Május 10-én Firenzei Szent Antal domonkosrendi püspökre emlékezünk.

Antonino Pierozzi 1389-ben Firenzében született. A Rendbe – elrendeltetésszerűen a “leendő Fiesole-i konventbe” – boldog Dominici János vette fel 1405-ben, aki abban az időben Capui Bl. Rajmund kérésére a domonkos kolostorok reformjával foglalkozott. Cortona-ban töltötte az újoncidőt, és a további képzésre Fiesole-be utazott, ahol 1406-ban a reform új központja jött létre. Első fia volt ennek a konventnek. 1413-ban szentelték pappá. Szigorú életet folytatott, bölcsesség és tudás jellemezte, ezért 1418-tól szünet nélkül házfőnőkként vezette a testvérek életét Cortona-ban, Fiesole-ben, Nápolyban és Rómában, ahol a Rota Romana bírója és az egyházjog ismert mestere lett.
Amikor 1435-ben megépült a Szent Márk kolostor Firenzében, házfőnők lett ott (1436-1444). Ez abban az időben történt, amikor Fra Angelico híres freskóit megfestette és amikor a kolostorban Európa első nyilvános könyvtára létrejött, amely az egyre jobban fejlődő humanizmus székhelye lett. 1437-ben az olasz obszervánsok általános vikáriusává. Részt vett a firenzei zsinaton 1438-ban. Bölcsességének elismeréseként, amely Antal, a tanácsadó nevet szerezte meg neki, IV. Jenő pápa Firenze érsekévé jelölte ki 1446-ban. Mint érsek nagyon jól teljesítette lelkipásztori feladatait: gondoskodott a szegényekről, és rájuk gondolva megalapította Szent Márton jótevői Társulatot. A mai társadalombiztosítás előfutára volt; lemondott mindenéről, amilye csak volt. Szigorú, de visszafogott reformátora volt a papságnak, jó pásztor, hitoktató, és főleg jeles hithirdető. Sok müvet írt, amelyek közül legfontosabb a Summa moralis. 1459 május 2-án halt meg, IV. Adrián pápa avatta szentté 1523 május 31-én.

Istentünk, te szent Antal püspököt a jótanács adományával tüntetted ki. Közbenjárására add, hogy az élet sötétségében járva világosságodnak köszönhetően megtanuljuk, hogyan kell viselkednünk, a mi Urunk, Jézus Krisztus által.

(Forrás: brewiarz.pl)