közösségének kiépítését és erősítését célzó új, az Agrártudományi Egyetemmel szemközti templom építésének gondjaiból, örömeiből. Az alapkőletétel és az első munkálatok még elődje, Mészáros Domonkos OP, plébános idejében kezdődtek. A Megtestesülés-templom építésének alapozási munkái 1996 végére fejeződtek be. Kornél atya a leendő ottani közösség megteremtéséért vasárnaponként szentmisét cwlwbrált a közeli általános iskolában. Gyakran mentünk ki közösen is az alapokhoz imádkozni, így 1998. december 20-án Kornél atya vezetésével karácsonyi ünnepséget tartottunk a templom alapkövénél, karácsonyfát állítva és üzeneteket hagyva az arra járóknak. Egyfajta zarándokhely lett a kereszt töve. 1999. december 25-én a már tető alatt álló, épülő templomban Kornél atya tartotta az első ünnepi szentmisét „betlehemi környezetben”, mintegy száz hívő részvételével. Ez a szentmise volt egyben a lelki adoptálók hálaadó szentmiséje is. Azon év karácsonyára Hírlevelünk különszáma jelent meg, melyet önkéntesek széthordtak keresztény, valamint a hitet nélkülöző családokba. A Hírlevélben plébánosuk lelki buzdítása mellett a templom és a plébánia rendjét, a szentségekre való felkészítés rendjét, sőt a templom működésének forrásait is megismerhették a környék lakói.
2000. március 26-án, vasárnap volt a Megtestesülés-templom búcsúi szentmiséje a már tető alatt álló templomban. A szentmisét Kornél atya celebrálta, közreműködött templomunk szkólája. Azon év nyarán megérkeztek az új harangok. Emlékszem, egy reggeli szentmise után Kornél atya szólt, hogy megy a harangokat felszentelni. Nagy Enikő és jómagam vele tartottunk, s Enikő így tudta megörökíteni fotóival a szép harangokat, mielőtt azok helyükre kerültek. A templomot Bosák Nándor püspök úr szentelte fel 2000. augusztus 19-én.
A templom szentelésének ünnepségét a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöksége irányította, Kornél atya pedig oroszlánrészt vállalt a sok-sok figyelmességet igénylő apró dolgok megszervezésében. Érdekesség, hogy kérésére irodalmi-zenés műsort állítottunk össze a magyar szentekről, melyet a gyülekező híveknek adtuk elő az új templom erkélyéről. A templom a Szent László Plébániához tartozott 2003 áprilisáig, így Kornél atya volt a Megtestesülés-templom plébánosa is Debrecenből való távozásáig.
Kornél atya 2000. október 1-jétől a budapesti Rózsafüzér Királynéja templomba került plébánosnak, a mi plébániánkra pedig Górski Jacek OP atya érkezett. Kornél atya szeptember 24-én a 9 órai misében, 11 órakor pedig a Megtestesülés-templomban köszönt el a hívektől. 25-én az esti mise után agapé volt tiszteletére. Dr. Nagy Péter, a képviselő-testület világi elnöke e szavakkal fejezte ki mindannyiunk gondolatait:
„Kedves Kornél atya! Most, amikor a pásztor búcsúzik nyájától és a közösség búcsúztatja lelkipásztorát, mind a búcsúzó, mind pedig a búcsúztató hiányt és szomorúságot érez. Hiányozni fogsz nekünk, Kornél atya, türelmes figyelmed és tanításod, rendező szándékod, kegyelemközvetítő szereteted, amelyekért hálás szívvel mondunk köszönetet. Most Téged nagyobb, nehezebb feladat vár. Ehhez kívánunk erőt és kérjük a Gondviselő támogatását!”
Kornél atya utolsó debreceni szolgálata egy temetés volt: Pintér Irma nénit, a Domonkosok Világi Közössége tagját temette, s onnan egyenesen Budapestre utazott.
Kornél atya néha kissé szúrós tekintete mögött együttérző, szerető szív lakozott. Következetessége miatt egyesek elpártoltak tőle, de ő mindig szívesen emlékezett vissza mindenkire, így a „titkárnők gyöngyére” vagy a „renitens Sárikára”. Az „ugye, ez vélemény volt, nem kritika” megjegyzése is ismert volt… A magyar és a világegyház eseményeiről mindig szívesen tájékoztatta az érdeklődőket a reggeli szentmise után az udvaron. Figyelme, rendszeretete emlékezetes marad.
Aranymiséje alkalmából üdvözlő lapot készítettünk számára, melyen – többek között – Harsányi Lajos ismert verse is szerepelt. Álljon itt ennek utolsó versszaka:
„Add, Uram, kegyelmed a küzdelemhez,
Hogy állhatatosan kövesselek Téged,
Lerázva minden földi béklyót, láncot,
S szívem legyen mindörökre csak a Tied.”
Kedves Kornél atya, immár lerázva minden földi béklyót, szíved mindörökre Atyádé, Istenünké. Kérd Őt értünk, az itt maradottakért! Ámen
Havas Lászlóné Gyöngyi