A Szentatya levele a Prédikátorok Rendjének Mesteréhez Szent Domonkos halálának 8. centenáriumán
Gerard Francisco Timoner OP testvérnek, a Prédikátorok Rendje Generális Mesterének

Prædicator gratiae (kegyelem hirdetője): a Szent Domonkoshoz kapcsolt címek közül a „kegyelem hirdetője” kitűnik, mivel összecseng az általa alapított Rend karizmájával és missziójával. Ebben az évben, amikor Szent Domonkos halálának 8. évfordulóját ünnepeljük, örömmel csatlakozok a Prédikátor testvérekhez, hogy hálát adjunk annak a karizmának és küldetésnek lelki termékenységéért, amely megmutatkozik a Domonkos Család gazdag sokszínűségében, amint az az évszázadokon át gyarapodott. Imádságos üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm e nagy család minden tagjának, amely felöleli az apácák és nővérek kontemplatív életét és apostoli munkáit, papi és laikus testvérületeit, világi intézményeit és ifjúsági mozgalmait.

Gaudete et exultate kezdetű apostoli buzdításomban megfogalmaztam meggyőződésemet, miszerint „minden szent egy küldetés: az Atya terve, hogy visszatükrözze és megtestesítse a történelem egy meghatározott pillanatában az evangélium egy-egy vonását” (n. 19). Domonkos korának sürgető szükségére nem pusztán az evangélium megújított és életerős prédikációjával válaszolt, hanem – és ez épp oly jelentős – meggyőző tanúságtétellel, amely szentségre hív az egyház élő közösségében. A hiteles reform szellemében, Domonkos kereste a visszatérést az apostolok köré gyűlt és tanításukhoz hű őskeresztény közösség szegénységéhez és egyszerűségéhez (vö. ApCsel 2,42). Ugyanakkor a lelkek üdvéért való buzgósága arra vezette, hogy elkötelezett prédikátorok testületét hozza létre, amelynek a Szentírás iránti szeretete (sacra pagina), és életének feddhetetlensége képes megvilágítani az emberek értelmét, és felmelegíteni a szíveket az isteni Ige életadó igazságával.

Korunkban, amikor korszakalkotó változások és új kihívások jellemzik az egyház evangelizációs küldetését, Domonkos minden megkeresztelt számára inspiráció lehet, akik mint missziós tanítványok arra hívatottak, hogy az evangélium fényével és Krisztus irgalmas szeretetével világunk minden „perifériába” eljussanak. Amikor Szent Domonkos elgondolásának és karizmájának állandó aktualitásáról beszélt, XVI. Benedek pápa arra emlékeztetett minket, hogy „az egyház szívében mindig égnie kell missziós tűznek.” (2010. február 3., általános audiencia).
Domonkos nagyszerű hivatása az volt, hogy hirdesse az irgalmas Isten szeretetének evangéliumát annak teljes szabadító igazságában és megváltó hatalmában. Palenciai tanulóként felismerte, hogy a hit és a könyörület, az igazság és a szeretet, a feddhetetlenség és az együttérzés elválaszthatatlanok egymástól. Amint Szászországi Boldog Jordán elbeszéli nekünk, Domonkos egy súlyos éhínség idején megrendülve, hogy milyen sokan szenvednek és halnak meg, eladta drága könyveit, és példaértékű jóindulattal kialakított egy helyet az alamizsnaosztásra, ahol a szegények ételhez juthattak (Libellus, 10). Tanúsága Krisztus irgalmáról és vágya, hogy elvigye annak gyógyító balzsamát azokhoz, akik anyagi vagy lelki szükséget szenvednek, inspirálta Rendetek megalapításában, és formálta számtalan, különböző időben és helyeken élő domonkos életét és apostoli küldetését. Az igazság és a szeretet egysége talán a legcsodálatosabb módon jut kifejezésre a salamancai domonkos iskolában, és különösképp Francisco de Vitoria munkálkodásában, aki megalapozta az általános emberi jogokra alapozott nemzetközi jog kereteit. Ez szolgáltatott filozófiai és teológiai alapot Antonio de Montesinos és Bartolomeo de Las Casas testvérek hősies erőfeszítéseinek Amerikában és Domingo de Salazar számára Ázsiában, hogy megvédjék a helyi lakosok méltóságát és jogait.

Az evangélium üzenete, miszerint emberi méltóságunk elidegeníthetetlen tőlünk, akik Isten gyermekei és az emberi család tagjai vagyunk, arra hívja az egyházat napjainkban, hogy megerősítse a társadalmi barátság kötelékeit, hogy felülkerekedjen az igazságtalan gazdasági és politikai struktúrákon, és hogy minden egyén és nép szerves fejlődésén munkálkodjon. Az Úr akaratához hűen, és a Szentlélektől indíttatva, Krisztus követői arra hívatottak, hogy minden erőfeszítésükkel együttműködjenek, hogy „életet adjanak egy új világnak, ahol mindannyian testvérek és nővérek vagyunk, ahol helye van azoknak is, akiket társadalmunk megvet, ahol igazságosság és béke ragyog.” (Fratelli Tutti, 278). Legyen a Prédikátorok Rendje, most és ez után, az evangélium megújult hirdetésének élvonalában, tudjon a korunkban élő férfiak és nők szívéhez szólni, és felébreszteni bennük a szomjat Krisztus Királysága szentségének, igazságosságának és békéjének eljövetelére.

