2016. január 21-én 17 órakor az ökumenikus imahét egyik alkalma a soproni Szent Júdás Tádéról nevezett domonkos templomban volt. Barna Máté OP provinciálissal együtt szolgált Tóth Károly soproni evangélikus lelkész, aki igehirdetését az aznapra szóló ApCsel 2, 37-42 vers alapján tartotta.
Prédikációjában kiemelte, hogy sikerorientált világunkban a részvétel a győzelem, sikerek, elért eredmények nélkül kétes értékű, ezen az igehelyen viszont pont azt olvassuk, hogy a hívek kitartóan részt vettek, más fordításban állhatatosan kitartottak
- az apostoli tanításban
- a közösségben
- a kenyértörésben
- az imádkozásban
Az apostoli tanítás van az első helyen, ez a középpont, innen indul ki minden: Isten teremtő erejű igéinek megszólalása. Jelképes a mai részvétel éppen itt, a domonkos templomban, ahol a domonkos testvérek jubileumot ünnepelnek az idén: 800 évvel ezelőtt Domonkos számára rendkívül égetővé vált pontosan ez az ügy, az igehirdetés, a tiszta apostoli tanítás ügye. Átélte, hogy ez a középpont, ide kell újra és újra visszatérni, ez az, ami képes megújítani, képes megtartani bennünket.
A 2. ponthoz hozzátette, hogy ne csak hallgatói legyünk az apostoli tanításnak, hanem közösségként legyünk jelen benne.
Fájdalmas pontja az ökumenének, hogy a kenyértörésben még sok minden elválaszt, viszont kincs az, hogy minden felekezet fontosnak tartja ezt.
Az imádkozáshoz egy történetet mesélt el: Lelkész konferencia szünetében lelkészek beszélgettek, sőt, pletykáltak egy távol lévő lelkésztársukról. Odalépett hozzájuk a püspök és csak annyit kérdezett tőlük, hogy „Imádkoztatok érte?” Megdöbbentő ez a kérdés, mert ha valakiért imádkozom, akkor nem tudok róla már akárhogy beszélni, az imádság átformál engem, a hozzá fűzött kapcsolatomat.
Kitartó részvétel ebben a négy pontban, fontos kulcsa ez az egységnek. Mégis, mi teszi ezt nehézzé? Nem az az ezernyi külső hang, média, stb., hanem a legnagyobb romboló ereje annak a belső hangnak van, ami újra és újra elhatárolódásra bujtogat bennünket.
Ezek az ökumenikus alkalmak is segítsenek bennünket abban, hogy kitartóbban vegyünk részt saját gyülekezetünk életében, azt tudva, hogy mindenütt, a katolikus, evangélikus és református templomban is Isten szent népe gyülekezik össze.
Honnan indul a ma olvasott Ige? A pünkösdi történethez csatlakozik. Az elején, a kezdőpontnál a Szentlélek van, a Szentlélek munkája ez: ahol megszólal az Örömhír, ahol Jézus Krisztusra mutatnak, ott megjelenhet ez a hatalmas kincs, amire rászorulunk, amire igazán szükségünk van: kitartó részvétel a gyülekezeti közösségben, kitartó részvétel a kereszténység egészében. Hatalmas kincs ez, elég a boldogsághoz, elég ahhoz, hogy megtaláljuk életünk középpontját, hogy minden a helyére kerüljön. Hisszük, hogy ezt Isten meg is adja. Amen.
Tóth Károly evangélikus lelkész igehirdetése, a közös apostoli hit megvallása és könyörgések után Máté atya és a lelkész úr 1-1 áldással bocsátották el a jelenlévő híveket.
