Alább olvasható Csáki Attila testvér írása, aki beöltözése után novíciátusát (újoncidejét) Németországban, Vechta-ban töltötte.

 Helyszínváltás

A novíciátus számunkra nem a megszokott módon kezdődött. Ennek oka, hogy 30 év után a wormsi rendház bezárása miatt a novícitáus Vechtaba költözött. Azonban előbb még megvártuk az előző évfolyam fogadalmát, s csak azt követően költöztettük át a novíciátust az új helyére. Ezen kezdeti másfél hónapos időszak ezért igen intenzíven telt, hiszen a Wormshoz közeli oktatást, valamint zarándoklatokat ebbe az időszakaszba kellett beiktatni. Így augusztusban Freiburgban és a franciaországi Strasbourgban, a Francia Tartomány novíciusainál is látogatást tettünk.

Novícius társaim, akik addigra már a posztulátusi helyükről visszaérkeztek Wormsba, nagy nyitottsággal és szeretettel fogadtak. A soproni beöltözésemet követő fél napos vonatút után a következő nap már az ő beöltözésüket ünnepelhettük.

Vechta

Az ismeretlenség homályába burkolózva áll ez a kisváros Észak-Nyugat Németország mocsaras vidékének közepén, félúton Osnabrück és Bréma között. Méretét meghazudtolva saját egyetemmel, s komoly élettel rendelkezik, melyet részben a környéken lakó sok fiatalnak köszönhet, mezőgazdaságilag pedig igen fejlett térségét jelenti az országnak. Ide érkeztünk meg szeptember közepén a novíciátussal jónéhány óra autózás után. Kezdetben a novíciátusi könyvtár elrendezésével és a novíciátusi terület berendezésével voltunk elfoglalva, mely utóbbiról nagy odafigyeléssel gondoskodott a konvent házfőnöke, Ludger atya. Az ő atyai gondoskodását mindvégig érezhettük az ott töltött idő során; figyelt rá, hogy a novíciátus Vechtaban valóban új otthonra találhasson. Maga a rendház a város szélén egy erdős terület szomszédságában helyezkedik el, mely ideálissá teszi a novícitáus elmélkedő időszaka számára. A testvérek életritmusában meghatározó a helyi iskola, amelyet a rend üzemeltet, s ahol sok rendtag oktatási tevékenységet folytat. Ez némiképp a napirenden (iskolaszünetben tovább lehetett aludni), némiképp a fiatalos légkörön volt érezhető, melyet tovább erősített a szomszédos cserkészházban végzett rendszeres lelkipásztori tevékenység a testvérek részéről.

Gin

Különös hangulatot kölcsönzött a rendháznak Gin, a fekete kandúr. Bár a legkisebb volt közülünk, mégis talán a legnagyobb hatással bírt a rendház légkörére, véleményem szerint nagyon is pozitív irányban. Többen is gondoskodtunk róla, melynek eredményeképpen igencsak sikerült elkényeztetni, bár világos határokkal reguláztuk az ő életét is, amennyire ez sikerült. S noha olykor „beleimádkozott“ az étkezés előtti imánkba, mindenesetre a Ludger atya által készített különösen szép karácsonyi betlehemet ő is csak kívülről csodálta meg.

Stúdium

A német tartomány nagy gondot fordít az alapos, színvonalas és többrétegű képzésre. Ennek egyik eleme volt a novíciusmester által tartott rendszeres képzés, melyben a Konstitúciót, a szerzetesi életformát és a szerzetespapi életet elmélkedtük végig az egy év alatt. Ezen kívül heti rendszerességgel pasztorális gyakorlatunk is volt, melyeket különböző keretben teljesítettünk; én egy helyi iskolában voltam egy nagyon hozzáértő nővér vezetése alatt. A másik lényeges elem a különféle témákra fókuszáló oktatások, melyeket szakemberek tartottak, s amelyek egyik része Vechtaban, másik része különböző egyéb helyeken, mint például Berlin, Bécs, Paderborn került lebonyolításra. Ezek keretében képzést kaptunk rendtörténetből, prédikációból, rendi teológiából, lelkiségből, Szent Tamás és Eckhart Mester teológiájából is többek között.

Zarándoklat

A novíciátus kiemelten fontos eseménye volt az összeurópai novícius találkozó a spanyolországi Caleruegaban. Mi ezt összekötöttük egy tartalmas zarándoklattal, melynek során megismertük közelebbről azokat a helyeket, amelyek a rend történetének kezdeténél nagy jelentőséggel bírtak, úgy mint Toulouse, Carcassonne, Prouilhe, Fanjeaux. Ezen kívül meglátogattuk a híres, Le Corbusier által tervezett La Tourette rendházat, és Lourdesban is megfordultunk.

Különösen örömteli élmény volt a jól szervezett hatnapos összejövetelen a Szent Domonkos életének kezdetéhez köthető fontos helyszíneket megismerni, együtt kirándulni, s a többi európai novíciussal a kapcsolatokat építeni; megtapasztalni a rend egységét a sokszínűségben.

 Fogadalom

Az utolsó hónapok a még hátralévő stúdiumok ütemezése és a studentátusra való előkészület okán igen sűrűre sikeredtek. Felemelő volt azonban, amikor megtudtuk, hogy mindannyian tehetünk fogadalmat a novíciátusból. Igyekeztünk lassan elbúcsúzni a testvérektől, hiszen a studentátusban egészen más tájak felé indultunk, távol Vechtától. Bizony magam is nagyon megkedveltem az ottani testvéreket, Ginnel, a macskával együtt, így nem volt könnyű egy bő év után elszakadni tőlük, de a rend keretében mindig tudjuk tartani a kapcsolatot, s nagyobb dolog köt minket össze, mint a távolság, amely elválaszt. A fogadalom előtt a zűrzavaros hónapok után egy hét elmélyült lelkigyakorlat segített minket abban, hogy a novíciátusi időszak elteltével a fogadalomra, s az azáltal elénk táruló új formációs szakaszra tudjunk összpontosítani.

Csáki Attila (studens)