Búcsú Barna Máté testvértől

Alább közöljük Szabó Bertalan OP soproni házfőnök búcsúztatóját, amely Barna Máté testvérünk temetésén hangzott el.

 

         Kedves Máté Atya! Kedves Máté Testvérünk!

 

Mindig nehéz végső búcsút venni valakitől, de a Tőled való búcsúzásban van valami szívbe markoló fájdalom. Eszünkbe jut a Te korán befejeződött életpályád és az, hogy milyen sokat kaphattunk volna még tőled. A keresztény hit tanítása azt vallja, és ezt Te ez is gyakran kihangsúlyoztad, hogy az emberek sorsa nem egyszerűen ez a rövid földi élet, hanem a mennyei boldogság. Magunkénak szerettünk volna tudni Téged, azt hittük sokáig, hogy a miénk vagy, és nem lehet Téged elvenni tőlünk. Ám Isten, akinek a kezében vagyunk, másképp akarta. Hitünk szerint, Te most már teljesen és visszavonhatatlanul Istené vagy.

Hatalmas energiáddal és felejthetetlen kiállásoddal szinte óriásként magasodtál fölénk. Egy igen sokszor mosolygó, kacagó, vidám óriást láttunk Benned, aki derűjét, jó kedélyét az élet minden helyzetében megőrizte. Egy sugárzó lényt ismerhettünk meg Benned, mivel sajátos pajkosságoddal rögtön mindenkit meg tudtál érinteni. A személyedből áradó kedélyesség és spontán közvetlenség hatása alól senki sem vonhatta ki magát. Isten megadta Neked azt, hogy nyíltságodat és közvetlenségedet az evangelizáció szolgálatába tudtad állítani. Így aztán személyes kapcsolataidon keresztül is sok gyümölcsöt hozott a Te buzgó lelkipásztori szolgálatod.

Istentől kapott értelmességedet sok alkalommal megcsodálhattuk. Magas tudományos fokozat nélkül is sokat tettél a keresztény szellemiség és kultúra terjesztéséért. A hit igazságainak nagyszerű összefüggéseit nem annyira a könyvekből, hanem imádságaidból és elmélkedéseidből ismerted meg. Nagyon szoros kapcsolatot ápoltál a Szentlélekkel, aki bőven árasztotta Rád ajándékait. Prédikációidban a hit kérdéseit bölcsességgel, mindig egyedi módon tudtad elénk tárni. A bölcsesség a dolgok összegzése és fentről való szemlélése: a bölcs egyben látja azt, amit mi csak szeletekben nézünk. A Te igehirdetésednek hallgatása a bölcsesség kiapadhatatlan forrásának bizonyult és abból mindnyájan igen nagy haszonnal tudtunk meríteni. Hited és fáradozásod, reményeink szerint, mostanra Isten boldogító színe látására vezetett el Téged.

A dolgokat mélyen átlátó és összegző ismereted a gyakorlati életben okossággal, talpraesettséggel párosult. Remekül fel tudtad ismerni azt, hogy egy adott helyzetben mit kell tenned és hogyan kell reagálnod. Kiválóan ismerted a jogot és a törvényt mind az Egyházban mind a világi életben, mégsem kényszerítetted rá másokra az előírásokat, hanem gyengéd szeretettel és figyelmességgel vezettél mindenkit az igazság felé. Ezt a gyakorlati dolgok területén szerzett nagy jártasságodat tapintattal és lelki finomsággal tudtad mások szolgálatára fordítani Mindig arra törekedtél, hogy a gyengéket és az elesetteket felkarold és megsegítsd. Nem rontottál bele erőszakos módon mások életébe, lelki világába, hanem mindenkihez mély tisztelettel közeledtél. Az élet sok területén, többek között a kommunikációban is könnyedén vettél olyan akadályokat, amelyek előtt mások megtorpantak volna. Rátermettségedet mások megsegítésére igyekezted fordítani. Ritka az emberi erényeknek ilyenfajta találkozása, mint nálad: Te egyszerre voltál erős és könnyed, hatalmas és alázatos, szenvedő és mosolygó, próbára tett és segítőkész.

A Te hatalmas erőd megmagyarázhatatlan volna, ha nem dobogott volna Benned olyan nagy szív. Tizennyolc évig voltál elöljáró a Rendben. Jósággal tudtad kormányozni és a helyes cél felé vezetni testvéreidet. Nagylelkűséged szinte kimeríthetetlen volt mindenki iránt, és az ember már-már azt kérdezte magában, megérdemel-e ilyen nagy jóságot. Nem lehetünk nagyok jóság és szeretet nélkül: ez a Te életed egyik tanulsága. Néha úgy tűnik, hogy könnyű jónak lenni, pedig a jóság elérése a lehető legnehezebb feladat. A jóság az embert Istenhez viszi közel. Te vállaltad a jóság és a szeretet kockázatát és még annak is kitetted magadat, hogy időnként gyengének tűnj. Sokak számára jelentetted a végső emberi menedéket egy igen kemény és részvétlen világban. Mindig szívesen meghallgattad azok panaszát, akiket már nem hallgat meg senki és akiket már nem vesz komolyan senki.