Szent Domonkos buzgósága az evangélium iránt, és a hiteles apostoli élet utáni vágya arra vezette őt, hogy a közös élet jelentőségét hangsúlyozza. Szászországi Boldog Jordán elbeszéli nekünk azt is, hogy Domonkos, amikor megalapította Rendeteket, jelentőségteljesen azt választotta, hogy „ne al-priornak hívják, hanem Domonkos testvérnek” (Libellus, 21). A testvériségnek ez az ideálja a kormányzás befogadó formájában valósult meg, melyben mindenki részt vesz a megkülönböztetés és döntéshozatal folyamatában, a tagok szerepével és tekintélyével összhangban a káptalanokon keresztül minden szinten. Ez a „szinodális” folyamat lehetővé tette a Rendnek, hogy annak életmódját és küldetését a változó történelmi körülményekhez igazítsa, mialatt megőrzi a testvéri közösséget. Az evangéliumi testvériség tanúsága, mint egy prófétai tanúságtétel Isten végső tervéről Krisztusban a kiengesztelődésre és az egész emberi család egységére vonatkozóan, továbbra is alapvető eleme a Domonkos
karizmának és a Rend erőfeszítéseinek pillére, hogy elősegítse korunkban a keresztény élet megújulását és az evangélium terjedését.

Assisi Szent Ferenccel együtt, Domonkos megértette, hogy az evangéliumnak szavakkal és példával (verbis et exemplo) való hirdetése, magával vonja az egész egyházi közösség növekedését a testvéri egységben és a missziós tanítványságban. A prédikáció domonkos karizmája korán túlcsordult, és létrejöttek a Domonkos Család különböző ágai, melyek minden életállapotot felölelnek az egyházban. A következő századokban a prédikáció karizmája ékesszóló kifejezést nyert Szent Katalin írásaiban, Boldog Fra Angelico festményeiben, Limai Szent Róza, Boldog Macias János és Cittá di Castello-i Szent Margit karitatív munkájában. Korunkban továbbra is inspirálja a művészek, tudósok, tanárok és médiával foglalkozók munkáját. Ebben a jubileumi évben meg kell emlékeznünk a Domonkos Család azon tagjairól is, akiknek vértanúsága önmagában is a prédikáció erőteljes megnyilvánulása volt. Továbbá arról a megszámlálhatatlan férfiról és nőről, aki Porres Szent Márton egyszerűségét és együttérzését követve elvitte az evangélium örömét a társadalom és világunk peremeire. Itt különösen is gondolok a több ezer (világi) harmadrendi domonkosnak és a Domonkos Ifjúsági mozgalom tagjainak csendes tanúságtételre, akik tükrözik a laikusok kiemelkedő, sőt, elengedhetetlen szerepét az evangelizáció művében.

E jubileum alkalmából, amikor Szent Domonkosnak az örök életre való születését ünnepeljük, különösképpen is szeretném kifejezni hálámat a Prédikátor testvéreknek kiemelkedő közreműködésükért, melyet az evangélium hirdetéséért tettek a hit titkainak teológiai magyarázata által. Domonkos azzal, hogy elküldte az első testvéreket az Európában épp kialakuló egyetemekre, elismerte annak alapvető fontosságát, hogy a jövő prédikátorai alapos és szilárd teológiai képzést kapjanak, amely a Szentíráson alapszik, tekintettel van az értelem által feltett kérdésekre, hogy így felkészülve fegyelmezett és tiszteletteljes dialógust folytassanak Isten Krisztusban adott kinyilatkoztatásának szolgálatában. A Rend intellektuális apostolkodása, annak számos iskolája és más magasabb szintű oktatási intézménye, a szent tudományok ápolása és a világ kultúrájában való jelenléte, ösztönözte a hit és az értelem találkozását, táplálta a keresztény hit életerejét, és előmozdította az egyház küldetését, hogy az emberek értelmét és szívét Krisztushoz vonja. Ennek tekintetében is csak megismételni tudom hálámat a Rend Apostoli Szentszék számára végzett szolgálatának történetéért, amely magáig Domonkosig nyúlik vissza az időben.
Öt éve, bolognai látogatásom alatt, abban az áldásban részesültem, hogy néhány percet imádságban tölthettem Szent Domonkos sírja előtt. Különösen is imádkoztam a Prédikátorok Rendjéért, kérve tagjai számára a kegyelmet, hogy hűségesen kitartsanak alapító karizmájuk mellett és amellett a csodálatos hagyomány mellett, melynek örökösei. Köszönetet mondva Szent Domonkosnak mindazokért a jókért, melyeket fiai és lányai végbe visznek az egyházban, mintegy különleges ajándékként kértem a papi és szerzetesi hivatások jelentős növekedését.

A jubileumi év ünneplése árassza a kegyelem bőségét a prédikátor testvérekre és az egész Domonkos Családra, hogy általa beköszöntsön az evangélium új tavasza. Nagy szeretettel, Rózsafűzér Királynéja és pátriárkátok, Szent Domonkos szerető közbenjárásába ajánlom a Jubileum résztvevőit, és szívből adom apostoli áldásomat, mint a bölcsesség, öröm és béke zálogát az Úrban.

Franciscus

Róma, Lateráni Keresztelő Szent János bazilika, 2021. május 24.

(ford. Schnider Angelika)