Dominici János 1355 körül született Firenze-ben. 17 évesen lépett be a domonkosok Santa Maria Novella konvetjébe. Lelkes híve volt annak a reformnak, amelyet 1348-ban Kapui boldog Rajmund indított el. Számos kolostorba bevezette, amely által „a reguláris obszervancia első megújítója” lett Olaszországban.1395-ben Sienai Szent Katalin számos tanítványával együtt, akit mélyen tisztelettel vett körül, megalapította Velencében a szemlélődő domonkos apácák közösségét. Apostoli működését drasztikusan félbeszakították a városi hatalmak, akiknek tilalmát korábban nem vette figyelembe.

5 év számüzetésre ítélve Firenzébe ment, ahol az igehirdetésnek szentelte magát és lelkigondozásával nagy hírnévre tett szert. A humanizmus által kialakult morális és hitbeli problémák miatt aggódva megírta a Lucula noctis című művét, amelyben kifejtette a keresztény nevelés elveit. 1406-ban a firenzei városi hatalom Rómába küldte a hitszakadás miatti vita céljából, ahol megszerezte a frissen megválasztott XII Gergely pápa bizalmát, aki tanácsadójává, 1408-ban pedig Raguza (Horvátország) érsekévé nevezte ki, ill. a Szent Sixtus bazilika tituláris kardinálisává.

Bölcsessége és hűsége bizonyságot nyertek a Konstanzi Zsinat nehéz idejében. V. Márton, az új pápának bizalmát mutatja, hogy Cseh- és Magyarországra küldte legátusnak azért, hogy Husz János eretneksége ellen harcoljon. Kiküldetése közben halt meg Budán 1409 június 10-én. XVI. Gergely pápa hagyta jóvá tiszteletét 1832 április 9-én.

Istenünk, a mennyei tanács és szeretet ajándékozója, te Boldog János püspöknek erőt adtál az Egyház egységének óvására és a szerzetesi fegyelem megszilárdítására. Közbenjárására add meg nekünk, hogy mindig az egység és a béke útját kövessük.