Nyelvész előadás a Domonkos-rend évfordulója kapcsán

molnarferenc2016. november 30-án a Domonkos-rend alapításának 800. évfordulójára és a magyar nyelvű domonkos kódexekre előadással emlékezett a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottságának Nyelvtudományi Munkabizottsága és a Magyar Nyelvtudományi Társaság Debreceni Csoportja. Az előadáson a domonkos plébánia hívei közül is többen részt vettek. A. Molnár Ferenc, a Miskolci Egyetem professor emeritusa, a DAB és a DE BTK Doktori Iskolájának is tagja, „A Margit-legenda és más magyar nyelvű kódexek szövegei Gárdonyi Géza Isten rabjai és Kodolányi János Boldog Margit című regényében” címmel adott elő. Előadása egyes részletei elhangzottak november 4-én Budapesten „A 800 éves Domonkos-rend Magyarországon” című tudományos konferencián is.

Az alábbiakban A. Molnár Ferenc összefoglalóját olvashatjuk.

A Domonkos-évfordulóról nyelvészeti szempontból is meg lehet emlékezni. A negyvenegynehány régi (az 1370-es évektől az 1530-as évek végéig terjedő időszakból való) magyar nyelvű kódex közül úgy tizennégyet domonkos szerzetesek, apácák írtak, másoltak, fordítottak (latinból). A magyar kódexek közül több szempontból is külön figyelemre méltó az Árpád-házi Szent Margit (1242–1270) életéről és csodáiról szóló Margit-legenda (MargL.) vagy Szent Margit élete. Szent Margit az egyetlen domonkos rendi magyar szent; az egyetlen magyar, akiről egy teljes magyar kódex szól; s a MargL. az egyetlen teljesen magyar vonatkozású kódex: magyar a szentéletű fő szereplője és az ábrázolt környezet is. A MargL.-át Ráskay Lea domonkos apáca másolta 1510-ben a Nyulak szigetén (a mai Margitsziget) ugyanabban – a később kibővített – kolostorban, ahol Margit is élete jó részét töltötte. Margitot bár csak 1943-ban avatták szentté, Magyarországon már halála után sokan szentnek tartották; tisztelete, kultusza is kialakult. Két híres magyar regény is szól róla: Gárdonyi Géza „Isten rabjai” (1908) és Kodolányi János „Boldog Margit” (1937) című műve. Gárdonyi, bár követi a MargL. tartalmát, szó szerint nem idéz belőle, Kodolányi viszont annál inkább. S regényeik szövegébe mindketten beépítenek egynehány más kódexekből vett részletet, amelyeket az előadás „be is azonosított”. Ezeket rendszerint némileg modernizálták, módosították, s természetesen a saját írói szándékuk, ízlésük szerint használták fel. A MargL., a Gárdonyi- és a Kodolányi-regény hírt ad a magyar múltról és a régi magyar írásbeliségről is.