A Domonkos-rend jubileumi éve alkalmából kiemelt jelentősége volt a rózsafüzért imádkozók városi találkozójának 2016. október 8-án a debreceni Szent László Domonkos Plébánián, ahol a meghívott vendégek között voltak a határon túli Székelyhíd hívei is, plébánosuk, Ozsváth József atya vezetésével. 10 órakor rózsafüzér imádkozásával kezdődött ünnepünk, majd 10.30-tól Barna Máté OP vikárius atya tartott elmélkedést és tanítást az összegyűlteknek.
Barna Máté OP vikárius atya tanítása
Előadónk bevezetőül felhívta a figyelmet, hogy a megjelentek két okból is nyerhetnek teljes búcsút: az irgalmasság éve kapcsán, és a domonkos-rend jubileumi éve kapcsán.
Október a rózsafüzér imádkozás hónapja. A „jámbor hagyomány” szerint Szűz Mária adta Szent Domonkosnak a rózsafüzért. Nem véletlen, hogy ez a hagyomány megmaradt. Toulouse városa, ahol Domonkos elkezdte működését, ki volt közösítve az egyházból az ott is elterjedt eretnekség miatt. Mikor ezt feloldották, a népet tanítani kellett, prédikálni kellett nekik. Domonkos, aki élete céljává a prédikációt tette, úgy érezte, hogy nem elég hatékony a működése, s ezért kérte Szűz Máriát, hogy adjon segítséget. Ő pedig a rózsafüzért adta a kezébe. A tanítványok a világ világosságai (vö. Mt 5, 14), akik viszont nem képesek csak úgy, maguktól megszólalni, segítség kell nekik, s a rózsafüzér titkaiból ők is tanulhatják, hogy hogyan legyenek a hívek hasznára. A rózsafüzér imádkozásának elterjesztésében nagy szerepe volt a domonkosoknak.
A rózsafüzér elmélkedő imádság, ritmusa nyugalomba helyez, és el tudja csendesíteni a lelket. A húsz titok Jézus és Mária földi életének négy egységbe való összefoglalása.
Váljon természetünkké a hitünk, s erre vannak eszközök. Az egyik eszköz intellektuális: ismerjük meg hitünk tárgyát és értsük is azt, bár tudnunk kell, hogy az egyes ember egész élete során sem jut el a teljes Biblia, az egyházatyák tanítása, az Egyház hite megértéséhez. A másik eszköz a rózsafüzér imádkozása. Ez megérinti szívünket, ha közben a titkokról gondolkodunk, rágódunk (formálisan kérődzünk azon), s így jutunk el az értelem és az akarat határára, ami az ima lényege, s eközben kimondjuk, hogy elfogadjuk Istent. De mindezt át is éljük, s így ez elvezet az örömre és a szív békességére. A rózsafüzér titkairól való elmélkedés tehát az intellektuális oldal, ami ebbe bevonja szívünket is, s megtanít az Isten szeretetére és az adott titokban rejlő szeretetre. A rózsafüzér megtanít arra is, hogy ne csak magamért, hanem az egész világ jólétéért, üdvösségéért könyörögjek. Mert ha az üdvösség ajándékait megismertük, akkor tudjuk, hogy mindenkinek meg kell kapnia ezeket az ajándékokat. A rózsafüzért tehát az egész világ szándékára kell imádkozni!
Hogyan alakítja hitünket a rózsafüzér? A titkok nagyon konkrétak, de földi életünkben nem tudunk felérni a titkok teljes értelméhez. Úgy növünk fel itt a földön, hogy Istenről bálványképeink vannak: lehet például üzletelni Istennel: adja meg azt, amire szükségünk van. A bálványok lebontásában sokat segíthet a rózsafüzér titkairól való elmélkedés. Hogyan lehet például alkudni egy keresztre feszítettel? – tette fel a kérdést Máté atya.
Azt a gondolatot is örököljük, hogy bűneink miatt Isten büntetése van rajtunk itt e fölön. De az ítélet nem a földön van, hanem majd az örökkévalóságban. Máté atya elmondta, hogy kedvenc titka az örvendetes olvasóból a harmadik titok: a világra születő gyermek hogyan lehet olyan Isten, aki azon gondolkodik, hogy hogyan álljon bosszút az emberen. A jászolban fekvő Istengyermek nem lehet bosszuló.
Érdekes megvilágításban beszélt ezután Máté atya a vakon született ember meggyógyításáról (Jn 9, 1-41). A kérdésre, hogy kinek a bűne okozta az ember vakságát, Jézus azt feleli: nem valakinek a bűne az oka, „hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk”. A történet lényege a vak ember kihallgatása a zsinagógában, s az, hogy hogyan alakul át, milyen folyamaton megy át a volt vak hitvallása: először csak annyit mond, hogy az az ember gyógyította meg, akit Jézusnak hívnak, majd a zsinagógában Istentől valónak tartja az illetőt, míg végül hittel leborul az Emberfia előtt: itt nyilvánul meg Isten dicsősége. Meg kell tanulunk Isten szeretetét – mondta Máté atya –, és így hitünk öröklött torzulásai el kell hogy tűnjenek.
Kéréseink egy dolog felé irányuljanak – folytatta az előadó. Az éjjel zörgető ember (Lk 11, 5-13) biztosan tudja, hogy fog kenyeret találni barátjánál, ezért zörget kitartóan. Isten azt adja nekünk, amit leginkább tud adni: az átformálódás kegyelmét, s nekünk ezt kell kérnünk. „Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak” (Luk11, 9-10). A zörgetés több, mint a kérés: ha zörgetek, azt akarom, hogy beengedjen, és ott legyek a bent lévővel. Zörgetünk, hogy a Szentlélek ajándékaként Istennél lehessünk. A rózsafüzér imádkozása ennek jó eszköze, mert belehelyez e szent jelenlétbe.
