Február 10. Magyarországi Boldog Pál (domonkos testvér, áldozópap és vértanú)

Pált, a magyarországi domonkos tartomány alapítóját rendtartományunk pártfogójaként tiszteljük. Két világi domonkos közösség is viseli a nevét: egy Székesfehérváron és egy Budapesten. Ősi hagyományaink szerint boldogjaink között tartjuk számon, bár az Egyház hivatalosan nem avatta boldoggá.

Pál a 12. század végén, Imre király korában születhetett nemesi család tagjaként. A magyar iskolák elvégzése után a tehetséges fiatalember Bolognába ment jogot tanulni, majd ott maradt jogot tanítani. Pálnak több jogi és erkölcstani munkája maradt fenn; s egyik kiváló történészünk az akkori idők legnagyobb magyar jogtudósának tartja.

1220-ban jelent meg először olyan könyv, amely egy domonkos testvér önálló írása volt. Bolognában adták ki. Szerzője Magyarországi Boldog Pál volt, a könyv címe: „Summa de poenitentia”. Ez a bűnbánat szentségéről szóló tanulmány.

Pál Bolognában hallotta meg Szent Domonkos lelkesítő beszédét és kedvet kapott Krisztus igazságának a hirdetésére. A bolognai egyetem híres jogtanárát az alapító öltöztette be a rendi ruhába 1221-ben.

Bolognában 1221 pünkösdjén volt a Domonkos Rend második nagykáptalanja (kevéssel Szent Domonkos halála előtt), amelyen Domonkos elnökölt. Ez a káptalan, egyéb intézkedései között, egész Európát – lehetőleg nemzetiségek szerint – a Rend szempontjából tartományokra osztotta, amelyeknek megalapítását és azonnal megkezdendő benépesítését szintén elhatározta.

Szent Domonkos az elsők között vett fel Rendjébe magyar tagokat. Nemsokára ugyancsak ő tette meg a magyar rendtartomány első főnökévé Boldog Pált, a bolognai zárda akkori elöljáróját. Szent Domonkos küldte vissza Pált hazájába, hogy szervezze meg a magyar tartományt és induljon a kunok megtérítésére.

Pál négy társával indult útra. Számuk hamarosan megnövekedett, mert alig értek magyar földre, már Győrben három nemes fiatalember csatlakozott hozzájuk, és ők nyolcan megkezdték a kolostorok alapítását: Székesfehérváron, Veszprémben, majd Pesten.

Az első pesti domonkos kolostort (1229-1231) Szent Antal tiszteletére szentelték a mai Erzsébet híd közelében. Ennek helyére, falaira épült a most ott látható ortodox templom a Veres Pálné utca és a Szerb utca sarkán. Budán (a Szent Miklós zárda, amelynek a romjai a Hilton szálló területén találhatók és megtekinthetők) és ugyanabban az időben Esztergomban (1231), Kassán és Nagyváradon (1235), Pécsett (1238), Nagyszebenben is már 1241 előtt volt zárda. A budai zárdát Pál a bolognai mintájára, amelynek az elöljárója volt, Szent Miklós püspök védelme alá helyezte. Úgy látszik, olyan hasznos munkásságot fejtettek ki mindjárt letelepedésük idején, hogy a király, valamint a nemzet bizalma és szeretete nagymértékben feléjük fordult. A budai kolostor lett a központjuk. Itt lakott a tartományfőnök. Ebből a zárdából indult el Juliánusz barát is Magna Hungaria felkutatására. A rendtagok száma is folyton szaporodott. Horvátország területén Csázmán már 1225-ben épült zárda, ugyanebben az évben Raguzában is. 1228-ban Zára városban, 1241 előtt Zágrábban. A zágrábi és a csázmai domonkos elöljárókat a pápa felszólította, hogy a tatárok elől menekülő IV. Béla királyról gondoskodjanak. A testvérek száma olyan nagy lett, hogy amikor 1226-ban VI. Lipót osztrák herceg Bécsben, majd Kremsben kolostort alapított, az első házakat magyar tagokkal népesítette be.

Amikor a magyarországi Domonkos Rend a zárdákban eléggé megerősödött, akkor a tartományfőnök megkezdhette legfontosabb működését: a még mindig pogány s éppen emiatt folyton zavargó, lázadozó kunok megtérítését. Annál is kedvesebb foglalkozás volt ez Pálnak, mivel Szent Domonkos egyik kedves terve a kunok megtérítése volt. Domonkos maga akart idejönni a vértanúság elnyerésének reményében. A kunoknak akarta Krisztust hirdetni, de ezt a tervét megakadályozta a fent említett nagykáptalan után két hónappal bekövetkezett halála.

Boldog Pál elindult társaival a kunok közé. Úgy tudott prédikálni, hogy a „dux verbi” „a szó mestere” nevet kapta. A térítés ennek ellenére eleinte nehezen ment. Volt részük üldözésben, megvetésben, nélkülözésben.

Az egyik fejedelem, Barc és fia, Membrok, hajlandók lettek a keresztség felvételére. Pál a nagyobb ünnepélyesség kedvéért, de a lassan meginduló kun egyház rendezése végett is, Róbert esztergomi érsekkel akarta a keresztelést elvégeztetni. Az érsek éppen akkor a Szentföldre készülődött, de erre a hírre Erdélybe ment. Barc is átjött oda és mintegy 15 000 alattvalójával együtt megkeresztelkedett. A fejedelemnek maga II. Endre király lett a keresztapja, akit fia, IV. Béla helyettesített. Milyen nagyszerű lehetett ez a hatalmas keresztelő! Nyomában kialakulhatott volna a keresztény Kunország. A magyar Theodorik testvért 1228-ban az érsek megtette a kunok püspökének. Theodorik megszervezte az egyházmegyét, ennek ellenére az apostolkodás nem ment akadályok nélkül, több testvérünk vértanúhalálát követelte.

Az 1241-es tatárjárás mindent elpusztított. Magyarországon ebben az időben a Domonkos Rendnek tizenkét férfi kolostora és egy női kolostora volt. A tatárjárás a fiatal magyar rendtartományt erősen megtépázta. Több kolostora elpusztult, de különösen tagjaiban szenvedett óriási kárt.

A vad tatár támadás valósággal legázolta a kunok ellenállását és Pált 90 társával együtt elfogták. Egy részüket agyonnyilazták, a többieket pedig lassú tűzzel emésztették halálra. Végsőnek maradt Boldog Pál. Az oltártól buzdította társait kitartásra, és ott döfték át lándzsával és fejét kettéhasították. Így lett számára valóságos áldozati hellyé az Isten Bárányának fehér oltára. Húszévi munkájának, Krisztusért végzett fáradozásának a díja a vértanúság elnyerése lett. 1241-ben halt meg.

(forrás: világi domonkosok)