Máté atya, Máté testvérünk, az Úr világosságában és örömében járó ember, most már Istené vagy és így életed elérte végső tökéletességét. Mégis nagyon fáj nekünk, amikor arra gondolunk, hogy Benned most kit vesztettünk. Földi életedben nem lehetett Téged egykönnyen bármilyen kategóriába is besorolni. Tisztségeid alapján még egyáltalán nem lehetett teljes képet alkotni Rólad. Mindig mindenkinek tudtál valami újat és váratlant nyújtani. Látogatóidat betegágyadon és a legnagyobb kínok közt is mosolyogva fogadtad. Olyan öröm volt a Te életedben, a Te lelked mélyén, amit soha nem lehetett Tőled elvenni. Hisszük és reméljük, hogy ennek az örömnek a teljességére már megérkeztél.

Mi volt a Te jóságod titka? Honnét vetted ezt a nagy-nagy szeretet Isten és az emberek iránt? Egy négy gyermekes család elsőszülött gyermekeként láttad meg a napvilágot. Mindig lehetett nálad érezni a családi háttérnek a fontosságát: mindazt, amit családodtól és szeretett szülővárosodtól, Hódmezővásárhelytől kaptál, gondosan megőrizted és még gyarapítani is tudtad: a szeretet, az összefogás és a szolidaritás fontosságát először Hódmezővásárhelyen tapasztaltad meg. Soha nem menekültél az individualizmus csapdájába, hanem megtanultál másokért dolgozni és élni. Fontos szerepet játszott jellemed kialakulásában a hódmezővásárhelyi környezet, amelyben nevelkedtél. Ez a város mindig nagyon ellenállt a diktatúra szellemének, amely beleütközött az ott lakók őszinte és egyenes magatartásába.

Nyíltságodat és közvetlenségedet tehát Hódmezővásárhelyen sajátítottad el, és egész életedben, mindig megőrizted. Meg volt Benned az a gyors ítélőképesség, amelynek segítségével azonnal felismerted, hogyan kell helyesen cselekedni, sőt másoknak példát mutatni. A katonai szolgálatod során és egyetemi éveidben kezdted megérteni, milyen értéket hordoz az, amikor valaki megtanul mások felé barátsággal közelíteni. Amikor pedig szerzetes akartál lenni, nem véletlenül választottad azt a Rendet, amelyben a jelszó: Veritas, vagyis Igazság. Az isteni igazság keresése és hirdetése töltötte ki egész további életedet.

Gazdag életpályád folyamán sokfelé megfordultál. Mindig elámultam azon, hogy franciaországi képzésünk ideje alatt hogyan tudtál alkalmazkodni az idegen környezethez, milyen gyorsasággal sajátítottad el a francia nyelvet és később még több más nyelvet is, hogyan tudtál érintkezni olyan emberekkel, akik egész más kultúrához tartoztak. Nyájas érdeklődéseddel, nyíltságoddal, kedvességeddel lelkileg igen gazdagítottad azokat a domonkos közösségeket, amelyekhez tartoztál. Mindenkinek maradandó élményt nyújtott a Veled való beszélgetés.

Sokat számított az életedben a Franciaországban végzett stúdium, a toulouse-i rendtartomány vendégszeretete. A bordeaux-i és a toulouse-i közösségekben is mély benyomást tett mindaz, amit Te nyújtottál és az a mód is, ahogyan feladataidat végezted. A képzés idejét remekül felhasználva, nagyon gyorsan megtanultad, mit jelent az emberek elé kiállni és az evangéliumi igazságról beszélni. Rálátásod a teológiai kérdésekre és az emberi élet nagy problémáira a nálad képzettebbekben is csodálatot váltott ki. Nem törekedtél magas tudományos fokozatokra, mert Istentől mindent egyben megkaptál.

