Ágnes az olaszországi Gracciano városában, a gazdag Segni családban született 1268-ban. Már hatéves korában kolostori életre vágyott, de szülei csak kilencéves korában engedték meg, hogy beléphessen egy monepulcianói kolostorba. A gyermek Jézust és a Szűzanyát nagy odaadással és szeretettel tisztelte. Sok rendkívüli kegyelmet kapott és természetfölötti események kísérték életét.

Egyszer megjelent Ágnesnek a Szűzanya, karján a gyermek Jézussal, akinek a nyakában arany láncon egy kis arany kereszt függött. A Gyermeket a Szűzanya Ágnes kezébe adta, aki aztán elkérte emlékül Jézustól a kis keresztet. Ezt a kincset egész életében megőrizte.

Egy másik alkalommal a Szűzanya három kavicsot adott át Ágnesnek, azzal a céllal, hogy használja majd fel azokat egy kolostor építésénél. Ágnes ekkor még nemgondolt arra, hogy valaha elhagyja akkori kolostorát, de a Szűzanya megerősítette, hogy tartsa csak meg a három kavicsot a Szentháromságra való tekintettel és majd egyszer jól fog jönni. Ekkor még nem sejthette Ágnes, hogy sokkal később kolostort fog építeni Montepulcianóban.

Még csak tizenöt éves volt Ágnes, amikor a pápa rendeletére (akarata ellenére) a proceni (viterbói) kolostor élére kinevezték. Előzőleg tevékenyen előmozdította e kolostor megalapítását. Fiatal kora ellenére anyai gondoskodással látta el elöljárói feladatát. Híressé vált életszentségéről.

Huszonkét év múlva, 1306-ban a montepulcianói lakosok kérésének engedve átköltözött abba az új kolostorba, amelyet akkor alapított Szent Ágoston regulája alatt, és néhány évvel később „teljesen és tökéletesen” a Domonkos Rend irányítása alá helyezett, mert Szent Domonkos szabályzata szerint óhajtotta követni az evangéliumi tökéletesség útját. A Szentlélek ajándékaival megerősítette Ágnest. Az imádság és a szeretet ragyogóvá tette lelkét. Példás életével tekintélyt szerzett magának, amit arra használt fel, hogy az egység és a béke keresésére vegye rá az embereket.

1317 április 20-án halt meg. Sziénai Szent Katalin „dicsőséges anyának” nevezte, akit követnünk kell tudományában és az alázatosság példájában”. Életrajzát Capuai Boldog Rajmund írta meg. XII. Benedek pápa avatta szentté 1726. december 10-én.

(forrás: világi domonkosok)