Október első hétvégéjén ünnepi lélekkel gyűltek össze a hívek a soproni Szent Júdás Tádé domonkos templomban, hogy közösen ünnepeljék Rózsafüzér Királynéját. A kétnapos búcsú mély lelki egységben kapcsolta össze a domonkos család tagjait és a helyi közösséget: az előadások, az imádság és az ünnepi liturgiák egyaránt a Szűzanya hűséges közbenjárásáról szóltak.
Szombat: Szent Domonkos és a Szűzanya
A délutáni előadásokban Nagy Benedikta, Farkas Imelda és Sándor Filoména szombathelyi domonkos nővérek osztották meg személyes gondolataikat „Szent Domonkos és a Szűzanya” címmel.
Benedikta nővér azzal kezdte: „Szűz Mária a megszentelt élet példaképe és oltalmazója” Rámutatott többek között arra is, hogy a domonkos lelkiségben a Mária tisztelet megjelenik a Salve Regina antifóna bevezetésében vagy a skapuláré viselésében, amely Mária oltalmára emlékeztet.
Imelda nővér Szent Domonkos erényeiről elmélkedett: „Ami leginkább jellemezte Szent Domonkost, hogy mindig Isten jelenlétében élt. Nappal prédikált, este pedig imádkozott.” Felismerte Isten szeretetét, így növekedett benne a hála és az alázat. Együttérzett a bűnössel és a szegénnyel. Elmondta, hogy Szent Domonkos éjszakákat töltött imádságban, sírva kérve az emberek üdvösségét. „A rózsafüzér ennek a szívnek a továbbdobbanása bennünk” – tette hozzá.
Filoména nővér tanúságtételében a Mária iránti bizalom tapasztalatáról szólt. A rózsafüzér erős fegyver a nehézségek, küzdelmek idején. Felidézte a délszláv háború idején vállalt imádságos áldozatunkat a közösségben vagy egy beteg édesanya csodás gyógyulását.
Zárásként egy közös imára hívta a híveket, hogy együtt figyeljünk Jézusra úgy, ahogy azt Mária tette egész életében.
Esti szentmise: a hit és a szolgálat útja
Az előadásokat követően Boldvai Bertalan premontrei atya mutatta be az ünnepi szentmisét.
Prédikációjában a domonkos és máriás lelkületről elmélkedett:
„Szent Domonkos fő gondolata az apostoli életforma volt. Küldetésünk, hogy ne csak lelkileg töltődjünk fel a templomban, hanem továbbadjuk a békét, a kegyelemet. Ez a búcsú is arra ad indíttatást, hogy megmutassunk hitünket.”
Az atya arra hívta a híveket, hogy fedezzék fel a rózsafüzérben rejlő máriás szolgáló lelkületet:
„A rózsafüzérben jelen van Mária csendes szolgáló lelkülete. Amikor a titkokat imádkozzuk, nem látjuk egyből az eredményt, és éppen ebben áll a szolgálat. Isten szolgálatra hívott meg minket: tenni a másik emberért.”
A szentmisét körmenet követte a templom körül és a Széchenyi téren. A hívek rózsafüzérrel a kezükben, énekelve vonultak, miközben a város esti fényei alatt felhangzott: „Üdvözlégy Mária…”
Az est csendes virrasztással és éjféli szentmisével zárult, amely során a közösség a Szűzanya oltalmába ajánlotta a várost és a domonkos családot.
Vasárnap: újmisés áldás és horvát nyelvű szentmise
A búcsú második napján Graf Ákos atya mutatta be az ünnepi szentmisét, amelyen a hívek újmisés áldásban részesülhettek. Homíliájában hangsúlyozta, hogy a rózsafüzér időszerűbb, mint valaha, mert az Üdvözítőre figyelhetünk titokról-titokra. Kapaszkodjunk bele az imádságba, hogy eljuthassunk örök célunkhoz, ahol az Üdvözítő vár minket Édesanyjával. A liturgia során a hála és az öröm hangja szólt: a közösség egy szívvel énekelte Mária dicséretét ünnepélyes, mégis családias légkörben.
Délután Szarka Gábor atya vezetésével horvát nyelvű szentmise zárta a búcsút, amelyen a soproni horvát hívek is otthon érezhették magukat a Mária-tisztelet közösségében. Az énekek és imák soknyelvűsége a rózsafüzér egyetemes üzenetét tette hallhatóvá: az Egyház minden népének közös imáját Krisztus Anyjához.
A soproni domonkos közösség számára a Rózsafüzér Királynéja-búcsú nem csupán liturgikus ünnep, hanem lelki megújulás.
A nővérek és atyák tanúságtétele és szavai nyomán újraértelmeződött a rózsafüzér mint életút: a kitartó imádság, a szemlélődés és a szeretet csendes kitartása.