A Te másik szeretett városod Hódmezővásárhely mellett Sopron volt. 1998-ban, rögtön a papszentelésed után a mi városunkba kerültél. Sopronban töltötted további életedet, egy rövid debreceni évtől eltekintve. Az ország túlsó végéből érkeztél, és mégis nagyszerűen feltaláltad magad itt Sopronban. Az egész város ismert és szeretett: szinte elképzelhetetlen az általad itt végzett keresztelések, házasságkötések és temetések száma. Különösen jó volt hallani prédikációidat a soproni domonkos templomban, de másutt is, amerre csak jártál. Hangod betöltötte a templomot és mindig mindenki által könnyen érthető formában adtad vissza Isten igéjét. Nem folyamodtál bonyolult magyarázatokhoz, mégis mindig tudtál a szentírási szövegekhez valami újat hozzáfűzni. Sopron hagyományait kiválóan ismerted, ápoltad és azokat nagyszerű kommunikációval felfrissítetted, segítettél abban, hogy e hagyományok ma is értékeket képviseljenek. Sokat fáradoztál a soproni domonkos templom és a kolostor felújításán is és ezzel is hozzájárultál ahhoz is, hogy ez a város szebb legyen.

Máté testvérünk, Te a domonkos rendben fontos feladatokat vállaltál: először gazdasági ügyekkel foglalkoztál, majd pedig házfőnök és templomigazgató lettél három cikluson keresztül. A világi domonkosok promotori tisztségét is elláttad és így kulcsfontosságú szereped volt a magyarországi domonkos család összetartásában. Majdnem kilenc évig voltál a magyar domonkosok elöljárója. Mint főnök, soha nem veszítetted el a kapcsolatodat a realitásokkal és döntéseid során mindenkinek a személyes helyzetét figyelembe vetted. Olyan voltál hozzánk, domonkosokhoz, mint egy jóságos családapa, telve türelemmel és megértéssel mindenki iránt. Te voltál az elöljárónk, mégis mindig megmaradt Benned az alázat, az egyszerűség, az együttérzés másokkal, az empátia azok iránt, akiket mindig is testvéreidnek tekintettél. Bízunk benne, hogy egyszer majd a Rend számára bőséges termést hoz az a vetőmag, amit Te nagy fájdalmak árán hintettél el.

Máté testvérünk, Te nem törekedtél soha tisztségekre, a tisztségek találtak meg Téged. Nem könnyű Téged bárhova is besorolni. Te saját magadat a legszívesebben vándorprédikátorként határoztad meg. Igen, Te vándorprédikátor voltál. Szent Domonkos hű fiaként vándoroltál, úton voltál, megszántad a bűnösöket és közben hirdetted Isten szavát. Ennek a modern világnak a felperdült ritmusába hallatlan talpraesettséggel tudtad becsempészni Istent. Mindig kerested az alkalmat arra, hogy az emberekkel találkozz. Prédikációid érthetőségét elősegítette kitűnő ékesszólásod, a magyar szavak gyönyörű kihangsúlyozása, amely a mai világban sajnos már kiveszőben van.

A Benned rejlő nagy-nagy erőt arra használtad fel, hogy másokat oltalmazz. Annyira felkaroltad a hitünket, Istennel folytatott kapcsolatunkat, hogy sokáig azt hittük, hogy Téged talán nem is érhet baj. Nem így történt: a baj Téged ért és mi most fájó szívvel és elárvulva állunk itt. Jézus hű követőjének bizonyultál és földi életedet a szenvedés vállalásával az engesztelés helyévé tetted. Magadra vállaltad és szíveden hordoztad mindenki baját, krisztusi emberként másokért szenvedtél. Isten előtt kedvesnek bizonyult a Te életed. Jézushoz, isteni Mesteredhez hasonlóan éltél, szerettél, szenvedtél és meghaltál, hogy mi a Te életedből tanulhassunk. A betegséggel járó fájdalmaidat több mint tizenegy évig termékeny módon hordoztad. Ahogy betegséged súlyosbodott, prédikációid egyre mélyültek és még tartalmasabbakká és még személyesebbekké váltak.

Prédikáltál a betegségedben, de úgy érezzük, hogy prédikálsz nekünk ma is. Ezt a ránk mért nehéz próbatételt igyekszünk Hozzád hasonlóan hittel és bátorsággal viselni. Isten semmit nem tesz hiábavaló módon. Reméljük, hogy lesz majd folytatása mindannak, amit Te elkezdtél. Isten megtalálja a módját annak, hogy az, amit most mi most jóvátehetetlen veszteségnek tartunk, egyszer majd győzelemmé és örömmé váljon. Máté atya, Máté testvérünk, bízunk abban, hogy Te már Jézussal vagy, örök boldogságában, segíts nekünk onnét fentről, hogy a gyász keserűségén úrra legyünk. Te már győztél! Adja meg az Úr nekünk, hogy a Te győzelmed egyszer a mi győzelmünk is legyen. Ámen.

Szabó Sándor Bertalan OP (Sopron)