Beöltözés és fogadalomtétel Sopronban a világi domonkosoknál

2021. május 22-én szombaton a soproni Szent Júdás Tádéról nevezett domonkosrendi templomban nagy örömmel és szeretettel jöttek ünnepelni a hívek 11 órára, majd a fél 12-es szentmisére. A szentmise előtt Szentélek-hívás és a Domonkos Mindenszentek litániája után Szegediné Sóvári Anita öltötte magára a domonkos rend fehér skapuláréját és vette át a világiak szabályzatát, ezzel kezdve meg az 1 évre szóló újonc idejét.
A fél 12-es szentmisében hárman tettek ígéretet. Bogdán Réka Katalin, Katalin nővér, aki győri lakosként csatlakozott a soproni közösséghez élete végéig szóló (örök) fogadalmat tett, míg Kiss Jenő Jordán testvér és felesége Kiss Rozália Franciska nővér 3 évre szóló ígérettel kötelezték el magukat arra, hogy Szent Domonkos világi közösségeinek szabályzata szerint fognak élni.
A szentmisét Jean-Yves Brachet OP atya mutatta be. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy vele koncelebrált Martos Levente Balázs atya, a Központi Szeminárium rektora, Halmos Ábel OSB atya és Szabó Bertalan OP soproni házfőnök atya. A szentmisén szolgált még fr. Jákob bencés testvér Bakonybélből és fr.Jozef domonkos testvér Sopronból.
Velünk együtt adott hálát és vett részt a szertartásokon Kőrösiné dr Merkl Hilda, aki a világi domonkos közösségek magyarországi elnöke, rajta kívül még több testvér is eljött az ország különböző pontjáról.
A szentmisében az Evangélium felolvasása után a közösségvezető a fogadalomra várókhoz intézett kérdést: „Mit kértek?” Az ígéretet tevő testvérek válasza pedig: „Isten irgalmát és a tiéteket!” volt.
Prédikációjában Jean-Yves atya, aki a soproni közösség rendi asszisztense az elköteleződésről és az irgalomról is beszélt: Irgalmat kérünk fogadalmainkban Istentől és egymástól ezért nekünk is irgalmasnak kell lennünk önmagunkhoz és egymáshoz. Fontos az evangéliumi élet megélése. Erre jó példát adott Szent Domonkos atyánk, akiről azt mondták a testvérek, hogy csak „Istennel vagy Istenről beszélt”.
A fogadalomtételekre a prédikáció után került sor. Letérdelve a közösségvezető kezébe tették le az ígéretet, majd a Szentírást homlokukra téve a következő küldetést kapták: Vedd a béke Evangéliumát, legyen szívedben és szádban, hogy amint életmódoddal tanúságot teszel róla és hűen hirdeted, válj a föld sójává és a világ világosságává, Isten dicsőségére és a lelkek üdvére. Amen.
Világi domonkosságot csak közösségben lehet megélni, így a fogadalom letétele után békecsókkal köszöntötték a meglévő közösség tagjai az új testvéreket, ezzel jelképezve a befogadást, továbbá köszöntötték még őket a domonkos atyák is mivel a fogadalmasok elköteleződésükkel ugyanúgy a Domonkos Rend és Család tagjaivá váltak.
A vendég atyák szolgálata mellett ünnepélyessé tette ezt a szentmisét Barnáné Valika kántor orgonajátéka.
A szertartások után a rendház refektóriumában lehetőségünk volt egy állófogadás keretében megélni a testvérek és a meghívott vendégek szeretetét, alkalmunk volt a finom ételek mellett a baráti találkozásra és beszélgetésre egymással.
Köszönjük a soproni rendháznak a meghívást és befogadást erre az alkalomra.
A soproni Szent Domonkosról nevezett Világi Közösségnek eddig 5 örökfogadalmas tagja volt. Az új fogadalmasokkal a 800 éves jubileumi évben a számunk megnövekedett 6 örökfogadalmas, 2 ideiglenes fogadalmas és egy újonc testvérrel. Hálát adunk az új közösségi tagjainkért.
Deo gratias!
Isten áldja meg Szent Domonkos atyánk által alapított Prédikátorok Rendjét és Családját, küldjön hivatásokat a Rend és a Család minden ágába ebben a 800 éves kettős jubileumi évben. Amen

Patocskai Gergelyné Katalin nővér közösségvezető

Bogdán Réka Katalin örökfogadalmas nővér tanúságtétele:

Isten irgalmát és a tiéteket

Sokszor kérdezik tőlem, hogy miért éppen domonkos vagy? Azt válaszolom elsőként, hogy arra a kérdésre, hogy mit kérsz? Azt feleljük: Isten irgalmát és a tiéteket. Ez a legfontosabb. Ami életet ad, felemel, közösségbe helyez és bátorságot ad.

800 éve alapította Szent Domonkos atyánk a magyar tartományt. Ennek én élő részese vagyok. Beleszédülök a gondolatba, mikor kimondom a kérésemet: Nemcsak Isten végtelen, mindig jelen levő irgalmát akarom befogadni, hanem az előttem élt, jelenben élő, és a jövőbeni Rendtagok irgalmát, elfogadását kérem. Ők is mondjanak igent az életemre. Nm túlzás ezt a befogadást a születéshez hasonlítani. Igen, akarják, hogy legyek, egész életemben, holott még én se tudom, mit hoz a holnap. Ugyanakkor a kérésben benne van az is, hogy én is szeretnék ilyen irgalmas szívű lenni, életet adni a testvéreimnek, nem egyszer, hanem minden nap – hasonlóvá válni nagylelkűségben Istenhez.

Félelmetes belegondolni a kicsinységembe a kimondott vágyaimhoz képest, de erőt ad a közösség nekem szavazott bizalma, és az előttem járók példája. Bizalommal tekintek fel a Rend védőszentjére, Mária Magdolnára, aki azért tudott az apostolok apostola lenni, mert megtapasztalta és be is tudta fogadni Isten Jézusban megnyilvánuló életadó irgalmát. Ami megadta neki, hogy ne éjszaka várjon az utcán gyanútlan áldozatokra lesve, hanem hajnalban keresse az élőt a holtak között. Isten életet adó szeretete ösztönözte arra, hogy ott tudja hagyni a felismert Mestert, hogy másokkal is megoszthassa az örömhírt.

Megrendült a lelkem, mikor kimondtam, hogy ’egész életemre’. Végleg. Valóban tagja vagyok a Rendnek, csak most tudatosult bennem. És tagja is maradok (hacsak ki nem zárom magam). Eszkatalogikus távlat, az ígéret minden időkre szól. Bár nem sokban hasonlít, de úgy éreztem magam, mintha egy papszentelésen vagy esküvőn lennék. Holnap már semmi sem lesz olyan, mint eddig. Mert most már Valakihez tartozom. Megrendítő és megnyugtató. Bár maradok a világi életállapotomban, osztozok a Rend küldetésében. De a hivatásában is, így egyszerre küld is, és van is hová hazatérnem.

Pünkösd van. Az Egyház (és a magyar tartomány) születésnapja. Mikor eljött a Szentlélek, mindannyian együtt voltak a tanítványok. Árván, de közösségben. Isten mindig adja a Szentlelket, azért kell imádkoznunk, hogy be tudjuk fogadni. Isten sose hagy árván minket… nagy hála van bennem, hogy a közösséget is eleven megélhetem, megélhettem. Nagy öröm volt számomra, hogy sok barátommal együtt ünnepelhettem: bencés és protestáns testvérek is velünk adtak hálát a meghívásért és elköteleződésért. Egy szívvel, egy lélekkel.