A rózsafüzér a keresztény imádság frappáns összefoglalása: nem a penzum miatt imádkozunk, hanem hogy elmélyüljön bennünk a hitünk, s világossá legyenek számunkra a titkok. Akár egyedül, akár közösen imádkozzuk, mindkét forma jó. A közös imádkozás során jó gyakorlat, ha egy-egy elmélkedő mondatot közbeiktatunk. A közös ima gyakorlata és ereje olvasható az Apostolok Cselekedeteiben (1, 13-14), amikor Jézus mennybemenetele után az apostolok és Mária összegyűlnek az emeleti teremben és imádkoznak.
Majd Popper Péternek Pilinszky Jánossal folytatott párbeszédét idézte Máté atya. Pilinszky szerint a pszichológusok nagy terhet tesznek az emberek vállára, azt hangoztatva, hogy minden problémára van megoldás. De az emberek összeomlanak, mert nem tudják megoldani dolgaikat, hiszen ezek leginkább csak elviselhetők és nem megoldhatók. Pilinszky szerint az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség. Az imádságunk alapja is ez – tette hozzá Máté atya –: legyen az ima eszköz a megoldásra, de a bűn és a halál tragédiájára az irgalom a válasz, s mi ezt kérjük imáinkban.
Máté atya az 50. születésnapi köszöntésével kapcsolatban a következőket mondta el: Johannes Tauler, a 14. századi domonkos gondolkodó írta le, hogy mi történik mennybemenetelkor és pünkösdkor, magunkra vonatkoztatva a számokat. 40 éves koráig ne várjon semmit az ember, élje életét, építse jövőjét. Itt azért szerepe van a hitnek. 40 és 50 év között, modernül fogalmazva, az életközépi válság következik be, amit sokan nagyon nehezen élnek meg ma. Régen nem lehetett kilépni a keretekből, egzisztenciális okokból sem. Ma viszont a férfi vagy a nő képes egyedül is elboldogulni, miközben felborulnak az életkeretei, és negyvenes életkorában felbillen az öntudata, s rettegni kezd, hogy nem tudja megoldani a dolgait. Tauler szerint 50 éves korában várhatja az ember, hogy eljöjjön a Szentlélek. Mi a teendőnk 40-50 éves korban? Semmi, mondja Tauler, várni kell a Szentlelket, aki megoldja a dolgokat. De ne legyünk lusták, a jóravalóság csíráit is meg kell tenni, de várakozzuk arra, hogy Isten elküldi Szentlelkét. És én ezt várom most, tette hozzá stílszerűen Máté atya, mosolyt fakasztva hallgatóságában.
11.30-tól ünnepi szentmise volt Magyarok Nagyasszonya tiszteletére, melynek főcelebránsa Máté atya volt. Szentbeszédében a következőkről szólt:
Az emberré lett Istenfiának anyja, Szűz Mária szerepe megalapozhatta, hogy ő sok nemzetnek legyen a pártfogója. De a szentek nemcsak pártfogóink, hanem tőlük sokat tanulhatunk, így Szűz Máriától, a szentség példájától is. Hazánk Mária országa lenne, ha azt követnénk, amit ő cselekedett.
Miben nem követi országunk Mária példáját? – tette fel a kérdést Barna Máté atya. A hit, természetéből fakadóan alakul, fejlődik az emberben, s az igazán hívő nem hagyja el hitét az első gond láttán. Máriának is volt része nehézségekben, így például amikor elveszti a gyermek Jézust, vagy a kánai menyegző alkalmával, de végül hittel kéri a szolgákat, hogy tegyék meg, amit Jézus mond. A mi életszentségünknek útja is ez: tegyük meg, amit Jézus mond. – A másik utunk a tanítványság útja: Jézus először maga köré gyűjti a tanítványokat, közösséget formál, tanítja őket, s csak azután küldi őket a világba hirdetni Isten igéjét.
Nehéz világunkban nem tudunk száz százalékban meggyőződni arról, hogy mi a helyes út a világban, a világról való gondolkodásban. De azon túl, hogy hogyan vélekedünk az idegenek Európába való jöveteléről, imádkozunk-e a távoli országok békéjéért, az ottani emberek megtéréséért? – tette fel a kérdést Máté atya. Vagy pl. mennyire szolidáris nemzetünk a szegényekkel, szegény országokkal, mert hiszen a jólét is elvakít. És sorolta még a kérdéseket Máté atya: mit jelent az, hogy az életet szeretjük, az élet pártján állunk, amire Jézus is igent mondott, vagy hogyan látjuk azt, hogy mi vonatkozik a tulajdonra, az igazságra. A legfontosabb feladatunk pedig ez: nemcsak nemzetünkért kell imádkoznunk, hogy Szűz Mária védelme alatt maradjunk, hanem azért is, hogy legyünk Máriát követő néppé.
A szentmise után baráti beszélgetés és agapé során köszöntöttük Máté atyát születésnapja alkalmából. Majd székelyhídi vendégeinket városnézésre kísértük, akikkel október 29-én szeretnénk ismét találkozni Székelyhídon, az ottani rózsafüzéresek találkozóján.
Lejegyezte Havas Lászlóné

(Forrás: dnyem.hu)